Címke Rosa Walton

Let’s Eat Grandma: Rapunzel (és ami mögötte van)

Megint ők… De mit csináljak; dolgos napok vannak a hátam mögött, és persze valamennyire előttem is, szóval be kell érnie mind a három rendszertelen olvasómnak azzal, hogy megint zene jön… (Nem ám amúgy, sokkal többen vagytok. 😏) De ezúttal milyen különleges muzsika is következik majd…

Egyébként ezt a videót is csak tegnap tudtam le, és hát mit is mondhatnék, elsőre is borzasztóan megfogott a dal. Ez a tétel ezúttal az első lemezüket színesíti. (Amit csak ma fogok persze végighallgatni.) A live felvételen amúgy látható, hogy még mennyire gyerekek ők ketten. De milyen tehetséges és lelkes gyerekek… ☺️

De nem csak azért osztom meg mert tetszik, hanem mert tényleg totálisan, szinte hipnotikusan magával ragadó dalt sikerült alkotniuk – már ilyen fiatalon. És maga a videó egyébiránt is nagyon motiváló, cuki és még sorolhatnám. A szám egyébként tökéletes példa, hivatkozási alap lehet egyfajta cáfolat képében arra, amikor valaki azt mondja, hogy a popzene az csak popzene… Igen, ilyen a nagybetűs art pop. (A videó időzítve van!)

Hogy ezt a szerzeményt ilyen fiatalon miképpen hozták össze… Hát, erról tényleg sokat lehetne – úgy általánosságban – beszélni. Nyilván fiatalon piszok bátor, merész, impulzusokra fogékony és érzékeny az ember. Aztán amikor elkezd zenélni valaki, akkor “előtte hever az egész világ”; lehetőségek korlátlan tárházával szembesül. Ez persze sokszor vissza is üthet… Koncepció és kellő önkontroll hiányában – az első alkotásaik – simán egy kiforratlan próbálkozásként maradhatnak meg a hallgatókban, kellő számú negatív visszajelzés és komment társaságában pedig a lelkesedésüket is veszíthetik…

Erre ékes példa lehet a fenti kis koncertet illető komentszekció is. Hiszen a legtöbbet lájkot poszt ez lett:

This comment section is ridiculous. These girls are absolutely incredible and have such a unique, creative energy that is just too good to be drowned out by this kind of negativity (that wich I can only assume is derived from people’s own insecurities).

Ez egy 5 évvel ezelőtti komment, gondolom sokan támadták a lányokat… Aztán persze egy évvel később már született egy ilyen hozzászólás is:

And here we are a year later kids. New album. Probably one of the best releases of 2018. They have grown so much since this recording, which is not to take away from this whatsoever. They have bridged genres, written beautiful melodies, choruses and changes that supposed veterans would and will be envious of. JJST LOVE IT!!

Az idő a kedves, támogató és éltető zenerajongókat igazolta. A lányok tényleg sokra vitték, és ki tudja még milyen zenei karrier (és mennyi szenzációs lemez kiadása) előtt állnak…

Visszatérve a címben szereplő dalra. Hogy ennek milyen aranyos címe és dalszövegei van… Közhely, hogy mindig tanul valamit az ember, de tényleg így van. Tudjátok mit jelent a Rapunzel? Nem? Én sem tudtam. Rákerestem… Az egészségkalauz.hu ezt írja:

Rapunzel szindróma: a hajevés kényszere. A főként tini lányoknál jelentkező betegség a haj kényszeres evésével jár: ez a Rapunzel szindróma, más néven trichobezoar.

Pszichológiai rendellenesség okozta kényszeres hajevés. Nevét a Grimm testvérek híres meséjéből kapta, ahol a toronyba zárt Rapunzelt hosszú hajzuhataga mentett meg a raboskodástól, ugyanis lelógó fürtjein tudott felmászni a hercege. Bár a mese vidám véget ér, a Trichobezoar betegségben szenvedő lányok súlyos veszélynek teszik ki magukat.

Megmosolyogtató valamilyen szinten nem? A dalszöveg szintén kicsit ilyen:

My cat is dead, my father hit me
I ran away, I’m really hungry
That wicked witch, in all her power
She cast a spell and locked me in this tower
I can’t look down, I’m claustrophobic
Please, let me out, I can’t deserve this
I hate my name, I’m not that Rapunzel
My hair’s not blonde, and I’m not having fun
In this fairy tale that my mother read me
About this girl, I want my mummy
And the prince won’t come, the clock strikes eleven
I had a haircut last week, and I’m only seven

Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair
Rapunzel, Rapunzel
Let down your hair

Ooh, what a mellow place
Ooh, what a mellow place

And there is something strange in my mind
And there is something weird in my head
And there is something strange in my mind
And there is something weird in my

A lányok produkciója pedig minden elismerést megérdemel. Ahhoz képest, hogy gitáron – ebben a számban – nem is játszanak, meglepően változatos és progresszív az összkép. Jenny Hollingworth pedig mennyire energikus már… A dal vége felé, menet közben, állva dobol, miközben előre sétál, furulyával a kezében… Ki lett számolva az biztos. Mindent megtették azért, hogy a lehetőségekhez mérten összetett és komplex dalokat szerezzenek.

A fenti kommentek alapján amúgy el tudom képzelni miket kaphattak egyébként… “Az igazi munka bűzik mi?!” “Önjelölt ‘zenészek’ level 99.” “A lányom sem tud énekelni szegény, de amit ezek itt leművelnek…” És még ki tudja miket írhattak. Az irigység határtalan. Az emberek egy része meg szánalmas. Ha tetszik a fenti szám, ha nem; a lányok lelkesedését, munkáját, kreativitását nem lehet elvitatni. Ha ezeknek a személyeknek a saját lányuk tizedennyi tehetséggel lenne megáldva, mint amennyivel ez a kettős bármelyike is rendelkezik, akkor persze gondolom kikérnék maguknak, ha negatív jelzőkkel illetnék őket, de legalábbis (gondolom én) teljes szívükből, erejükből támogatnák őket… Mindegy is persze, nem ragozom túl, de visszataszító, amikor valaki csupán fröcsögni jár valahova, és nem tudja helyén kezelni, valamilyen szinten objektívan értékelni az adott produkciót… Illetve legalább megtanulhatnának legalább csendben maradni.

Más kérdés, hogy a lányok munkája tényleg kifizetődött:

A peak chart position-t illetően (UK-ban) az eddig megjelent három lemezük helyezései az alábbiak voltak: 149., 28., valamint 26. Az I’m All Ears pl. széles körű elismerést váltott ki zenekritikusokból, és ezzel a lemezzel el is nyerték az év albuma díját a Q Awards-on.

Hát én azt mondom, sok ilyen fiatal kellene még, és bizony nem csak gyerekként, hanem felnőttként is példát lehetne venni róluk…