Comet – 2014

Nem tudom mi lesz ennek a vége, azt pláne nem, hogy miért, de idén biztosan egyéni rekordot döntök olyan tekintetben, hogy annyi romantikus filmet nézek meg, amennyit még soha egy éven belül. De nincs is ezzel gond, amíg ennyi jobbnál jobb mozgóképes alkotás várja azt, hogy elmerüljek bennük…

A Comet is ilyen. De tényleg. Első körben talán nem árt tudni róla – bár az sem gond, ha valakinek ez nem feltétlen mond semmit –, hogy a készítője az a Sam Esmail, akinek a meglehetősen népszerű és nagy sikernek örvendő ’15-ös Mr. Robot-ot köszönhetjük. Ez a produkció viszont 2014-es, szóval konkrétan ez az első írása és (egész estés) rendezése a ’77-es születésű úrnak. Viszont már itt is rengeteg olyan hangulati elemmel találkozhatunk, amely miatt az a sorozat is nagyon valószínű, hogy sokáig emlékezetes marad még a legtöbbünk számára.

Egy dolgot leszögezhetünk már az elején; ez a másfél órás trip két ember párkapcsolatának alakulásáról szól, de úgy, hogy a többieket szinte mellékszereplőnek sem nagyon lehetne nevezni. De ez jól áll neki. Ahogyan az is, hogy nem lineáris a cselekmény. Olyan érzése van a megtekintése közben az embernek, mintha egy olyan puzzle-lal próbálna szerencsét, amelyről igazából csak sejtése van, hogy mit ad majd ki a végén. De ez teszi izgalmassá valamilyen szinten, ettől lesz dinamikusabb hatása Esmail rendezésének. Van még néhány dolog ezen túl is, amelyekben remekel a film. Kétségtelen, hogy – az erre fogékonyaknak – már önmagában képek, a hangulat, az effektek és a színek is eladják az egészet. Imádom, hogy itt sincs minden pillanatban tankönyvszerűen betartva az aranymetszés szabálya, miközben a karakterek így sem esnek le a vászonról, sőt, kifejezetten kellemes érzés, hogy valaki végre kicsit formabontó módon szeretne megmutatni bizonyos dolgokat.

A szereplők jók, a párbeszédek helyenként szinte kiemelkedőek. Néhány alkalommal el is gondolkoztam azon, hogy ezt vagy azt a beszélgetést felveszem és elteszem a bármikor újranézős pillanatok közé. Aztán annyira mégsem éreztem őket klasszikusnak, de majd egy újranézés egyszer lehet segít tisztázni magamban, hogy akkor most mennyire is remekbeszabottak azok a dialógusok.

Kinek a filmje lesz a Comet? Aki egy hagyományos romantikus drámára vágyakozik, az szerintem lapozzon tovább… Aki kicsit kísérletezős kedvében van, és megpróbálja elengedve magát átadni ennek a kis indie mozis élménynek, az biztos vagyok benne, hogy találni fog benne valami felejthetetlen momentumot.

És akkor abba még bele sem kezdtem, hogy adott esetben milyen értelmezései lehetnek a filmnek… Plusz ott van még a két színész is… Emmy Rossum és Justin Long kettőse annak ellenére is eléggé magával ragadó tudott lenni, hogy alapvetően a konfliktusok kereszttüzében ismerhetjük meg őket. Mindezek után és mellett simán úgy gondolom, hogy ezt majd szívesen újra előveszem a közeljövőben. Aztán ez úgy gondolom, hogy sokkal többet jelent egy szimpla, érzésre adott pontszámnál.

8.2/10

Leave a Reply