Grandiózus film. Egyébként pedig életem eddigi leghosszabb filmélménye, de minden perce megérte. Egészen elképesztő, hogy mennyire jó. Finom részletgazdagságával – Marco Tullio Giordana rendezése – egyszerűen magával ragad. Kivételesen jó alkotás, amely nem hiába tarolt a kritikusoknál is; 89% metacriticen. Viszont meglepően tapasztaltam, hogy mennyire kevesen látták, pontozták és véleményezték ez a gyöngyszemet a különböző filmes portálokon.

Valahol persze érthető a dolog. A 366 perc nem kevés. Meg hát ez nem is egy trendi látványfilm. Persze meg lehet két vagy akár több részletben is tekinteni, de sokakat tényleg elriaszthat a hossza, pedig aki szereti a lassabb lefolyású drámákat, annak ez telitalálat lehet. Azt azért leszögezhetjük, hogy itt nem fog az ember a karfába kapaszkodni perceken át, de részben pont ettől a visszafogottságtól lesz annyira emberi, hiteles és maradandó élmény ez az utazás.

A történetről csupán annyit, hogy a 60-as évektől, egészen a 2000-es évekig követhetjük végig egy család útját. Nyilván pár karakter központibb szerepet kap, de ez a harmonikus összkép tényleg emberfeletti teljesítményt takar. Nem érzek semmit igazán túlzásnak, és valóban nem akarnék sem többet, sem kevesebbet semmiből. Tényleg ordít a filmről; nem létezhet, hogy könyves alapanyag nélkül dolgoztak az írók. Pedig így van. Minden elismerésem az övék, mert tényleg olyan ez a 6 óra, mintha egy remek könyvet forgattam volna a kezeimben. Ami azért – egy ilyen nagyívű történet megfilmesítésénél – biztosan embert próbáló kihívás lehetett.

A film nagy erénye, hogy ezen családi tablókép lefestése közben ügyesen merítenek, hiszen az adott évek jelentősebb eseményeivel gyengéden átszövik a szereplőink életét; legyen az pl. a firenzei árvíz, a gyárak tömeges leépítései vagy épp a foci VB döntője. Nyilván az adott kor “problémáit” nem lehet még egy ekkora filmben sem részletesen kitárgyalni, de a készítők gondos kezekkel használták fel ezen történelmi eseményeket, és ezekre azért reflektálni sem felejtettek el.

A film szépen fényképezett, és hát most nyilván nagy meglepetést nem okozok; de elég kellemes helyeken is játszódik. Egyébiránt ettől független nem mondom, hogy minden képkockája aranyból van, de természetesnek hatnak a jelenetek és a beállítások, miközben azért így is sikerült néhány olyan képet a vászonra vinniük, hogy az életben nem felejtem el őket.

Csodálatos, klasszikus filmélmény, amely úgy tud érzelmes lenni, hogy a giccset szerencsére messzire elkerüli. Ilyenkor örülök kimondottan, hogy sokat böngészem a filmes adatbázisokat, és fennakadt a szemem a magas ratingeken, mert bizony ez a film minden kétséget kizáróan rászolgált az elismerésekre.

9.6/10