Hur Jin-ho alkotásaiból még egyetlen egy darabot sem láttam. Pedig számos szerelmes történetet rendezett. De persze az előbbin nem is kell nagyon meglepődni, mert nem egy túl ismert rendezőről van szó. Címünknek tárgyát is csupáncsak 1700 ember értékelte IMDb-n. Szóval kezdjük azzal, hogy vannak filmek, amelyeknek többször is nagyon tud örülni az ember. Az első ilyen pillanat az volt, amikor rátaláltam egy képre…

Mert igen; nem egy-két kritikának, nem egy ismerősömnek, nem az esetleges egykori felkapottságának, hanem csupán egyetlen egy képnek köszönhettem azt a felismerést, hogy tudjam, nekem ezt látnom kell. A második legszebb pillanat az volt, hogy be is tudtam szerezni! Csak lassan, kifejezetten komótosan töltődött le, és bár nem is a legjobb minőségben, de én már ezen aprócska eredmény elérését is szinte ujjongva tudatosítottam magamban. Ezek után nem maradt más hátra, mint a távirányítón a play gombra nyomni…

Engem pedig aztán annyira hamar magával rántott, beszippantott ez a kis történet – a karaktereivel együtt –, hogy őszintén nem tudom, mikor mosolyogtam film alatt utoljára ennyit és így. (Már persze úgy nézve, hogy akkor éppenséggel sem kiugrani nem akartam az ablakon, sem pedig maradat nem lehetett volna velem fogatni…) Hogy konkrétan mikor és milyen elosztásban is volt ez a sok vigyorgás, azt persze önző dolog lenne elárulni… (És ettől meg is kímélek így mindenkit.) Az biztos, hogy az One Fine Spring Day is egy olyan témát és úgy dolgoz fel, amiről kifejezetten nehéz mesélni úgy, hogy bizonyos dolgokat – még ha akaratlanul is –, ne áruljon el az ember előre… (De igyekszem!) Aki látott már pár kifejezetten remek romantikus produkciót, az lehet azt fogja rá mondani, hogy bizony nincs itt semmi különös látnivaló; semmi új nincs ebben a majd két órában. Lehet valaki számára valóban így is lesz, de ez annyira egyszerű és degradáló módja a véleményezésének, miközben megannyi más nagyszerű mozgóképre is el lehetne mondani – ezen logika mentén – ugyanezt…

Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy alapjáraton is nagyon szeretem a meglehetősen földhözragadt dolgokat. Engem csillogással már nem nagyon lehet levenni a lábamról. Ez viszont minden ízében, minden pillanatában – az elejétől a végéig – egy igazi kis varázslat. Nem azért mert nekem újat mond vagy mutat; hiszen talán mindenki volt már szerelmes – egyszer az életben legalább. De mindaz ami itt – szépen lassan – felsejlik előttünk, az konkrétan lemászik a képernyőről. A szemeinken és hallójáratainkon át belénk férkőzik, ahol aztán olyan húrokat pendít meg, amelyek létezéséről lehet már réges-régen el is feledkeztünk… Már ha szerencsés vagyunk. Vagy éppenhogy szerencsétlenek…

Ebben az utazásban az apró gesztusok talán a legnagyszerűbbek. Ezen jelek kivételesen természetes egyvelege teszi ezt a filmet olyan nagyszerűen átélhetővé és szívmelengetővé. A főszereplők meg… Szóval nem is tudom. Vannak dolgok, amelyek nyomot hagynak az emberben. Amelyeknek bár fizikális értelemben nem is tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget, mégis örökké ott maradnak velünk, bennünk. Tudnám ezt még ragozni, de felesleges; ők is ilyenek. Ez a film is ilyen.

Eshet itt az eső és havazhat, lehet kellemetlenül hideg, esetleg már-már izzasztóan meleg is, mindenben meg lehet találni legalább egy parányi kis szépséget. Valakiben talán sokkal, de sokkal többet is. Hogy ki és mikor veszi ezeket észre, és hogyan is értékeli – ha értékeli majd egyáltalán –, az egy másik kérdés. Vagy talán nem is ez a legnagyobb kérdőjel, hanem az, hogy kinek, mikor és mire (vagy kire) van „szüksége”. De mit lehet tudni ugye… Talán tényleg az a legcsodálatosabb ebben az egészben, hogy ennyire visszafogottan is milyen érzelmeket tud kiváltani a nézőjéből. Nagyon nehéz lesz ezt elengedni…

Nem is nagyon akarom persze, mert már nézegetem, hogy lesz ez meg nekem eredeti BR lemezen. Ha egy filmet vásárolok meg idén, akkor már most azt mondom, hogy az legyen az One Fine Spring Day. Egy ilyen gyönyörű munkát olyan minőségben a polcomon is tudni… Hát, mit is tagadjam, már szinte büszke lennék rá, pláne, hogy szinte beszerezhetetlen…

10