1883 – 2021-2022

Nem vagyok kimondottan nagy western rajongó, szakértője a műfajnak meg aztán pláne nem, de az is biztos, hogy fejből fel tudok sorolni olyan filmeket és sorozatokat, amelyek nagy hatással voltak rám, és örök kedvenceim lettek. Jómagam még nagyon kicsiként, a nagyszülőknél olvasva kezdtem ráérezni erre a világra. Mi más lehetett volna az egyik első magával ragadó olvasmányos élményem, mint Karl May: Winnetou címet viselő kalandregénye. Annyira tetszett, hogy az olvasatlan, polcok sokaságán roskadozó Delfin könyvek csábításának sem tudtam egyszer engedni, inkább fogtam magam, és még egyszer elővettem Karl May klasszikusát.

Mit tagadjam, én szeretem Észak-Amerikát, vonzó az a szeszélyes időjárás, a kontinens észak-déli nyitottsága miatt mindig változatosak és jól elkülöníthetőek az évszakok – míg itthon ezt lassan el lehet felejteni… Oké, de hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy az 1883-ban ebből is ízelítőt kapunk. A sztori lényege annyi, hogy néhányan útra kelnek… Valakit egy hőn áhított cél motivál, legyen az a letelepedés egy reményekkel és ígéretekkel teli vidéken, valaki pedig csak kísérőként, pénzért vesz részt az utazásban, felelősséget vállalva azért, hogy a többieket az álmaikhoz közelebb juttassa. Persze nem minden ilyen egyszerű, és bizony ez az út nem kimondottan rövid, és legfőképpen nem veszélytelen. Ma is sokszor hallhatjuk, mondhatjuk, hogy sosem tudhatja az ember, hogy mit hoz majd a holnap… De akkor és ott ez bizony fokozottan érvényes volt.

Alapból szeretek néha belefeledkezni egy eltűnt világba. Egy olyanban, amelyben már soha nem élhetünk valószínűleg viszont. Csipegethetünk, pénzért megválthatunk bizonyos élményeket, elutazhatunk bizonyos régiókba, élményeket szerezhetünk, de közben tudjuk, hogy ott lapul a laptop, okostelefon, fényképezőgép a táskánkban, és néhány nap vagy hét után újra a modern világban találjuk magunkat. Karaktereink táskáiban, kocsijaiban ezúttal nem sok volt. Szívükben viszont talán annál több mindent remélhettek…

Taylor Sheridan az egyik kedvenc mai filmesem. Szinte ipari mennyiségben termeli a mozgóképes produkciókat. És ezek jelentős többsége önmagukban is olyan szintet képviselnek, hogy némelyiküket szinte bármelyik nevesebb rendező és író szívesen magáénak tudná. Ki gondolta volna ezt még akkor, amikor a Sons of Anarchy-ban alakította a rendőrfőkapitány-helyettest…

Az 1883 véleményem szerint a legjobb munkája eddig. Egyszerre kimondottan autentikus és roppant érzelemgazdag – olykor szinte már lírai kis történetnek lehetünk szem- és fültanúi. Nálam teljesen betalált. Önmagában is imádom az ehhez hasonló témákat, de ilyen érzelmi körítéssel, írással, hangulattal és karakterekkel… Legalább a kezdő szettes zsebkendőjét vegye elő mindenki. Az egyik nagy kedvencem egyébként nem is véletlen a Meek’s Cutoff.

A kritikusok egyébként meglepően visszafogottak voltak a sorozattal kapcsolatban. Metacriticen mindössze 12 írást szemléztek, ami azért meglepően alacsony szám a felkapottabb darabokkal összevetve. A hazai sajtó sem túl sokat foglalkozott a sorozattal. De ha ők nem, hát majd én dicsérem ezt az egy évados kis betekintést. Azért is különösen érdekes ez a fajta távolságtartás a sorozatot illetően, mert közben azok akik belekezdenek, illetve végignézik, egyöntetűen magas pontszámokkal jutalmazták a produkciót. IMDb-n a valaha volt 113. legjobb sorozatként találhatjuk meg, miközben trakt.tv-n is impozáns 85-ös értéket találhatunk a cím mellett.

„This just might be the greatest Western on TV since “Lonesome Dove” some 30 years ago.” Írta a Chicago Sun-Times Oldalán megjelent kritikájában Richard Roeper. És azt hiszem igaza van. Milyen jó, hogy a hivatkozott darabot is láttam és egyébként írtam róla már korábban.

Pedig aztán felvetheti az ember, hogy Sheridan sorozatától – ezen esetben – igazán új dolgokat nem kap. De szerintem meg felesleges erőltetetten arra törekedni, hogy korábban el nem mondott történeteket meséljünk el. Minden kornak, minden élethelyzetnek megvannak a maguk kis személyes történetei. Nem azt mondom, hogy káros az új dolgokra való törekvés, de néha elég valamit csak úgy elmesélni, ahogyan az összeállt a fejünkben. Nem kell mindent túlbonyolítani… És azt hiszem, hogy az 1883 pont attól működik ennyire, mert nem szórakozik, trükközik, okoskodik. Nincsenek váltott nézőpontok sem. Elsa – a fentebb és lentebb (is) látható, képen szereplő hölgy – narrátori szerepet is betölt az epizódok alatt. És ez nagyon jól áll neki…

A szereposztásról, a képekről és a zenéről pedig ódákat zenghetnék. Ezek és a történtek hatása olyan érzelmi csúcspontokban kiteljesedő, emlékezetes pillanatokkal gazdagítja a nézőit, amelyre nem sok sorozat képes – hiába készül napjainkban megszámolhatatlanul sok néznivaló.

A fentiek ellenére azonban soha nem hittem, hogy ez a sorozat fogja – akár csak egy pillanat erejéig is – tematizálni a kulturális közbeszédet. Ez a sorozat több annál, mint hogy újságírók részről részre azt boncolgassák, mi és hogyan történhetett benne. Sheridan munkája leginkább talán a szeretetről és a kölcsönös tiszteletről szól. Ahogyan a félelmeinkről és a rájuk válaszul adott támaszokról is. Arról, hogy akkor mennyit is ért és jelentett egy szerelem. Egy egyre inkább (?!) elanyagiasodott világ kiépülésének kapujában az lehetett és volt talán minden, amit az ember az élettől kaphatott. Hogy ez kevés vagy sok? Nem tudom. Majd mindenki eldönti saját maga. Mert el fogjátok dönteni, úgy ahogyan – reményeim szerint – meg is fogjátok tekinteni…

Hasonló arcot vághattam az utolsó két epizód megtekintésekor… Oké-oké, voltam ennél rosszabb állapotban is… Kár is lenne tagadni…

Nem véletlen talán az sem, hogy az 1883 pilot epizódja a második helyen áll a vetítőtermes toplistánkon. És akkor még bizony csak ízelítőt kaphattunk abból, amely ránk vár a későbbiek során… Annyira ritka kis kincs az 1883… Részben talán mert olyan kevés westernt készítenek manapság, hogy tényleg meg kell becsülnünk a létezését. Sheridan tisztelettel, odaadással és hatalmas szívvel készítette el ezt a remekművet. Ehhez képest az általam is nagyon kedvelt Yellowstone szinte már mesébe illő történetecske csupán… Régóta keresek egy olyan minisorozatot, amelyet évről évre bátran elővehetek. Hát azt hiszem, hogy 2023-ban végre megtaláltam mi is legyen az…

9.6/10

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük