Stranger [ Másképp gondolkozók ] – S01 – 2017-

Ismét egy dél-koreai sorozattal próbálkoztam, ezúttal azonban egy krimivel. Mivel elég jó értékeléseket kapott, hát mondom oké, legyen egy kis krimi is végre – a romantikus dolgok után. Meg is kaptam, de még milyet…

Nem egyszerű erről a sorozatról írni. Még szerencsém is valahol, hogy nagyon nem szoktam a cselekménybe belemenni, mert itt aztán nehéz is lenne. Miért? Hát mert iszonyatosan bonyolult volt. Sok szál, rengeteg szereplő, a motivációkat csak sejthetjük, a tettesek kilétét szinte az évad végéig meglehetősen nagy homály fedi. Mondhatnám azt is, hogy végig csupán a sötétben tapogatózunk. Ami valahol roppant mód üdítő, mert nem rágnak a szánkba semmit. Bíznak a nézőkben. De néha bizony, a gyengébb pillanataimban még én is úgy éreztem, hogy ehhez kevés vagyok. Pedig nem vagyok annyira buta talán, meg hát azért elég sok krimit láttam és olvastam már korábban, és általában nagyon szoktam figyelni a dolgokra.

De ez sok volt nekem kicsit. Persze roppant értékes élmény, amikor valami összeáll, és a nyomozókkal, ügyészekkel együtt esik le valami komolyabb, az ügy végkimenetele szempontjából nem éppen elhanyagolható apróság. De hogy megéri-e ez a fáradtságot? Hát, az már abszolút nézőpont kérdése. Persze ezt „leszámítva” a sorozat irtózatosan profi. Nagyon klassz a zene, olykor nagyon jó a fényképezés is, de ettől még néhány snitt nekem túl mesterkélt. Mondhatnám itt is, hogy túltolták, de hát ott – ezen és a korábbi tapasztalatok szerint – így dolgoznak.

A karakterek közül három nőtt igazából a szívemhez, az egyik ezek közül az ügyész, a másik a nyomozó hölgy. Nekik szinte szorítottam, hogy jöjjenek már össze, de aztán mindig emlékeztettem magam közben, hogy ez egy másik fajta műsor… De ettől még bármi is lehet ugye, nem is mondtam semmit. Máskülönben nem kimondottan töltöttek sok időt együtt a képernyőn, hiszen alapvetően más pozícióban dolgoztak. Ez (is) valamilyen szinten izgalmassá tette a dolgokat köztük. A harmadik karakter kilétét fel sem fedem, szerintem az évad vége felé mindenkinek le fog esni, hogy én kire gondoltam.

Nyilván rajtuk kívül is van még számtalan fontos szereplő, legyenek azok bármelyik oldalon is. Hogy mennyire jó a sorozat maga? Elég jó. Stabil 8 pontot ért nálam. A vége felé olykor többet is. Újranézném-e? Ez is jó kérdés. Nem tudom. Nem hinném. Annyira nem adta, viszont második nézésre lehet még jobban átlátnám az egészet, és jobban tudnám „élvezni”. Ami egyébként megnehezítette a dolgomat, azok a koreai nevek. Beszélnek XY-ról, aztán nehéz memorizálni olyan neveket, amelyekkel az életben nem találkoztam még. Pláne ennyivel. Egy pár rész után az új nézőknek lehet ajánlott lenne egyfajta segítségként lementeni a neveket és a karakterek fényképeit, hogy semmi se vesszen kárba, és folyamatosan teljesen képben lehessenek.

A másik kérdés meg nyilván az, hogy folytatni fogom-e. Igen. Biztosan. Nem most rögtön, mert van mit csinálnom, olvasnom és néznem, és kell egyfajta pihenés is – egy ilyen nehezebb anyag után… Egyébként kicsit jobban örültem volna, ha több személyes, magánéleti kérdéssel foglalkoznak a sorozatban, az pihentetően is hathatott volna, és bizonyos karaktereken tovább mélyíthetett volna. De ez, ebben az évadban már így marad. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a következő etap.

8.3/10

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük