Öt epizód után simán azt hittem, hogy lazán az év sorozata lehet a Dopesick, de az egymás után érkező magas pontszámok ellenére azért végig éreztem, hogy valami hiányzik belőle. Talán a lélek? Vagy pont én vagyok most túl nyúzott hozzá, hogy ne lássam meg benne azt, amiért máskor annyira odáig tudnék lenni?
Nehéz megfogalmazni, mit csináltam volna másképp a készítők helyében, mert az elvitathatatlan, hogy ez a Hulu-s sorozat profi, tényleg vérprofi cucc. De valahogy nekem túl steril az egész. Danny Strong mindenből akart egy kis szeletet mutatni, és ez persze ilyen formában még bőven az átlagon felüli eredménnyel ért fel végeredményben, de valamiért nem üt akkorát, nem olyan emlékezetes, stílusos, mint amilyen egyébként lehetett volna. Közben persze az sem ártana, ha leírnám, miről is szól a sorozat, ugye? Hát a történet Beth Macy könyvét dolgozza fel, amely a Dopesick: Dealers, Doctors, and the Drug Company that Addicted America címet viseli. Ezek után aztán már nem nagy meglepetés, hogy egy olyan gyógyszercég (Purdue Pharma) ténykedéseit veszik górcső alá, amely gátlástalan módon visszaélt szinte mindennel, amivel csak tudott. A „szándék” látszólag persze nemes volt. Hiszen az ilyen-olyan szintű, fizikai fájdalommal együtt élő emberek szenvedéseinek enyhítéséből profitálni önmagában még nem lenne bűn. Csak hát kérdéses, hogy milyen áron lesz hirtelen olyan sikeres egy fájdalomcsillapító? Hogyan trükköznek, kiket és hogyan vezetnek meg, milyen befolyásos emberek vannak a zsebükben, és egyébként is, összeomlik-e valaha ez a rendszer? És ha igen, akkor kiket ránt magával?
Aztán az sem éppen elhanyagolható részlete a történetnek, hogy kik azok, akik előremozdítják ezt a társadalmi jelentőségű ügyet. Nem csupán azt érdekfeszítő megfigyelni, hogyan építik fel a vádat, amellyel majd aztán talán apránként célba is érnek, hanem, hogy mindezek közben mennyi munkát is görgetnek maguk előtt, arról nem is beszélve, hogy ezen személyek milyen falakba ütköznek, és ezeken hogyan, milyen kockázatokat vállalva próbálnak meg felülkerekedni. Maradjunk annyiban, hogy meglehetősen érdekfeszítő a cselekmény, pláne, hogy az időben is ide-oda ugrálunk, de ezt szerencsére egyáltalán nem gondoltam zavarónak, mert szinte óramű pontosságú az írás és a rendezés.
Említettem az elején ezt a „lelki” vonatkozást. Nos ezt azért nem úgy kell érteni, hogy nem lenne bizonyos szintű érzelmi töltet a sorozatban, és még csak azt sem mondhatom, hogy a sorozat csupán egy modern kori Dávid és Góliát harcot járna körül, hiszen nem egy karakter és család kínkeserves küzdelme is számtalanszor a látókörünk középpontjába helyeződik. A gond inkább kicsit azzal van, hogy ezen küzdelmek nem elég letaglózóak, nem elég személyesek. A karakterekkel nem tudunk kellőképpen azonosulni, mert ugye mindig elég hamar jön is a vágás, ahol aztán máris elegánsan öltözött emberek diskurzusait követhetjük figyelemmel. Nem foglalkoztak eleget bizonyos karakterek magánéletével, aztán emiatt a minisorozat nem tudott kiszakadni a túl dokumentarista vonalból. Nyilvánvaló, hogy ez még mindig jobb, mint mondjuk a Breaking Bad megoldása, ahol ezzel nem nagyon problémáztak; mintha nem is léteznének, csak úgy lesöpörték az asztalról az egészet, hogy aztán szimplán az éremnek csupán az egyik oldalát mutassák meg. Az izgalmasabbat és szórakoztatóbbat.
Szóval igen, vannak előnyei és hátrányai is egy ilyen rövid, mindössze 8 epizódos etapnak. Szerintem lazán elbírt volna ez a sztori még legalább négy részt, de akár egy komplett évadnyit is. Nem így döntöttek. Nyilván a könyvet még nem olvastam, így nem tudom mennyire pontosan lettek átültetve az ott leírtak erre a mozgóképre, de legyen az a vége, hogy van egy kis hiányérzetem. Pedig aztán – még így is – magával tudja rántani a Dopesick a nézőjét. A legfontosabb azonban talán az, hogy valahol felemelő is tud lenni a dolgok mikéntje; eszméletlen jó látni ugyanis, hogy vannak akik valóban kérlelhetetlenül küzdenek embertársaikért és az igazságért. És ez, ebben a modern világban több mint egyszerűen csak szükséges üzenet. Bár nem ez lesz a legnépszerűbb sorozat az utóbbi évekből, de hogy az egyik legfontosabb, abban egészen biztos vagyok.
9/10