Kommunikációs gondok, kapcsolatok, nők, a többiek és persze én

Rengeteg, de tényleg rengeteg párkapcsolati témájú beszélgetést és okfejtést hallgattam már meg ebben az évben – köztük több külföldi pszichológus véleményét is több témában –, és hát ahogy nézem, az idő engem igazol, meglehetősen jól látom (láttam) a dolgokat… (Persze ezzel – a fentiek fényében – nem is vagyok egyedül.)

Lehet kicsit erős lesz, sok lesz, de ez van. 🙂 Hol kicsit, hol markánsabban lesz személyes, de inkább általánosságokban írok a dolgokról. Ettől független lehet megéri elolvasni valakinek, illetve utánamenni, hogy mi is zajlik éppen a világban…

Talán tanulságos lehet, talán kicsit sem. Lehet ketten olvassák végig, lehet senki sem. Azért talán valamilyen szinten csak érdekes lehet, mert nem csak párkapcsolatokról lesz szó benne…

A legtöbb gondolat saját, maximum utólag hallottam mástól is. De idézek is olykor, esetleg utalok valakire, de azt szintén feltüntetem.

Csak egy apró lépés előre

Pár hónapja egy boltban találkoztam egy aranyos, közvetlen, meglehetősen darkos fiatal nővel. Másnap csak azért visszamentem, hogy újra lássam, beszélgethessek vele. Hogy legalább egy ideig egy levegőt szívhassunk. (Ez nálam már igazi petting!) 😅 Ismét rohadt meleg volt, izzadtam, izgultam… Csak a szokásos dolgok… Úgy volt, hogy nem szórakozok, megkérdezem, hogy mit szólna ahhoz, ha elmennénk valahova fotózni. (Régen jártam fotós suliba, érdekel a téma, meg mozog a fantázia is bennem persze…) De aztán nem is mertem, meg hát azon túl, hogy egyfelől talán túl lényegretörő nyitás lett volna, másfelől meg így egyből leeshetett volna neki, hogy mennyire tetszik… Azt meg nyilvánvalóan – akkor még – nem kívántam a tudtára hozni. 😅 (Nem mintha persze ettől nem vehette volna még a lapot…)

Szóval csak bementem, aztán fél órán át „feltartottam”. De már ezalatt kiderült, hogy fest, néha kockul, megmutatta a kezén lévő tetoválásokat is, stb… Kedves és nagyon ügyes volt. De hamar elment a kedvem az egésztől, amikor nem kérdezett, érdeklődött igazán felőlem. Kb. semmit, semmiről – még érintőlegesen sem. Pedig zenekaros póló volt rajtam, és ott van a karomon a Neurosis tetoválás is… (És annyi mindent kérdezhetett volna…) Én közben meg már azt is tudtam, hogy kb. hol hajtja a fejét álomra… 😅 Nem másztam rá, nem vallattam, hiszen a festményét is simán megmutatta a telefonján, de valljuk be, hogy ez megint olyan volt, hogy ott vagyok, figyelek, kérdezem, érdeklődök. De miért? Mert aranyosan néz ki? Mert nő? Mert érdekes? Igen. Igen és igen…

Ez persze nem baj. Ennek így is kellene működnie. A baj az, hogy ő mit nem csinált. (Persze lehet szimplán nem jöttem be neki, illetve lehet, hogy túl idős voltam hozzá. A fene tudja mennyi is lehetett életkorra – fiatalabb, az biztos…) De amúgy nem is szobára mentem volna vele a következő percben… (Bár a visszaszámlálót már elindítottam! 😅) Szóval csak beszélgethettünk volna máskor, máshol, akár többször is…

De így… Bizonyos gesztusok hiánya szintjén elég furcsa volt… Hát azóta se kerestem. Egy ideig agyaltam rajta, aztán elengedtem. Ez olyan Patrickos történet, de persze én vagyok a hülye megint mi? 😆 Szerintem amúgy nagyon is jól döntöttem… És még csak nem is kellett nagyon rajta gondolkodnom.

Valamiért persze mindig én érzem magam “ilyenkor” szemétnek, de na…

A lényeg, hogy csak úgy én nem fogok „teperni”, a figyelem középpontjába helyezni valakit „sokadszorra a semmiért és a visszautasításért”. Már úgy elvből sem. De nem is igazán ezektől félek, mindenki dönthet úgy, hogy nem akar tőlem semmit. Kis túlzással hozzá is szoktam már. Csak szimplán unom. Így legalább nem lesz több „waste of time”. Dolgozzon meg szépen mindenki a figyelemért, érdemelje ki mindenki, hogy meg akarjam masszírozni 😅, hogy legyen tánc meg minden, vagy hogyan is kell mondani… Ez nem puszta para a kapcsolatoktól, hiszen ha valami fun, akkor fun, ha szépen és könnyedén tekeredünk rá egy kapcsolatra, akkor – egy ideig biztosan – nincs is igazán min agyalni…

És ez a dolgozzon meg egy nő is a kapcsolatért, figyelemért dolog egyébként egy kapcsolat alatt is fontos… És itt bizony nem csak rólam van szó, ezek a problémák világszerte visszaköszönnek… (Más kérdés, hogy egy pasi is bele tud kényelmesedni a dolgokba, már persze ha „megvan a nagy ő”…)

És nem az “a munka” egy nő részéről, hogy ír nekem valaki két mondatot, ha megengedi, hogy randizhassak vele, vagy később elmondja nekem hatszor egy nap, hogy mennyire szeret. Persze az sem árt. 😀 Várjon az állomáson vigyorogva, miközben leszállok a csöves Hévről – büszkén villogtatva neki a frissen vásárolt bérletemet 😃 –, várja meg néha, míg elindul a hazafelé tartó járatom, illetve mondjuk ő is utazzon „egy kicsit” ezen fantasztikus járművekkel. A legnagyobb melegben persze. 😃 Mondjuk pont annyiszor, mint amennyiszer én. Ne kelljen érte könyörögni. Aki azt hiszi, hogy ez csak engem zavar pasiként, illetve ez nem általános probléma, az nagyon nagyot téved… Oké, lehet az a járgány a légkondis 673-as busz is, és akkor nem is voltam szemét. 😀 Ha ezek megvannak, egy idő után lehet talán én is vennék egy kocsit, ha nagyon kellene, vagy jóval kényelmesebb lenne. De csak azért, hogy ezzel csajozzak… Hát nem!

Ezenók irreális elvárások? Aki ennyire nem képes, az hogyan akar egy közös életet felépíteni? Az miképpen akar szeretni, és szeretve lenni? Esetleg egy kapcsolatból csak a kényelmes és fun része kell? Esetleg a figyelem? A megerősítés a nő felé, hogy mennyire jó parti lenne mindenkinek, ha ez meg az a pasi is a tenyerén hordozza? Khm…

Egyik ismerősöm mesélte még a nyáron, hogy a barátnője szólt neki, hogy 14 óra után vigye el már edzésre. De a srác éjszakásra ment, szeretett volna pihenni még előtte, és egyébként nem is értette, hogy miért nem bringával megy, amikor nincs 5 percre sem egyébként a hely. És valahol vicces, hogy edzeni megy, de ő azért kocsival vigye el oda… És ez csak egyetlen egy példa… (És persze el lehet vinni valakit néha, de nyilván azért hallottam ezt a történetet, mert az ilyenekből már lassan rendszer lesz – vagy lett volna – talán náluk.) Néha úgy érzem, mintha minden nő Szijjártó Petikénk kedvese szeretne lenni, aki WC-re is repcsivel megy lassan…

Hercegnő-szindróma

Említettem korábban a hercegnő-szindrómát. Nos, akár tetszik, akár nem, a mai nők többsége ebben él. Részben mert olyan tartalmakon is szocializálódtak. Pl. rajzfilmek, szappanoperák… És ezen a végtelen számú lehetőség, az online társkeresés piaca még tovább rontott… (A közösségi médiában mindenhol és minden nő látja, kinek mije van, hol nyaral, neki is kell, ő is akar… Most már nem elég egy hétköznapi pasi a környékről, legyen jó állása, jó kocsija, jó helyen éljen…)

Pasiként meg “mi maradt” nekünk ezekből a tartalmakból? Dolgozz, küzdj, győzd le a főgonoszt, vedd le a lábáról „a hercegnőt”. Az életed árán is! Millió játék, könyv, film és sorozat ezen dinamikának alárendelődve készül. Oké! Legyen! Klassz! Csak itt, ebben életben nincs garantált happy finish. Még csak egy árva, nyamvadt csont sincs sokszor. Ez pedig a rohadt sokadik alkalommal már rohadt fárasztó… A nők meg még mindig a hercegnő szerepében tetszelegnének… (Aztán persze jön a valóság idővel…) Kurvára nem érdekli őket, hogy te mennyire unod már ezt „a szerepet”. Hogy mennyire keveset kaptál viszont férfiként korábban, hogy egyébként mennyi időt elpocsékoltál közben számtalanszor olykor kifejezetten a semmiért, esetleg – nagyon maximum –, az ilyen fajta tapasztalatokért… De ennek aztán 2024-ben sokaknál vége van.

Amúgy meg mid van?

A nőknek az egzisztencia a minden. „A biztonság.” Millió példát tudnék erre mondani, az elvárások általában az egekben… És emellett a nők még csak nem is igazán romantikusak. Sőt! De miért mondom ezt? Gondoljatok bele, hogy egyes lányokat, nőket körülrajongják a pasik már kicsi koruktól kezdve. Úgy, hogy ezért a kisujjukat sem kell mozdítaniuk. (És a szülők is inkább a lányokat féltik, illetve babusgatják.) Nálunk is ez ment, a legtöbben pedig – csak az általános iskolában – számtalan pasitól kaptak legalább bókot, míg közben mondjuk egy átlagos férfinek akár az egész élete során be kell érnie néhánnyal… És lehet az is olyan amilyen… Értem ez alatt, hogy a legtöbb nő rohadt mód nem proaktív, még egy kapcsolatban sem, nemhogy az elején… Szóval mégis ki lenne olyan mondjuk, mint a When I Fly Towards You c. sorozatban Su Zai Zai? Ja, hogy az melós és rizikós?! Hogy nagy a pofára esés esélye? Hogy bizonyos szinten ki kell tárulkozni hozzá? Hát igen, ez ilyen…

A sokat mosolygó Zhang Miaoyi és Zhou Yiran a When I Fly Towards You c. sorozatból.

De aki ilyen, arra szerintem nagyon nehéz is lenne nemet mondani. 😅

A nők nem voltak arra rászorulva, hogy adjanak, hogy elvarázsoljanak. Sokszor még csak a minimum szintet sem kellett megütniük. Mert megtehették. Hol érdekli őket, hogy te romantikus lennél? Te csak egy szám, a nagyon sokadik srác vagy, akivel majd talán lesz valami… És bizony ezekből (is) lett elege a férfiaknak.

Vannak olyan mondások is, hogy „egy nő – hidd el – sosem lehet a tiéd, inkább csak fogadd el, hogy ez most a te köröd”. Találkoztam olyan nagyon népszerű kommenttel is, amelyben azt írta valaki, hogy „a nők szemében kellene meglátnom a belső értékeiket… Nos, ezért vagyok még ma is szingli.”

Amerikától kezdve Kínán át mindenhol szar van a palacsintában. És lehet itt árnyalni, a pasikat hibáztatni, hogy ilyenek, meg olyanok. Hogy valaki sokat játszik PC-n vagy konzolon… Hát legyen valaki vonzóbb ajánlat az adott illető számára!

Ez is egy jó téma amúgy, mert egy nőt bizony gyakran idegesíti, ha a pasija elvan magában vigyorogva is – akár a TV előtt ülve –, hiszen addig sem vele foglalkozik. Plusz csinálhatna egyébként valami hasznosabbat is akár, ugye… Holott ha a pasi kikapcsol, jó kedve van, akár csak egy óra játék miatt is, annak neki is örülnie kellene. Konkrétan akár “ki is használhatná” a másik feltöltődését. De nem. Inkább megy a kicsinyes „hiszti”… Vagy inkább igyon otthon amennyit csak tud?

Hozhatnék példákat erről régről a családból, hogy pl. focimeccset ne nézzen valaki, mert a nő nem szereti, stb… Hát na, vannak itt gondok. De miért? Miért a gaming pl. a legutálatosabb férfi hobbi a nők körében? Nyilván részben azért, mert szerintem többen játszanak, mint olvasnak… (Azaz ha minden pasi könyveket bújna, hirtelen az lenne a legutálatosabb pasis elfoglaltság.) Másrészről meg azért irritálja a nőket, mert ők nem tudják közben magukat mivel lekötni… És hogy miért? Erre majd visszatérek még…

És persze lehet a feminizmust, a rajzfilmeket meg akármit okolni azért, mert idáig jutottunk, és igazából ezek mind visszaütnek a nőkre, azért elvitathatatlan, hogy kivették a részüket a buliból – a saját felelősségük elvitathatatlan. Egyesek még csak most tapasztalják meg, hogy mennyire idióták – már bocsánat. (Sok ilyen „válogatós” videót tudnék linkelni, itt van most kettő: az első és a második. Vannak ennél durvábbak is, persze nem mintha ezen – a videókban látható – fontos szempontok nem lennének bicskanyitogatóak… Eszembe nem jutna azonnal a külsőségek alapján szelektálni, ha már ilyet kellene játszanom. Bár ha valaki kurvásan öltözködne, rögtön kukáznám. 😅 De az illető hölgy addigra már valószínüleg más kérdésemre adott válasza miatt is elvérzett volna.)

Társkeresés

Szóval az úgy volt, hogy a nők “szemetek”, válogatósak voltak, hát erre – ahogy nézem – mostanság a férfiak jelentkeznek be tömegesen az inkább egyedül leszek féle életmódra.

Elég komoly csatornákon is azt mondják, hogy a férfiak “lassan” adoptálódnak a helyzethez. Ebből adódóan aztán most már inkább a nőkön a sor… De közben a pasik meg jól elvannak magukban is, és bizony innen rohadt nehéz lesz visszajönni. Pláne, hogy a nők piszok mód nem szoktak hozzá, hogy valamiért, de legalábbis egy kapcsolatért „igazán” meg kellene dolgozniuk. Egy kedves mosoly lehet már semmire nem lesz elég… És lassan a szex ígérete sem ér semmit a pasiknak. Tudjuk mi az ára. Mert mindig van ára. Annyiért meg nem kell. Ez van. Sok szerencsét! Arról nem beszélve, hogy a szex sem feltétlen rohadt jó – kémia ide vagy oda. De erről inkább azok a nők tudnának nyilatkozni, akik valamiért többször is hamar belementek valakivel a dologba.

Egy biztos. Én eldöntöttem, hogy nem adok semmit ingyen. Egy kapcsolatban sem. Nincsen ingyen gyertyafényes masszírozás, meg ilyenek. Tudom, hogy ritka amikor két fél ugyanúgy szereti egymást, de 80-20%, esetleg 70-30% nekem nem pálya. 60-40%, ez változzon, váltakozzon egészségesen és akkor az működhet.

Matthew Hussey mondta, vagy írta ki valahova néhány hónapja, hogy egy jó kapcsolatban nem kell félned annak lenned, aki vagy, hiszen ott még inkább az a valaki lehetsz. Nos igen, és akkor ezek szerint kiderül, hogy az, hogy a közös érdeklődési kört világ életemben fontosnak tartottam egy párkapcsolatban – ezek szerint – valóban fontos… Hiszen kivel tudnék néha egész nap – lazulva és nyugodtan – filmezni, ha nem egy olyan valakivel, aki ezt szintén szerette, szeretné csinálni? Plusz a legfontosabb. Szerintem a közös érdeklődési kör tartja életben hosszú távon is a kapcsolatot. (A hitel, a nagyobb célok, a gyerekek… Ezek sokszor kényszerű, de persze vitathatatlanul fontos elköteleződések.) Mármint oké, ha összejövök valakivel, aki le se szarja a filmeket, az érdeklődési köreimet, max gesztusból megnéz velem valamit, akkor neki miért meséljem el az élményeimet éveken át, miért mondjak el különböző, ehhez kapcsolódó dolgokat, ha egyébként le se szarja? És mondjuk hónapok alatt egy kedvencemet sem nézte meg? Még azért sem, hogy jól ki beszéljük, vagy mert kíváncsi lenne rá, mi az, ami annyira elvarázsolt? Miről beszélgessünk? Munka? Bevásárlás? Rokonok? (De pont magunkról ne?)

Nem, itt nem arról van szó, és nem azt mondom, hogy egy az egyben saját magam másolatát keresem. (Mert legtöbbször ebbe a gondolatba így szállnak bele.) De ha nem nyitott a másik, ha abszolút nem érdekli a másikat az, amiben mi ki tudjuk élni magunkat, akkor tényleg mi az, ami hosszú távon is működteti a kapcsolatot? Mi?

És itt van még egy nagy gond. A legtöbb nő bizony sokszor piszok unalmas. (Ez egy másik népszerű komment, és egyébként teljesen igaz.) Nem érdekli őket semmi. Nincs kimondott hobbijuk, stb. Nem tudnak érdemben semmiről komolyan és mélyenszántóan beszélni, csak totál ásítozós apróságokról. Vagy még azokról sem. Kell néha az is, ez az élettel jár, de ettől még ez bizony így van. És persze sokszor maga a hobbi sem elég, mert bizony kommunikálni, mesélni is “tudni kell” róla… De ez van, a nőknek korábban érdekesnek sem kellett nagyon lenniük, elég volt az a férfiaknak, hogy ők bizony nők…

A pasik amúgy inkább introvertáltabbak valószínűleg. Részben mert míg egy nő elmegy egy buliba, bármikor felszedhet kb. valakit… Akár – ha szerencséje van – komoly is lehet a dolog. Egy pasi – azaz a többségünk – ezzel szemben a perifériára van szorítva már gyermekkora óta. A lányoknak csapták a szelet kis koruktól kezdve, míg mi ezzel szemben inkább max a pofáraesések számában remekelhetünk. És erre építkezzünk ugye a későbbiekben… Szóval a férfiak egy idő után megmaradnak a seggükön…

„If you spend your time chasing butterflies, they’ll fly away.
But if you spend your time building a beautiful garden, the butterflies will come.
And if they don’t, you still have your beautiful garden.”

Szóval tudnék én ismerkedni. Néha-néha kopogtatok is. Aztán elmegy a kedvem az egésztől. Ez van. De mint mondtam, most már egy ideje rohadt jól vagyok, semmi stressz, csinálgatom, tervezgetem a kis dolgaimat. Ahogy egyszer már említettem, nagyon nehezen fogom elengedni ezt. Már ha el akarnám valaha is engedni… És szerintem ebben közrejátszik az is, hogy ha valaki, akkor én már biztos megtanultam egyedül élni. És tudom is ezt értékelni…

És már a kis lakás sem érdekel. Látom, hogy nagyvárosokban milyen tényleg pár négyzetméteres lakásokban laknak egyesek – ráadásul albérletben –, ehhez képest az enyém majdnem egy kész kastély. És bizony egyre lazább és csinosabb! 😀 (Az a korábban említett kis TV szekrényemre már 1,5 hónapja várok… Grr!) És egyébként mivel 99,99%, hogy gyerekem sem lesz, hát nekem tökéletes itt.

Ez a csaj…

Azért csak van „20 év tapasztalatom”. Egyik kb. velem egykorú kollégám egy-két hónapja azt mondta, unja a nőgyűlölős dumáimat, meg ilyesmi. 😅 Persze nem számított kiket idéztem, milyen cikkeket, kutatásokat, számokat hoztam fel, nem számított, hogy éppen egy vagy kettő pszichológusra hivatkozok, nem számít, hogy a valóság ténylegesen azt mutatja, hogy baj van… Meg kellett volna inkább köszönnie, hogy elmondom, fordítom neki miket hallottam, láttam, meg hogy őszintén elmesélem, megosztom a tapasztalataimat. (Hiszen követek néhány száz, vagy ezer feliratkozóval rendelkező pasit is, akik szintjén megosztják a személyes élményeiket a témában… Persze angolul.) És ezeknél nincs érdek, nincsenek nézői elvárások, csak a puszta valóság – hiszen annyira friss csatornák.) Azért vicces, hogy én vagyok nőgyűlölő. 😆 Miközben kb. ő aztán végképp nem kapott „semmit” a nőktől, és akkor még finoman fogalmaztam… (Mondjuk nem is tepert úgy néha, mint én.)

De el is mesélem az ő kis történetét. Egy külföldi nővel ismerkedett. Egyikük sem nagyon tud angolul. Két éve húzódik már a dolog. A lány kért már tőle kölcsön, volt olyan is, hogy szólt a haveromnak, hogy két éjszakás munkanap között el tudna-e vele menni a bankba ügyeket intézni vele. Nyilván azért kérte, mert szerette volna, ha a haverom kommunikál helyette. Elment oda is. Ezt párszor már eljátszották. Volt, hogy egy talit, randit is megbeszéltek, de a lánynak nem volt mégsem jó. “Elaludt.” Aztán ezután volt egy nagyobb szünet, nem nagyon kommunikáltak, mire fel a kollégám eldöntötte, hogy beszélni akar vele, padlógázzal bele akar vágni végre a dologba. Aztán még talán a személyes beszélgetésig sem jutottak, amikor is annyit írt a csaj neki, hogy: “Akkor tudsz adni 30.000 Ft-t, vagy mint legutóbb, most sem?” Haverom le is jött egy életre róla. Meg is értem a srácot. Én rég elengedtem volna, és ebben az esetben sem tévedtem volna… A “hölgy” amúgy nem indokolta miért kellene neki a pénz, nem csomagolta be, írta körül a kérését semmivel, csak így simán elküldte. Haverom nem kért bocsánatot, visszaírt neki, hogy “nem ad”. Csak így ennyit. A csaj tiltotta. 😂

Oké, legyenek barátok, de mit kap a haverom tőle? Jó beszélgetést nem valószínű… Oké, legyenek egy pár, de mégis ki akarna összejönni egy ilyen csajjal? Oké, dugjanak, legyenek el jól, az legalább egy átlátható, és korrekt “tranzakció”. Mindenki kap valamit, bár ugye ez esetben szemet hunyunk afelett, hogy azért a szexet még a nő is élvezeti, szóval nem egy nagy áldozat lenne a haverom csicskáztatásáért. De persze ingyen kell minden. Biztos talál is ilyen faszikat még, amíg fiatalos. Aztán majd meglepődik, hogy a kutyának sem kell…

Nem, sajnos az élet – körülöttem is – azt igazolja, hogy full reálisan látom a dolgokat. A srác viszont nagyon el van (volt) tévedve. Évek óta nincs senkije, nem is igazán próbálkozott, de eljár valakihez – egy szakemberhez – beszélgetni… Aztán egyszer azt mondta nekem, hogy fejlődik, meg tudja, hogy lehet belőle, sőt még belőlem is alfahím. Hát csak mosolyogtam. De mindegy. Azt is megemlítette még, hogy messze nem lehetetlen csajozni, nézzem meg milyen arcoknak milyen nője van. (Felhozott pár példát.) Aztán úgy két hete mesélte, hogy látja, hogy ez vagy az a pár mennyiszer és mennyi helyre elmennek. Hát erről is beszéltem neki, hogy hiába látod, hogy egy nem túl helyes pasi is összeszedett egy látszólag kedves, jó nőt, az árával soha nem lehetsz tisztában. Mert bizony mindennek van ára. Legalábbis a pasiknak biztosan ki lesz valami számlázva. Még. Illetve persze lassan nem lesz kinek és mit kiszámlázni, azaz lassan még csak pasit sem találnak majd a nők, akire vadászni lehetne…

Talán-talán…

A szerelemben még hiszek, de ma kb. egy normális kapcsolat is szinte lehetetlen. Egy pasikkal foglalkozó pszichológus azt tanácsolta nekünk, azaz a feliratkozóinak, hogy gondoljunk a társkeresésre úgy, mintha ez a munkánk lenne. Aztán csak összejön. Kösz bazdmeg! 😅 Nyilván nem hülye az ipse, hiszen követem, de na! A videó alatt azonnal meg is kapta, hogy épp elég egy munka is egyszerre az életben. Pláne ha prezentálni kell(ene) belőle és vele a nőknek, lehetőleg mindent is. Persze igen, így egyedül marad a férfi, de hát az egyszerű élet is simán lehet egy boldog, teljes élet.

Nekem középszerű, felszínes kapcsolat biztosan nem kell. Tapasztalatszerzésre sem. Szerintem nem atomfizika a szex sem, bár már 15 éve meg sem csókoltam senkit.. 😂 Mondjuk az is biztos, hogy megijedek, ha váratlanul hozzám érnek. Még néha akkor is, ha tudom, hogy „várható valami”. Legutóbb egy női kollégám ért a vállamhoz, – megbökött, amikor mondani akart valamit… Én meg megugrottam… Aztán ez még nem is lenne meglepő, de utána egy 2 percen belül eljátszott még vagy nyolc alkalommal, és reflexszerűen összerezzentem – majdnem minden egyes alkalommal. Az utolsó kettőnél már annyira nem, de nah… 😅 Közben szólt mindenkinek, hogy „nézzétek már”, mit csinál. Vörösödtem, mint a szar. 🙃 Ő közben mögöttem, mellettem volt… Hát nem tudom. Mintha egy „kicsit parás” kis macska lennék… 😅 Szerintem sokkal rosszabb a szitu, mint az volt mondjuk az első és egyetlen kapcsolatom előtt. De mindegy, én már csak nevetek magamon… 😅

A kapcsolat része meg a dolgoknak, hát szóval attól sem nagyon parázom, hiszen próbálom, próbálnám lazábbra venni, aztán majd lesz valami. De a nőknek ezt nem lehet mondani ugye. Pláne, ha valakinek komoly céljai vannak. De talán – ezért is – kár a kapcsolatokról mélyebben beszélgetni az elején… Gyerek témát meg már szóba se hozom inkább. Mert ha be jelenti, hogy ő aztán biztosan akar 2-3 gyereket, akkor tuti elkezdek kattogni, meg mit feleljek erre? Ha őszinte vagyok, bizonytalan, vagy azt mondom, hogy nem akarok, vagy majd később visszatértünk rá, lehet kukázva leszek, de ha nem, benne van, hogy csak az idejét raboltam valakinek, aki amúgy akar gyereket. Persze fordítva is lehet, hogy ő biztos nem akar, aztán mégis, miközben én már beleéltem magam, hogy milyen jól elleszünk ketten. A gyári, műszakos melós szerepét viszont bártan vállalni fogom! Ott hamar elválik, mit és hogyan szól majd a dolgokhoz, ha egyszer még esetleg randizni szeretnék az életben…

És amúgy fontos megjegyezni, hogy a szingli nők szerintem felejtsék el, hogy ha sütnek és főznek, az mekkora értéket képvisel már önmagában is. Mármint gondoljatok bele, hogy egyre többen, egyre hosszabb ideig lehet egyedül élnek, meg úgy alapból: minden pasi elkészíti magának azt a kaját, amit szeretne, amire igénye lenne. Szóval ez bizony ismerkedésnél kb. semmit nem számít, ha a személyisége az adott nőnek közben finoman szólva sem éppen vonzó. Jellem, empátia, kedvesség, érdeklődés, mosolygás, közvetlenség, de nem is sorolom. Ezek számítanak. Aztán ezután jön minden más…

Egyébként meg lehet sokan paráznak összejönni olyannak, aki sokáig nem voltak kapcsolatban. De közben meg itt van mondjuk egy videó ezzel a címmel: „Why Only the Happily Single Find True Love„. De nemrég találtam egy magyar hölgyet youtubeon, aki pont arról értekezett, hogy nem kell félni az ilyen emberektől. Sőt, ő sokkal inkább úgy gondolja, hogy hatalmas potenciál lehet bennük, ha valaki ilyen összejön veled, az már önmagában is jelzésértékű lehet, jelenthet valamit. (Kerestem a videót, de még nem találtam. A fenének nézek, hallgatok ennyi mindent – ezek szerint csesztem rá likeot is nyomni, ejnye…) És egyébként meg szerintem nem ártana a nőknek sem egy kis egyedüllét. De a legtöbben csak váltogatják a pasikat. (Amit persze már lehet nem sokáig tehetnek meg…)

Megnyílni a másik előtt

Persze lehet dolgozni a kapcsolatokon, és én szerintem olyan is vagyok, aki tud bármiről beszélni, meg tud nyílni, vágyakról, félelmekről, és erre lehet talán más tetteket is alapozni, stb… Csak hát ez valahol nehéz és rizikós is, mert jön egy pár pofon a másiktól mondjuk, aztán az ember életkedve, maradék önbecsülése is elmegy. (Na jó, az már nem, vagy most már nem.)

A jó szex fontos lenne egy kapcsolatban, de egyébként – mint említettem már –, még ennek az ígéretét is leszarja már a pasik többsége. (Én is.) És amúgy is végtelenül túlértékelt dolog. 5-10 perces kézimunkáért, vagy legyünk már túl rajta szexért én el nem dobok semmit. De egyébként ahol nem lehetek elég szenvedélyes, ahol nem tudunk beszélgetni igazán intim dolgokról, ahol nem figyel, érdeklődik a másik, ahol nem értékel a másik… Felejtős. Én biztosan nem fogok a nők után futni egy kis középszerű hempergésért…

Sokak szerint tényleg épp itt az ideje, hogy a jövőben a nők legyenek a proaktívabbak. (Még egyes nagyon népszerű nők szerint is.) Legalábbis korábbi önmagukhoz képest biztosan változtatniuk kell bizonyos dolgokon.

Lemehetne az ember papucsba, csicskának, sok pasi meg is teszi, – tudnék egy szép listát írni –, de én köszönöm, ilyen áron végképp nem kell nő. (És igen, egyébként az ilyen pasik magukkal és velem is kibasznak. Gondolom nem kell részleteznem miért.) De ha már itt vagyunk, ez a papucs státusz egyébként sem működhet hosszú távon, mert a pasi uncsi lesz egy idő után a nőnek, illetve ha mégsem, akkor meg a férfi vagy a pénztárcája un rá idővel erre a szerepre… (Ha egyébként nem nagyon kap érte semmit.) Ismerek egy párt – korábban már említettem őket –, idén az ötödik nyaralásukra mennek hamarosan. Még se gyerek, se saját lakás…

Mindegy is. Lehetne fikázni engem, hogy szélsőségesen látom a dolgokat, de ez a tiszta valóság – tapasztalattal fűszerezve. Kivételek persze vannak és lehetnek. Ahogyan biztosan vannak nagyon klassz párkapcsolatok is… De igazából egy fertő kb. az egész, és a nők nem csettintésre fognak megváltozni… És lehet nem is akarnak. Ők szexelni valószínűleg később is bármikor tudnak majd, a kérdés csak az, hogy kivel persze (gondolom “ugyanazzal” a pasival), miközben lehet az egyébként ideális párja meg már inkább ki se teszi már a lábát otthonról.

Egy korábban általam már hivatkozott videóban (link – időzítve) mond valami olyasmit a srác, hogy talán nem ártana, ha a pasik kicsit nőként léteznének, azaz úgy élhetnének, tapasztalhatnának meg dolgokat, aztán így felismernék, hogy igenis, bizony nekünk is van egy eredendő értékünk – nem csak a nőknek.

Rohadt fontos amúgy az a videó, meg az egész téma, pláne a pasiknak. Azt gondolom, nem igazán kell részletezem, hogy miért…

A srác egyébként a videóban kiakad azon amikor ismeretlen férfiak vesznek ismeretlen nőknek dolgokat – csak azért, mert az a valaki nő. Szerinte szégyelljék el magukat ezek a férfiak. Egy pasi az élete során számtalanszor megkapja, hogy dolgozzon meg a dolgaidért, legyen kitartó, miért nincs barátnője, miért nincs kocsija, ha van, miért az a szar, illetve miért nincs lakása, ha van, de kicsi, akkor miért… Magunkat is stresszeljük, de a nők is olyanok közben amilyenek, aztán egy idő után, naná, hogy eljut odáig a pasik jelentős része, hogy akkor basznak az egészre.

Miközben a lányok… Szerinte egy nő értékének legjelentősebb részét az adja, hogy nő. Egy férfit viszont senki nem értékel – csak azért mert ő férfi. Mi ritkán kapunk csak úgy valamit… Nekünk mindenért meg kell dolgozni. És erre vannak nagyon közeli, kézzelfogható példáim is, de azokat nem írom most le.

És igen, van még egy példám. A Gilmore Girls. Azért ezt hozom fel, mert ez egyike azon általam nagyon kedvelt produkcióknak, amit egyébként egy nő (!) jegyzett, nem pedig férfi. Roryt sokan tartják elkényeztetett libának, de én ennyire nem lennék szigorú vele. Viszont a pasizásai… Válogathatott na… 😅 Valahogy nem idegen számomra az a helyzet, ahogyan neki „ismerkednie kellett”. És úgy írhatom ezt, hogy akkor még nem volt online tárkeresőzés, nem volt közösségi média…

Már az is egy hatalmas lépés lenne, ha mindenki elengedné kicsit magát, a családját, a munkáját, mert egyesek talán képtelenek így kellő mértékben fókuszálni a másikra. Majd így sokkal pontosabban képzelhetné bele magát a másik helyzetébe. Igen, már az első beszélgetések alkalmával is. És igen, a nőknek sem feltétlen lehet könnyű, de nyilván ez a poszt most nem arról az oldalról szól…

És igazából nem is csoda, hogy én már nagyon-nagyon korán észleltem, hogy „baj van a nőkkel”. Nem is véletlen nem vágtam bele semmibe sokáig. Amikor már nem is feltétlen mindig annyira érzékeny pasikat is „felcsesznek” a nők, akkor nem is kell az én reakcióimon meglepődni…

Kommunikációs hiányosságok, bénázások

Ez szólhatna tovább a nőkről is akár, de azért a pasik sem százasak. Tudnék erre is sok példát hozni… De legutóbb – úgy pár hónapja –, apu, öcsém és én otthon ittunk, őszintén beszélgettünk, aztán ha már az öcsémet kibeszéltük, gondoltam elmesélem, hogy fedeztem fel, hogy szuperérzékeny vagyok. 🙈Elmeséltem nekik a Goodbye First Love sztoriját nagyvonalakban. Csak úgy itták a szavaimat – gondolhatjátok. 😂 Mondtam, hogy tök jó filmeket láttam, majd elhozom apunak azokat is. Gondoltam miért ne tudja, miért ne beszéljünk róluk, vagy erről az egészről… Ha már a nem létező csajozásaimról nem tudok beszélgetni, akkor legyen ez a téma…

Lola Créton és Sebastian Urzendowsky párosa a Goodby First Love c. alkotásban.

Pár hét múlva felmásoltam neki 5-6 filmet – amelyeket külön letöltöttem neki, hogy arra a penyóra is felférjenek, feliratot csekkoltam, igazítottam hozzájuk… Erre eltelik két hét, és mondja, hogy egyet végigszenvedett, a másodikat már nem tudta (akarta) megnézni, befejezni. Szóval eddig jutottunk. Azt sem tudtam meg, hogy mibe kezdett bele, mit nézett meg… (Nem emlékezett rá.) Pedig ezek azért nem elvetemült művészfilmek… Gondoltam, hogy valamennyire biztosan tetszeni fog neki pár, ha már annyira lányokat szeretett volna gyereknek, hiszen a legtöbb címben női főszereplő (is) van.

Semmi. Veszem a bátorságot, megnyílok, és ennyi. Azóta szóba sem jött semmi. Nem azt akarom, hogy rólam beszéljünk közvetlenül, pláne mindig, de akár a filmek karakterei által is sok mindent érinthettünk volna, akár annyival is, hogy ha megkérdezi, nekem melyik a kedvenc karakterem, kire mondom azt, hogy hasonlítok rá… Semmi. Totál felesleges volt.

Elengedtem. De nézzük tovább mennyi haverom filmezik, és mennyi komment van az írásaim alatt. Pedig valakinek nálam is elvetemült ebbe ízlése van. 😅 Gesztusok. Áh… Egyszerűen hihetetlen. Lehet egy öntelt pöcsnek nézni, de ez a valóság. Maradjunk abban, hogy úgy érzem, néha egészen más skillekkel rendelkezem, mint a többiek. Teljesen felesleges szinte bármiről beszélni, bármiről írni.

És igazából pl. szakközépben, stb, a barátságokat illetően is… Szóval ott is jóval többet tettem le az asztalra mint a többiek. Pl. én rendszeresen kisétáltam csak azért a vasútállomásra suli után a haverokkal, hogy dumálhassak velük. Pedig nekem nem kellett volna. És akkor ez még csak a jéghegy csúcsa.

Értem én, hogy a filmes írásaimban kifejezetten sok a személyes vonatkozás néha, de ettől nem lesz száraz, ettől lesz élő. Egyébként akár egy jó AI is írhatna kritikákat, ajánlókat, szóval ez így is fog maradni. Ha személyesen egyébként is tojnak az emberek az ajánlásokra, akkor megmaradnak itt. Meg ide tényleg azt írhatok, amit csak szeretnék.

Lehet, hogy ez egy elég „nőgyülölős” poszt lett, de amúgy nem annak szántam. Biztos vannak olyanok, akik kicsit mások, akik többek és jobbak a nagy átlagnál. Mert bizony a nők többsége sajnos olyan, hogy inkább választják a pasik azt, hogy ők egyedül maradnak. Akár egy egész életen át. Én meg leszek az a srác, aki – ha legközelebb megy az osztálytalálkozójára – már nem keresi az igazit, hanem rohadt jól elvan magában is, és még talán kicsit bolondozva is, de büszke is lesz rá. 😀 Aztán pont szarom le egyébként, hogy ki mit gondol rólam.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük