Let’s Eat Grandma: I Will Be Waiting – mosolyogva

Álmos, fáradt, meg kissé nyűgös is vagyok így munka után – korán reggel… (Azt le sem merem írni, hogy néztem ki műszak előtt… 😅) De aztán tök kis apróságok mindig feldobnak. Pl. kitaláltam, hogy összeszedem az összes olyan live felvételt egy csokorba, amikor – a felvétel közben – tök aranyosan elmosolyodik az énekesnő vagy énekes. Mármint úgy „ragadósan”. Aztán rájöttem, hogy elég sok ilyen lenne, még akkor is, ha csak zenekaronként egyetlen egy számot választhatnék… Szóval lehet túl sok lenne az a jóból. Meg azért melós is ám. Mert oké, naná, hogy fejből tudok egy csomó számot – olyan belém égett momentumokkal –, amelyeknek a listán lenne a helye, de azért vannak olyan bandák is, amelyeket bár kifejezetten sokat hallgattam, de még nem nagyon túrtam fel az internetet az élő felvételeik után. Meg például tegnap is belefutottam egy olyan komoly problémába a munkába menet, hogy az egyik eléggé kedvelt együttesemtől egy normális live felvételt nem találtam. Mármint értitek; van koncertfelvétel, hogyne lenne, de nem az én kedvenc dalaimmal… Brr… Hát morcos is voltam, mit ne mondjak… De persze nem adom fel csak úgy. Majd apránként keresgélek még – ha úgy van kedvem, meg rá is érek. A lényeg, hogy nem akarok csak úgy összedobni valamit, mint mondjuk ezt a bejegyzést ide – ezen a csodálatos, esős, szombat reggelen… 🙂

Aztán mivel pár napja – pontosabban a Watching You Go óta – megint rákaptam Let’s Eat Grandma-ra, adta magát, hogy ismét rájuk keressek youtubeon. (Egyébként annyira elvarázsoltak újra és újra, hogy csak az elmúlt egy hét alatt 835 alkalommal játszottam le tőlük valamit…)

A klipeket ismertem tőlük, de az élő felvételeket talán nem is láttam még. És hát a KEXP YouTube csatornáján (na hol máshol persze) megtaláltam az alábbi kis felvételt. Az előző lemez egyik számomra legkedvesebb szerzeményével. Ez már fél siker volt… Aztán már szinte hihetetlen, de hát van itt kérem finom kis vigyorgás a videó első percében; Jenny Hollingworth itt is olyan bájos, aranyos, hogy nem tudok nem vele együtt mosolyogni, miközben újra nézem és hallgatom ezt a dalt – immáron sokadszorra. Mondanom sem kell, hogy ezzel a fenti, képzeletbeli lista egyik előkelő helyén lennének.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük