Címke Let's Eat Grandma

Let’s Eat Grandma: Rapunzel (és ami mögötte van)

Megint ők… De mit csináljak; dolgos napok vannak a hátam mögött, és persze valamennyire előttem is, szóval be kell érnie mind a három rendszertelen olvasómnak azzal, hogy megint zene jön… (Nem ám amúgy, sokkal többen vagytok. 😏) De ezúttal milyen különleges muzsika is következik majd…

Egyébként ezt a videót is csak tegnap tudtam le, és hát mit is mondhatnék, elsőre is borzasztóan megfogott a dal. Ez a tétel ezúttal az első lemezüket színesíti. (Amit csak ma fogok persze végighallgatni.) A live felvételen amúgy látható, hogy még mennyire gyerekek ők ketten. De milyen tehetséges és lelkes gyerekek… ☺️

De nem csak azért osztom meg mert tetszik, hanem mert tényleg totálisan, szinte hipnotikusan magával ragadó dalt sikerült alkotniuk – már ilyen fiatalon. És maga a videó egyébiránt is nagyon motiváló, cuki és még sorolhatnám. A szám egyébként tökéletes példa, hivatkozási alap lehet egyfajta cáfolat képében arra, amikor valaki azt mondja, hogy a popzene az csak popzene… Igen, ilyen a nagybetűs art pop. (A videó időzítve van!)

Hogy ezt a szerzeményt ilyen fiatalon miképpen hozták össze… Hát, erról tényleg sokat lehetne – úgy általánosságban – beszélni. Nyilván fiatalon piszok bátor, merész, impulzusokra fogékony és érzékeny az ember. Aztán amikor elkezd zenélni valaki, akkor “előtte hever az egész világ”; lehetőségek korlátlan tárházával szembesül. Ez persze sokszor vissza is üthet… Koncepció és kellő önkontroll hiányában – az első alkotásaik – simán egy kiforratlan próbálkozásként maradhatnak meg a hallgatókban, kellő számú negatív visszajelzés és komment társaságában pedig a lelkesedésüket is veszíthetik…

Erre ékes példa lehet a fenti kis koncertet illető komentszekció is. Hiszen a legtöbbet lájkot poszt ez lett:

This comment section is ridiculous. These girls are absolutely incredible and have such a unique, creative energy that is just too good to be drowned out by this kind of negativity (that wich I can only assume is derived from people’s own insecurities).

Ez egy 5 évvel ezelőtti komment, gondolom sokan támadták a lányokat… Aztán persze egy évvel később már született egy ilyen hozzászólás is:

And here we are a year later kids. New album. Probably one of the best releases of 2018. They have grown so much since this recording, which is not to take away from this whatsoever. They have bridged genres, written beautiful melodies, choruses and changes that supposed veterans would and will be envious of. JJST LOVE IT!!

Az idő a kedves, támogató és éltető zenerajongókat igazolta. A lányok tényleg sokra vitték, és ki tudja még milyen zenei karrier (és mennyi szenzációs lemez kiadása) előtt állnak…

Visszatérve a címben szereplő dalra. Hogy ennek milyen aranyos címe és dalszövegei van… Közhely, hogy mindig tanul valamit az ember, de tényleg így van. Tudjátok mit jelent a Rapunzel? Nem? Én sem tudtam. Rákerestem… Az egészségkalauz.hu ezt írja:

Rapunzel szindróma: a hajevés kényszere. A főként tini lányoknál jelentkező betegség a haj kényszeres evésével jár: ez a Rapunzel szindróma, más néven trichobezoar.

Pszichológiai rendellenesség okozta kényszeres hajevés. Nevét a Grimm testvérek híres meséjéből kapta, ahol a toronyba zárt Rapunzelt hosszú hajzuhataga mentett meg a raboskodástól, ugyanis lelógó fürtjein tudott felmászni a hercege. Bár a mese vidám véget ér, a Trichobezoar betegségben szenvedő lányok súlyos veszélynek teszik ki magukat.

Megmosolyogtató valamilyen szinten nem? A dalszöveg szintén kicsit ilyen:

My cat is dead, my father hit me
I ran away, I’m really hungry
That wicked witch, in all her power
She cast a spell and locked me in this tower
I can’t look down, I’m claustrophobic
Please, let me out, I can’t deserve this
I hate my name, I’m not that Rapunzel
My hair’s not blonde, and I’m not having fun
In this fairy tale that my mother read me
About this girl, I want my mummy
And the prince won’t come, the clock strikes eleven
I had a haircut last week, and I’m only seven

Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair

Ooh, what a mellow place
Ooh, what a mellow place

And there is something strange in my mind
And there is something weird in my head
And there is something strange in my mind
And there is something weird in my

A lányok produkciója pedig minden elismerést megérdemel. Ahhoz képest, hogy gitáron – ebben a számban – nem is játszanak, meglepően változatos és progresszív az összkép. Jenny Hollingworth pedig mennyire energikus már… A dal vége felé, menet közben, állva dobol, miközben előre sétál, furulyával a kezében… Ki lett számolva az biztos. Mindent megtették azért, hogy a lehetőségekhez mérten összetett és komplex dalokat szerezzenek.

A fenti kommentek alapján amúgy el tudom képzelni miket kaphattak egyébként… “Az igazi munka bűzik mi?!” “Önjelölt ‘zenészek’ level 99.” “A lányom sem tud énekelni szegény, de amit ezek itt leművelnek…” És még ki tudja miket írhattak. Az irigység határtalan. Az emberek egy része meg szánalmas. Ha tetszik a fenti szám, ha nem; a lányok lelkesedését, munkáját, kreativitását nem lehet elvitatni. Ha ezeknek a személyeknek a saját lányuk tizedennyi tehetséggel lenne megáldva, mint amennyivel ez a kettős bármelyike is rendelkezik, akkor persze gondolom kikérnék maguknak, ha negatív jelzőkkel illetnék őket, de legalábbis (gondolom én) teljes szívükből, erejükből támogatnák őket… Mindegy is persze, nem ragozom túl, de visszataszító, amikor valaki csupán fröcsögni jár valahova, és nem tudja helyén kezelni, valamilyen szinten objektívan értékelni az adott produkciót… Illetve legalább megtanulhatnának legalább csendben maradni.

Más kérdés, hogy a lányok munkája tényleg kifizetődött:

A peak chart position-t illetően (UK-ban) az eddig megjelent három lemezük helyezései az alábbiak voltak: 149., 28., valamint 26. Az I’m All Ears pl. széles körű elismerést váltott ki zenekritikusokból, és ezzel a lemezzel el is nyerték az év albuma díját a Q Awards-on.

Hát én azt mondom, sok ilyen fiatal kellene még, és bizony nem csak gyerekként, hanem felnőttként is példát lehetne venni róluk…

Let’s Eat Grandma: I Will Be Waiting – mosolyogva

Álmos, fáradt, meg kissé nyűgös is vagyok így munka után – korán reggel… (Azt le sem merem írni, hogy néztem ki műszak előtt… 😅) De aztán tök kis apróságok mindig feldobnak. Pl. kitaláltam, hogy összeszedem az összes olyan live felvételt egy csokorba, amikor – a felvétel közben – tök aranyosan elmosolyodik az énekesnő vagy énekes. Mármint úgy “ragadósan”. Aztán rájöttem, hogy elég sok ilyen lenne, még akkor is, ha csak zenekaronként egyetlen egy számot választhatnék… Szóval lehet túl sok lenne az a jóból. Meg azért melós is ám. Mert oké, naná, hogy fejből tudok egy csomó számot – olyan belém égett momentumokkal –, amelyeknek a listán lenne a helye, de azért vannak olyan bandák is, amelyeket bár kifejezetten sokat hallgattam, de még nem nagyon túrtam fel az internetet az élő felvételeik után. Meg például tegnap is belefutottam egy olyan komoly problémába a munkába menet, hogy az egyik eléggé kedvelt együttesemtől egy normális live felvételt nem találtam. Mármint értitek; van koncertfelvétel, hogyne lenne, de nem az én kedvenc dalaimmal… Brr… Hát morcos is voltam, mit ne mondjak… De persze nem adom fel csak úgy. Majd apránként keresgélek még – ha úgy van kedvem, meg rá is érek. A lényeg, hogy nem akarok csak úgy összedobni valamit, mint mondjuk ezt a bejegyzést ide – ezen a csodálatos, esős, szombat reggelen… 🙂

Aztán mivel pár napja – pontosabban a Watching You Go óta – megint rákaptam Let’s Eat Grandma-ra, adta magát, hogy ismét rájuk keressek youtubeon. (Egyébként annyira elvarázsoltak újra és újra, hogy csak az elmúlt egy hét alatt 835 alkalommal játszottam le tőlük valamit…)

A klipeket ismertem tőlük, de az élő felvételeket talán nem is láttam még. És hát a KEXP YouTube csatornáján (na hol máshol persze) megtaláltam az alábbi kis felvételt. Az előző lemez egyik számomra legkedvesebb szerzeményével. Ez már fél siker volt… Aztán már szinte hihetetlen, de hát van itt kérem finom kis vigyorgás a videó első percében; Jenny Hollingworth itt is olyan bájos, aranyos, hogy nem tudok nem vele együtt mosolyogni, miközben újra nézem és hallgatom ezt a dalt – immáron sokadszorra. Mondanom sem kell, hogy ezzel a fenti, képzeletbeli lista egyik előkelő helyén lennének.

Let’s Eat Grandma: Watching You Go – 2022

Mik elmennek néha az ember mellett – olykor tényleg csak a fejem kapkodom… A 2013-ban alapított brit együttes második lemezét nagyon szerettem. Hogy ne szerettem volna, amikor pl. a Donnie Darko című 11 perces tétellel zárták azt a lemezt. Meg egyébként is egy nagyon jó kis electro, synth és artpop elemekkel tarkított, ütős kis korong lett.

Aztán idén április végén megjelent az új lemez. Nekem meg az első két single annyira nem adta, el is felejtettem letudni az albumot. Majd ma – utazás közben – gondoltam készítek egy playlistet a kedvenc live felvételeimből. Mármint első körben összeszedem az elmúlt évek legjobb női énekesekkel operáló koncertes, rádiós, videós zenei produkciót. (Aztán persze majd kiteszem ide is.) És akkor belebotlottam ebbe a kis csodába. Mert ez tényleg az, simán ott lesz az év legjobb klipjei között. Már ha – konkrétan saját magam legnagyobb meglepetésére is – nem ez lesz a lista legelejében.

Mit tetszik benne? Minden. De részletezem picit, nem kell félni. 😅 Az egész annyira profin meg van tervezve, de tényleg annyira okosan, stílusosan fel van építve, hogy nagyon sokan példát vehetnének róluk. Emiatt aztán tényleg olyan jó lett vizuálisan ez a klip, hogy én totálisan biztos vagyok benne, hogy pár százszor meg fogom még tekinteni… Példa: a fehér háttér előtt mindenki feketébe van öltözve. Király! Jenny Hollingworth meg… Szóval igen, ő önmagában is egy tünemény, de ez az egyszerű frizura, ezzel a frufruval… I fell in love with her immediately. Mondhatnám. És milyen szép név már a Jenny nem? Vagy nem? Oké, fogjam magam vissza ugye? De utána is, amikor már a fekete/kék háttérben meg finoman csillogó ruhában énekel… Hát mit mondjak? És még pillangók is repkednek benne néha… Jajj… Túl sok ez már a jóból…

A dal amúgy kifejezetten ének és szöveg centrikus, de a harmadik perc környékétől kezdve aztán kicsit több szerephez jutnak a gitárok is. Nem kell itt nagy váltásra gondolni, finoman belesimul a dalba az egész. Részben ettől is lesz még inkább piszok mód ragadós ez a tétel. Meg hát attól, hogy mennyire finom részletekkel, gondos odafigyeléssel alkották meg ezt a videót. Van amikor jó egy klip, de közepes egy dal, és fordítva. Vagy pocsék valami minden szinten. De amikor a zene és a klip ennyire harmonikusan passzol egymáshoz, az már szinte irigylésre méltó szituáció; olyan, mintha – az egyébként is nyert helyzetben – megragadták volna egymást kezét, hogy aztán összefogva tényleg a legjobbak közé repítsék ezt a zenei videót. Szerintem sikerült.

De nem is ragozom túl; tessék nézni, hallgatni, szeretni. Dalszöveget a klip alatt, meg itt is megtaláljátok.

A legjobban egyébként talán az alábbi soroktól vagyok kész, ahogyan énekli, amit… De amúgy nehéz választani…

And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not
And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not

But I was watching you go
And I was watching you go

De akkor itt van egészében is:

Let’s Eat Grandma: Watching You Go

There’s this rage trapped inside
In this violence
In the noise which amplifies
How I shake
How I shatter
As you’re tearing at the touch like butterflies
I want to shed myself and lay back in the earth sometimes
Surrender to the sky
I wanna feel whole with the world unfolding
And the way it makes me feel
As if I’m still a little child
She makes it hard for you to have to say goodbye

And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not
And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not

But I was watching you go
And I was watching you go

And though I tried my best it’s fading
Getting fainter now
This distance thinly cloaked
I still wake up sometimes and I feel I’ve lost it
Just like a dream I had which slowly comes unstuck
You made me feel as if I’m someone you could love

And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not
And I said to you
I’m not staying in
I’m not wasting it
I’m not

But I was watching you go
And I was watching you go

Watching
Watching
Watching
Watching
Watching
I was watching you go
I was watching
I was
I was watching
I was watching
Oh, oh I
I was
I was, oh

I was watching you go
I was
I was watching you go