8.4/10 – film

Columbus – 2017

A Columbus egy apró kis kincs. Nem, nem való mindenkinek. Lehet sokan fél óra múlva kinyomják, de aki szereti a stílusos, visszafogott, lassú és egyszerű, ennek ellenére milliméteres precizitással elkészült filmeket (a rendező szinte végig fix kameraállásokat használ), annak lehet telitalálat lesz.

Igazából nem sok minden történik benne, beszélgetések útján megismerjük a karaktereket, és kb. ennyi. Igen, ennyi. Mitől lesz akkor mégis igazán jó a film? A képektől, a hangulattól, a Hammock által szerzett melankolikus ambient zenétől és attól, hogy mennyire emberi, felemelő és lehúzós is az egész. Nyilván nem fogom tovább boncolgatni a dolgokat, mert teljesen felesleges. Akár érdekel, akár nem, attól biztos nem lesz több ez a szösszenet sem, hogy leírnám kinek a kijével mi történik, valamint kik és hol találkoznak, még alapfelállás szintjén is kár ezen dolgokba belemenni.

Valóban nagyon jó film. Ami persze el is szomorít valahol. Ez egy lassan 4 éves film, és alig mindössze 15 ezren értékelték az imdb-n. Szerintem ez méltatlanul kevés, miközben a nemzetközi lapok egekig magasztalták a filmet. Most idézgethetnék, de rövidre fogom: a 89-es metacritic átlag azért mond valamit 27 kritika után. Ennek ellenére aztán, csupán ennyien veszik csak a fáradtságot, hogy megnézzenek és pontozzanak egy ilyen filmet? Értem én, hogy kommersz meg populáris réteg, trend mindenféle kulturális, szórakoztatóipari ágban volt és lesz is, és nyilván nem azt mondom, hogy egy ilyen film fogja rabul ejteni az emberek többségét, de az arányokon néha akkor is ledöbbenek. Pedig Kogonada első egész estés munkája minden igazi filmkedvelő figyelmére érdemes lenne.