Lehet sokaknak nem tetszik, hogy olykor túlnyújtom, túlcifrázom mindazt, amit mondani akarok – gyakran nyilván bele is törik a bicskám –, de legalább próbálkozom. Viszont most nem kell félnetek, rövid leszek. Hát sajnos nem kellett zsebkendő. Gonosz leszek, ha azt mondom, hogy a kezemben lévő popcorn volt a film legélvezetesebb velejárója? Sajnos hasonló ellenérzésekkel álltam fel a moziban, mint az új Avatar esetében. Itt is azt a túlzott, lehetőleg mindenkinek féle megfelelni vágyást éreztem a produkció egyik legfőbb rákfenéjének.
Mármint oké, alapvetően ez egy kalandfilm, drámai részekkel – persze családi és szerelmi szálakkal is incselkedve –, de közben aztán még humoros és „cuki” elemeket is bőségesen tartalmazott, és akkor nem beszéltünk még az anime katasztrófafilmes beütéséről, valamint a fantasy elemekről. Hát ez nekem sok volt, de sajnos ezen túlmenően is ezer sebből vérzett az egész. Főleg mert súlytalan volt. Már szinte az elejétől kezdve. Nem vagyok nagy fantasy fan, de azért olvastam és láttam már ezt-azt… Steven Eikson-tól A hold udvara című – elég vaskos – fantasy történetét hamar befaltam, és imádtam minden pillanatát. Olyannyira, hogy egyszer le akarom tudni a sorozat összes darabját – az első újraolvasásával indítva.
Az egyik probléma ezen anime esetében az, hogy nem nagyon van szabályrendszer. Mármint fizikai. Amikor az akciózás közben az „egyikük” ekkorát, a „másikuk” akkorát ugrik a filmben, és „nincs is határ” szinte – csak a képzelet –; akkor azért fogom a fejem… Én értem, hogy fogadjam el, de ennyi erőből tényleg bármi is történhetett volna benne, nekem azt akkor is el kellett volna fogadnom. (Tovább is léptem ezeken, de még ha csak ez lett volna a gond… Szóval folytatom…) Az elején bár dinamikusan, ütősen indul a film, de aztán a katasztrófafilmek nagy részének alapvető problémáját ő sem tudja – rosszabb esetben nem is akarja – leküzdeni. Nincs egyes bekövetkezni látszó pokoli eseményeknek tétje. Jaj, lehet oda lesz a fél város… Oké. És? Mármint nem érzéketlen gyökér akarok lenni, de egyszerűen egy csomó esemény tét nélkülinek érződik. Meg fogtok ezért vetni, de tényleg a legkiválóbb példa erre (ha már Avatarozunk ugye) a Titanic. Ott volt legalább két olyan személy, akikért tudtál szorítani, hiszen a tragikus események szerves részesei voltak, nem valamiféle kívülállók vagy szuperhősök. De ott van a Terminator 2 is… Emlékszik mindenki arra a jelenetre, amikor Sarah lehajtja a fejét egy padra és rémálma lesz? Erre gondolok. Na kérem szépen, fűzzek ehhez bármit is? Ebben tökéletesen megmutatták, hogyan lehet egy ilyen – esetleges – végtelen pusztítás személyes, sokkoló és tragikus is egyben. (És az a zene közben…) Értem én, hogy különbséget kell és lehet is tenni a globális és lokális fenyegetettség között. De könyörgöm, bármelyiket is választja egy rendező; a tét és élmény akkor is legyen kézzel fogható, zsigerekig hatoló.
Itt azért messze nem ez volt a helyzet. Aztán tovább is boncolgathatnám még, hiszen tényleg alig találtam a filmben olyan területet amelyet kiemelkedőnek tarthatnék. Vizuálisan igen, rendben volt, már-már remek képkockákkal is találkozhattunk benne, de azért hasra nem estem tőle. A Silent Voice bármelyik perce megeszi reggelire az egészet, pedig azt csak TV-n láttam. A zene szerintem szintén csak elment, konkrétan nem maradt meg belőle semmi. Hozza amit kell, de sajnos a főcímdalt leszámítva totálisan felejthető – és hát én azért sem voltam annyira odáig. (Elég nagy „zeneőrült” is vagyok, szóval nincs is annyira könnyű dolguk velem.)
Azt ígértem rövid leszek, szóval valami gyors összegzés… Láttam és olvastam már nem egy sokkal jobb fantasyt, szerelmi történetet, katasztrófafilmet és családi drámát is. Csupán attól, mert mindent egybegyúrnak, nem lesz még valami kiváló. Akkor sem feltétlen, ha adott esetben külön-külön minden szinten megállnák ezek a kis történetecskék a helyüket. (Hiszen ha szétszedünk egy ilyen filmet, akkor nyilván lesz idő mélyíteni a dolgokon ugye, de erre két órában sem idő, sem tér nincs.) De hát – a bevételeket látva – bejön ez a fajta filmkészítési módszer, elég csak a már említett Avatarra is gondolni. Nekem ez már sorozatban a második csalódásként megélt Shinkai Makoto filmem, és hogy őszinte legyek, a Suzume jobban felbosszantott, mint a Weathering With You. Pedig azt sem nagyon szerettem. Nálam marad favoritként tőle az 5 Centimeters Per Second [ Másodpercenként 5 centiméter ] vagy a Your Name. De a következő filmjét én lehet kihagyom. Nekem nem tetszik ez az irány. Nagyon örülnék a „centimétereshez” hasonlóan visszafogott és egyszerű drámának vagy szerelmi sztorinak tőle. De hát a pénz. A Your Name után gondolom igazából bármit is csinálhatott volna szinte, csak hát az ilyen gigantikus mesékben van a pénz. Az a mocskos pénz… (Ez ismerős valahonnan ugye?)
Öregszek az biztos. 17 évesen tuti azt mondtam volna erre a moziban, hogy nem rossz, sőt! De lassan belépek abba a korba, amikor a legnagyobb esélyem van arra, hogy egyfajta sármos George Clooney koppintás legyek. (Fogadásokkal azért óvatosan!) Nekem ebben a korban ezek a filmek már nem nyújtanak és mondanak sokat. Kicsit úgy érzem, hogy kinőttem a popcornos mozizásból is. Mármint elsősorban a művészmozikban még találni bőven értéket, lelket és minőséget. Ott minden egyes alkalommal szoktam örömködni, amikor a vetítések elején ezt látom, mert hát ha máshogy nem is járulhatok hozzá a világ jobbá tételéhez, hát akkor legalább jó filmeseket és kis mozikat támogassak – aztán ezzel nem csak én, hanem talán mindannyian is nyerünk valamit…
5/10
Nahát, nem hittem volna, hogyha rákeresek a Suzumével kapcsolatos magyar kritikákra, akkor ide lyukadok ki. Érdekes a blog, elkezdtem szétnézni rajta.
A Suzumét még nem néztem végig, van vissza belőle egy óra, úgyhogy azt egyelőre nem értékelem, de hadd jegyezzem meg, hogy Sinkai Makotónak van egy félórás kis rövidfilmje is (vagy minisorozata, mert 4×7 percre vágva is megtalálható), amivel anno úgymond „berobbant”, a She and Her Cat: Everything Flows. Az még egy egész szívbemarkoló darab, lehet, hogy amit ebből az animéből hiányoltál, azt abban megtalálnád. Vagy nem, ki tudja.
Bocsi, éjszakás műszakból most ébredtem meg nemrég, és háát’ amúgy sok a spam. Rögtön nem engedek ki semmit.
Amúgy nagyon szépen köszi az ajánlást. Egyébként pont kb. két napja tettem be a megnézendőek közé letterboxdon. Néha elég furcsán összefutnak a dolgok. 🙂 Mondjuk vigyáznom kell vele, mert a végén tényleg elhozok egy cicát egy állatmenhelyről. 😅
Majd holnap, holnapután meg is nézem, szerencsére (vagy inkább sajnos) nem olyan hosszú.
A 99-es She and Her Cat-et láttam. Mondjuk nem tudom lehet-e hozzá bármi köze. Gyors ránéztem. Hát, ennyiből sokkal okosabb nem lettem, de most munka ismét sajnos. Majd később.
Te tényleg a sorozatjunkie-ra publikáló Scat vagy? 😃
Ja, értem. Vicces, hogy nem mertem linkelni a She and Her Catről szóló kritikámat, mert attól tartottam, hogy megfogja a szűrő, erre anélkül is elkapott 🙂
Valóban van belőle ’99-es változat, az az eredeti. Az viszont csak egy ötperces kis szösszenet. Viszont a 2016-os az azt duzzassztotta fel kb. fél órára, sőt, alakított is a története, plusz ezen felül még technikailag is sokkal jobb lett.
Egyébként Youtobe-on angol felirattal tök ingyen meg tudod nézni, de a DragonHallTV videótárában magyar szinkronnal is. Meglepően jó lett, úgyhogy én azt ajánlom, ha egyszer szakítasz időt arra, hogy meglesd a történetet.
Egyébként ezzel a letterboxddal, meg az oldalsávban lévő többivel felkeltetted az érdeklődésemet. Lehet rá kellene szánnom az időt és kiismerni valamelyiket aztán csinálni magamnak egy fiókot. Szívesen látnék statisztikákat abból, hogy miből mennyit nézek. Akár egy cikk is lehetne ebből évente egyszer Junkie-ra 🙂
Ezzel válaszoltam is a kérdésedre, tényleg ő vagyok. Gondoltam megadom a weboldalt, mert hátha hallottál a sorozatjunkie-ról, ha már ennyi sorozatot nézel, és így ha nem menne ki a hozzászólásom, talán könnyebben engedélyezed 🙂
Hm… 🙂 El is olvastam azt a kritikát. 🙂 Szépen írsz, különösen tetszik, hogy megtudtam belőle, hogy van egy macskád is. 🙂 Szeretem a személyes vonatkozásokat a kritikákban vagy az ajánlókban, mert úgy lehet csak igazán elhelyezni valahol az olvasottakat, úgy lehet keretbe foglalni mindazt, amit azon néznivaló kiválthatott a nézőjéből, a írás megfogalmazójából. De olvastam én már tőled amúgy régebben. 🙂 Viszont kicsit leszoktam a sorozatjunkie-ról. Tuningolhatnának már kicsit a weboldalon, pl. nincs normális gyűjtőoldala a kritikáknak… (Pl. mint nálam a filmes menü alatt található gyűjtőlapon. Még ez is fapados, mert szeretném, hogy szűrni lehessen rá, így vagy úgy sorrendbe rendezni… De majd egyszer.) Ellenben lapozgass ezer oldalt át – egy ilyen hiányában – ha gondolod… Amit meglehet tenni, de most komolyan, a junkie oldalán hogyan keressem ki a kiemelkedően jó, kifejezetten ajánlott sorozatokat gyorsan? Csak 12.186 kritika van az oldalon a számláló szerint… Ezzel nem csak a kiváló alkotások vesznek el a rengetegben – pláne ha azok ismeretlenebbek –, hanem a hozzájuk tartozó remek írások is. Hiszen csak az kattint rájuk, olvassa el őket, aki célirányosan rájuk is keres, azaz valahonnan már ismeri őket… Ez a bajom sok más oldallal, telex, 444 geekz rovat, stb. Sehol és semmi nem fejlődik semmit sem. Pedig egy ilyen oldal plusz megtekintéseket is hozhatna… A 444-en kérdeztem Rusznyák Csabát, hogy várható-e egy ilyen oldal esetleg… Tudod mit írt rá? A 444-nél próbálkozott, de semmi nem történt. Plusz ők ugyan nem pontoznak (ami elég álságos szerintem), de így nem tudnák a pontok hiányában összeszedni – legalább – a legkiemelkedőbb alkotásokat, de azt viszont ő sem bánná, ha valaki az írások alapján összeállítana egy ilyen listát… Hát mondom, persze, majd még megcsinálom helyettetek… 😅
Plusz junkie-n túl sok a számomra száraz hír, stb. Meg anélkül is van mit néznem. Próbálok személyek után menni, pl. letterboxdon, trakt-en és serializd-en azért látom kinek van hasonló ízlése, illetve próbálok kimondottan olyanokat bekövetni, akiket érdemes. (Lassan szelektálnom is kéne, mert sok magyar van fent, valakivel ahogy látom, annyira nem egyezik a nézőpontunk. 😅) Tud elég sokat az a rendszer amúgy, pl. minden filmnél látom, hogy az én „barátaim” mennyire értékelték. Sorozatokra a serializd-et ajánlom, az hasonló, mint a letterboxd, csak sorozatos. (És minden funkció ingyenes, nincs pro account, ahogyan reklám sincs még rajta.) Vannak sorozatok is letterboxdon, de ilyen szinten fapados, nincs minden fent, nem lehet évadokat, epizódokat külön értékelni, stb. (Serializd-en lehet. Viszont idén elkészül majd a letterboxd csak sorozatos aloldala is. Szóval a sorozatok terén lehet megérné, ha várnál addig egy kicsit, aztán eldöntöd melyik ilyen oldal, alkalmazás tetszik jobban.)
Igen, rengeteg mindenre jó lehet egy ilyen profil. Én is sok mindent illegálisan nézek meg, mert máshogy sokszor nem is tudnám. Aztán legalább felpontozom azt, ami a szívemhez nagyon közel áll. Nem nagy dolog, de legalább ezzel is lepacsizok a készítőkkel. 🙂
Neked, aki írsz is, pláne hasznos vagy érdemes lenne egy ilyen profilt készíteni. Ebben vezetni, naplózni a dolgaidat. Letterboxd érdekesség még, hogy minden egyes újranézésnél új kritikát, jegyzetet készíthetsz az adott filmhez, úgy, hogy közben egyik korábbi nagy kritikád sem veszik el, hiszen minden, mindenki számára látható marad. 🙂 Majd meglátod.
Oda feltölthetnél a kritikáidból néhány bejegyzést, kedvcsinálót, valamint linket tehetnél mindegyik végére, vagy az egészet is beilleszthetnéd akár. Tuti bekövetnének sokan, meg jó érzés is néha visszanézni, hogy miket láttál már, vagy azt böngészni rajta, mit is kellene újra elővenni. 🙂 Hajrá! Nyugodtan jelölhetsz ha kész vagy vele, vagy csak nekikezdesz. Vagyis örülnék is neki. 🙂
Köszi az ajánlót még egyszer, feltétlen megnézem szinkronosan, hátha nekem is annyira bejön majd. Egyébként is időszerű lenne a rövidfilmek világában elmerülni. Még ha ezt minisorozatnak is veszik éppen.. 😌
Majd letöltöm, mert megrögzött minőség párti vagyok, aztán a kedvenceket meg is tartom. 🙂
Egyébként hihetetlen, hogy csak egy komment érkezett a She and Her Cat kritikádra. 🙁 De szerintem kevesen olvasnak már, a videók, podcastek jobban pörögnek. És egyébként is kevesen tudnak érdemben (és mélyrehatóan) beszélni a látottakról, különösképpen annak személyes vonatkozását tekintve. Így aztán pláne nem meglepő, hogy sokan semmit nem fűznek adott esetben egy kiemelkedően jó íráshoz sem.
Mondjuk látom azért van – így hirtelen – néhány jobban pörgő írásod is – a kommentek számát elnézve. 🙂
Lehet nem itt kellene feltennem, de kérdezek, ha már itt kezdtem bele… Nem akartál sosem saját blogot? Volt már? A sorozatjunkie-t nem akarják kipofozni? (Mobilos nézet, stb.) Vagy ezekről sosem beszéltél senkivel vendégbloggerként?
Honnan szerezd be a néznivalókat általában?
Vagy ha kényelmesebb válaszolhatsz emailben is: patrick@hidegnyomon.hu
Most fekvés, pihi, aztán este filmezés. 🙂
Akkor inkább írok e-mailt, hogy ne offoljuk szét a Suzume írást, ahol már csak arról nincs szó 🙂
Végre végeztem vele.
Nem egy kiugró darab, mégis, volt valami bája. Ezt főleg azzal érte el, hogy Suzume szimpatikussá vált nekem a történetben. Meg amúgy is kedvelem az olyan történeteket, amik egy utazásról szólnak és aminek a végén a főszereplő rájön, hogy az élet apróságokból áll. Ebben is így volt a megismert emberekkel, meg a nénikéjével. Ez tök korrektül sikerült.
A másvilági kígyóval meg kulcskövekkel valóban furán sikerült bánni. Bár a működésüket tisztázták, mégsem volt világos minden. Miért változhatott meg a kulcskő? Miért éledt fel a másik is? Majd hogyan változhattak vissza? Egy dolog volt, hogy ebben a macska alakban meg tudtam őket sajnálni.
Szóval valóban felemás lett, bár nekem inkább 7/10. Viszont köszi a linket a másik animéhez (A Silent Voice), hallottam már róla korábban, úgyhogy jó, hogy eszembe juttattad. Utána is nézek.
Hát sajnos nem én fogok itt kérdéseket megválaszolni. 🙂 Nálam ami csak 5-6 pontot kap, az azért hamar a feledés homályába vész általában. A 7 pontosokba már tudok kapaszkodni, azokra már könnyebb is visszaemlékeznem. Meg már rég is láttam..
A Suzume nálam inkább egy ígéretféle volt. Még a megtekintése közben is. Amit persze aztán nem váltott be maradéktalanul…
Örülök azért, hogy letudtad. És igen, A Silent Voice sokak kedvence, nem is véletlen; szerintem kevés szebb egész estés anime létezhet. 🙂