Még 2013-ban láttam először David Michôd 2010-es első egészestés rendezését. 9/10-et akkor lazán megadtam rá. Aztán most, 2021 nyarán azon agyaltam, mit ajánljak a vetítőterembe, és ez is felmerült ahogy a trakt.tv-n az előzményeimet böngésztem… Mivel pedig egyébként is ritkán készül hasonló film, szinte gyermeki lelkesedéssel az újranézés mellett döntöttem. Hát másodszori megtekintés után be is dobtam a következő körbe, mert még mindig nagyon erős darabnak tartom. A film hangulata, naturalista megközelítése már az első pillanatokról kezdve magával ragad. A színészek parádésak, a karakterek jól megírtak, de tényleg szinte mindenről csak pozitívumokat tudok mondani.

Amitől talán különleges az egész, az az, hogy mennyire ütős az egész koncepció. David Michôd beletalált a tutiba, sokan egész életükben nem készítenek olyan filmet, amely 33 kritika után 83 ponton áll metacriticen, neki meg elsőre összejött. Ezen kívül egy oscar és számtalan egyéb jelölésre és díjra is érdemesnek tartották a történetét.

Több kritikát is olvastam a Michôd első komoly munkáját illetően és szinte mindenhol ellövik az alapfelállást, sőt, néhány „spoilermentes” kritika után szinte már megelevenedtek az események, a helyzetek a fejemben, amit meglehetően nagy írói hibának tartok; most valami vagy legyen ténylegesen spoileres, már-már kibeszélő szintjén, vagy legyen olyan, mint ezen rövidke írás…

Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, hogy itt nem elsősorban az akciókon, hanem a húsbavágó drámán, a kialakult helyzetek súlyosságán van a fókusz, már a karakterek mellett természetesen. Ezen két óra során nem egy „banda” szimpla ténykedését és felemelkedését követhetjük figyelemmel, annál ez azért sokkal mélyebb, komplexebb, és hát valamilyen szinten mocskosabb is. Az egyik legnagyobb erénye magából a felütésből adódik. A kezdő képsorok is zseniálisak; már itt is fojtogatóan durva atmoszféra uralkodik el az emberen; nem sok kétséget hagynak bennünk azt illetően, hogy itt bizony valami mást és valahogy máshogy élhetünk át, mint azt általában a hasonló témájú filmeket illetően eddig tehettük.

Az eseményekről, mint már írtam, nem szeretnék sokat írni, maradjunk annyiban, hogy több emlékezetes jelenetet is láthatunk; olyanokat, amelyek többeknél akár hivatkozási alap is lehet a későbbiek során. Nem mondanám ettől független, hogy hibátlan minden perce, vannak dolgok amelyek talán magyarázatot érdemelték volna, és talán a tempó sem mindig az igazi, de hogy a film kellőképpen hatásos, az biztos. Többen logikátlanságnak vélnek bizonyos dolgokat a cselekményt illetően, de én ezekre azt mondom, hogy azért, mert nincs minden egyes beszélgetés, intézkedés, konfliktus a képernyőn megmutatva, attól az ok-okozati összefüggések még élhetnek, csupán egy kis képzelőerő kell hozzá. Így is majd két óra hosszú darabról van szó, és bár tényleg lehetett volna ebből egy 3-4 órás drámát is készíteni, de valószínűleg az meg nem adta volna ennyire magát, nem sikerült volna ilyen maradandó élményt összehozni, többek közt azért, mert lehet, hogy az már simán túl nagy falat lett volna egy „elsőfilmes” rendezőnek.

Külön kiemelném amúgy, hogy a „filmből” készült egy sorozat is, szintén Animal Kingdom címmel, amelynek első évadját már le is daráltam. Az első epizód nem olyan ütős és súlyos, mint a film maga, de már a pilotban is vannak érdekességek, pozitívumok, egyébként meg egyre jobb és jobb lesz a sorozat, igazán kellemes néznivaló. A karakterek, a párbeszédek olykor kiemelkedőek, a helyszín remek, a család meg olyan amilyen ugye. Alig várom, hogy folytathassam a második évadot.

Szóval mindent összegezve; két pacsi is jár a rendezőnek, először is, ez egy nagyon jó film, másodszor meg azért, mert egy nagyon jó sorozat alapjait ágyazta meg vele.

9.3/10