Kevés olyan mozgóképes alkotás van, amely az első pillanatától kezdve olyan hatással tud lenni ránk, hogy már a második percében azt gondolhatja az ember magában: ez igen, milyen szerencsés is vagyok, hogy ezt megtaláltam, hogy akkor és ott ezt választottam a rengeteg megtekintésre várakozó produkció közül. Ha valami, akkor a Love Letter biztosan ilyen.
Tudom-tudom… Megint egy romantikus történet, de hát mit tehetnék… Agyaltam rajta, hogy át is színezem az oldalt rózsaszínre, a felső részbe meg kis szívecskéket rajzolok, csak hogy biztosan elérjem és itt is tartsam a célközönséget… 😅 Na szóval ha már célközönség… Szögezzük le az elején, hogy rengeteg féle romantikus történet van. Shunji Iwai két órás filmje olyan amellyel nagyon, de nagyon kevesen lőhetnek mellé. Miért? Többek közt mert irtózatosan csekély számban meséltek a szerelemről úgy, ahogyan itt láthatjuk. És ezzel még csak karcolgatom a felszínt… Mert ez bizony úgy beránt, úgy fogja végig a kezed, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig aztán ugye…
Oké, lehet nem mindenki fog úgy lelkesedni a látottakon, mint teszem azt én itt és most, de ha van egy kis szíve az embernek, akkor kétségek nélkül írhatom: be fog találni. A Love Letter bár lassan építkezik, de azt olyannyira mesterien teszi, hogy azt bizony nehéz pusztán szavakkal leírni. Annyira különleges, annyira zsigerien nagyszerű, annyira epikus szerelmi történet ez, hogy ebben a pillanatban is elérzékenyüléssel küszködök, pedig ezen bejegyzésnek eme bekezdését éppen munkában, egy kávé mellett tákolgatom…
Hogy aztán mire megyek én ezzel az élménnyel? („Nem tudom.”) Már azon túl, hogy egy újabb remekbeszabott csodát tudhatok a könyvtáramban? Talán arra (is), hogy még sokszor elővegyem, mindenkinek ajánljam – akiknek csak érdemesnek gondolom –, és talán megnézzem majd egyszer valakivel. Pedig aztán „dolgoztam” fejben közben… Meg mosolyogtam. Sokat. Annyi és olyan fajta szeretet van ebben a filmben… Annyira érezni, hogy mindenki beletette a szívét és a tudása legjavát. És mindeközben veszettül szórakoztató és olykor kifejezetten humoros is.
Néha beszélünk bent a kollégákkal a khm, szóval a szerelemről, a kapcsolatokról – ha már megunjuk a covidot, a háborút, a politikát és a mindenhez is való szakértést. A Decision to Leave (A titokzatos nő) kapcsán korábban fejtegettem, hogy mi is lehet az a szerelem. (Vagyis csak kérdéseim voltak igazából…) Azt hiszem, hogy ezen remekmű szintén „engem igazol”. (Nem mintha egy film igazolást adhatna vagy feljogosíthatna bármire, de azért jó látni, hogy nem csak én vélekedek úgy a dolgokat illetően ahogyan…) Hogy miért, meg mire is gondolok? Majd kifejtem később a tovább mögötti spoileres részben.
Vannak szerelmes történetek, amelyek összetörnek lelkileg. Hogy ez mennyire olyan, az maradjon most még titok, de mint azt fentebb írtam, itt nem a szomorúság vagy a depresszív irány a meghatározó, nem kimondottan az az elsődleges cél, hogy a földbe döngöljenek érzelmileg. Egyértelműen azt érzem, hogy pontosan tisztában voltak mit és hogyan is akartak nekünk elmesélni… Miközben persze az előbbi szándékot (sírjon csak akinek sírni kell, ezért aztán még öncélú eszközöktől sem riadnak vissza) sokszor semmilyen formában nem tudják kamatoztatni, mert sokaknak nem az út, hanem a hatás a cél. Ilyen esetekben természetesen ha mást nem is, azért virágszirmok képében fel-felsejlő törekvés haláltusáját magunkénak tudhatjuk. Persze ha valakinek ennyi is elég… A Love Letter messze nem ilyen. Merem állítani, hogy az egyik, ha nem a legszebb és legaranyosabb film, amit valaha láttam. Nem csak azért, mert a történet nagyon jól működik és valóban össze is áll benne minden – ahogy és amikor kell -, hanem mert zseniálisak a helyszínek és a karakterek – a hangulatról, valamint a képekről már nem is beszélve. És akkor még meg sem említettem, hogyan játszanak benne az idővel és a térrel…
Annyira, de annyira élveztem ezt a két órát. Azt akartam, hogy soha ne érjen véget a történetük – többet és többet akartam belőlük kapni… Az idei év egyik dobogósa lesz ez a film, ez már most biztos. Sőt ha így haladok, akkor minden egyes helyezett love story lesz. 😅 És hát igen, a sztori. Szóval az elején azt hittem, hogy tudom milyen mederben terelik majd a karaktereket, de aztán rám cáfoltak. Kétszer is. Na de tényleg kár a szóért. A Love Letter számomra a nagybetűs romantikus film.
10/10
Most pedig egy kis rendhagyó pár sor, elementáris erejű spoilerekkel. Szóval ezt ne olvassátok el, csak ha már megnéztétek ti is.
