Nem tudom ezzel miért vártam eddig. Pedig az egyik legérdekesebb magyar film volt a premierje környékén. Miért? Hát erről készítettem egy táblázatot még az oldal FB csoportjába régen. Eléggé szerette a „hazai szaksajtó”. Valamiért aztán eddig nekem kimaradt…

Pedig tényleg nagyon finom, érzékeny alkotásról van szó. Csakhogy iszonyat csalódást okozott. Miért? Mert a párbeszédek olyan silányak voltak, annyira életszerűtlen volt minden egyes mondat, – mit mondat –, minden egyes szó és pillanat a két főszerelő között, hogy az totálisan hiteltelenné tette az egész filmet. Pedig a felütés még nem is lett volna feltétlen rossz, már ha elfogadjuk azt az abszurd döntést, amit Vizy Márta meghozott… De legyen. Utána is voltak ettől függetlenül kellemes momentumai Horvát Lili rendezésének, gondolok én itt a hölgynek a pszichológussal való kommunikációjára, a fényképezés nagyszerűségére, illetve a produkciót körüllengő atmoszférára, de ez nem menti meg az iszonyatosan fapados diskurzusoktól, amelyek úgy magával rántják az egészet, hogy azt szinte elmondani nem lehet. Ritkán láttam még filmet így földbe állni. Ezeken túlmenően azt sem gondolnám, hogy a karakterek komplexek, vagy árnyaltak lennének, mármint mondjuk ki: utóbbihoz szerintem kell mélység is, itt meg olyan felszínes volt minden egyes pillanat, hogy az már fájt…

A szerelem vak – szokták mondani. Persze, csak közben azért az ember alapvetően egy racionális lény. Pláne igaz lenne ez az állítás a két diplomás, szakmailag is nagyon elismert orvosra. Nekem visszatetsző volt az is, hogy míg a munkájuk során tudnak érthetően, világosan, olykor kimondottan logikusan és számonkérően is beszélni, addig – a hétköznapi helyzetekben – egymással, vagy másokkal a magánéletben olyan kínosnak érződött minden másodperc, hogy csak a fejemet csóváltam, és azt mondtam magamban, hogy ilyen bizony nincs. Persze lehetne azzal jönni, hogy őket – pont ezért – az isten is egymásnak teremtette, meg attól még, mert valaki szakmailag profi, jó előadásokat tud tartani, nyilvánvaló, hogy simán belefuthatnak olyan fatális helyzetekbe a szerelmi életük esetleges hajnalán, amelyek egy külső szemlélő számára röhejesek, vagy akár kimondottan bicskanyitogatóak is lehetnek, de ami sok, az bizony sok.

Alapvetően a hölgy rajongását sem érzem kellőképpen megalapozottnak, és mivel egyik ostobább jelenet követi a másikat, én a film felénél körülbelül már el is engedtem a kezüket. Az úr nyilvánvalóan lehet jó szakember, de egy ilyen nő, aki korábban csak pár szót váltott vele, mit látott meg benne? És akkor persze elő lehet megint hozni azt, hogy a szerelem útjai bizony gyakran kifürkészhetetlenek…

Ezzel nem is lenne tényleg gondom, de ezek a karakterek nem érdekesek, nem izgalmasak, a sztori is teljesen fapados, pedig egy ideig jól állt neki az, hogy nem tudtad, mi is a helyzet valójában, de aztán mi is maradt a másfél óra végére ebből? Semmi. A lezárás, ahogyan az odáig vezető út is pocsék volt. Nem tudom ki hagyta jóvá a szöveget és a forgatókönyvet, de minden elismerésem Horvát Lilié, hogy ehhez a munkához talált finanszírozót és színészeket is… Más kérdés, hogy ebből, így filmet készíteni meglehetősen felesleges volt…

5/10