Andy Weir – A ​Hail Mary-küldetés [ Project Hail Mary ]

Szereted a sci-fi-t? Feltétlen olvasd el ezt a könyvet! Szereted a pörgős, könnyen olvasható, azaz végtelenül szórakoztató, de okos és rendkívül jól megírt történeteket? Nem kell tovább keresned; minél hamarabb vedd a kezedbe Andy Weir új remekművét. Én szóltam!

Tényleg nem is tudom, hol kezdjem. Nehéz egy ilyen regényről úgy írni, hogy a lehető leginkább spoiler-mentes maradjon az ember, de megpróbálkozom megfogalmazni, számomra miért is volt annyira zseniális az egész.

A történetben nincs túl sok karakter, mondhatnám, hogy valamilyen szinten egy túlélődráma ez is, mint amilyen A marsi (Mentőexpedíció) volt, de annál ez azért sokkal több. Ezúttal sokkal nagyobb a tét, ennek ellenére mégsem esik abba a hibába az író, hogy a központi téma okán a karakterekkel nem foglalkozik eleget. Persze igen, a fókuszpontok ettől még a döntéseken és azok következményein lesznek; magától értetődő, hogy ez nem egy mélylélektani dráma, de ettől még van mélysége a dolgoknak, valóban van egyfajta lelke az írásnak – azaz nem csupán egy könyvre skiccelt nagyköltségvetésű showműsor az egész.

Egy napja olvastam ki, de rengeteg jelenet már most állítom, hogy úgy beleégett a fejembe, hogy bármikor fel tudnám őket idézni a későbbiekben. Ha azt hiszed, hogy ez könyv esetén nem feltétlen lehetséges, hát részben igazad is lenne, de ha elolvasol mondjuk egy 730 oldalas Greg Iles kötetet, esetleg egy Drogháború-t Don Winslow-tól, és nincs valami hihetetlenül jó memóriád, akkor bizony ezekből kb. annyi marad meg évek múltán, hogy hát igen; rohadt jók voltak. És ennyi. Miért? Mert bizonyos történetek több évtizeden átívelően mutatják be bizonyos családok, karakterek, szervezetek és bűnbandák útját, és ezen mennyiségű információhalmazokat sokszor már olvasás közben is nehézkes lehet maximálisan lekövetni. Andy Weir alkotásában ellenben nincs sok karakter. Mint már írtam korábban ez tényleg egy iszonyat könnyen fogyasztható sztori, de ezt nyilván erényként említem meg. Szóval oké, ezen túlmenően fontos még kiemelni, hogy milyen szenzációs jelenetsorokat sikerült papírra vetnie az úrnak. Fenntartások nélkül állítom, hogy szemkápráztató az egész, de annyira, hogy már a könyv olvasása közben is sokszor felmerült bennem, hogy jesszus’, ezt mennyiből és hogyan lehetne megfilmesíteni, illetve konkrétan azon kezdtem el agyalni, hogy én milyen forgatókönyvet írnék, milyen jelenetek hova is kerülnének, milyen zenékkel, no és igen; mennyi pénzből… Mert ez tényleg rohadt látványos egy sztori. Ha már szóba jöttek a filmek, én szerettem a Gravitációt (a zenéje vitathatatlanul jó volt) és a Csillagok között-et is (csak hogy a közelmúltból szemlézzek), de mindkettő mérföldekkel le van maradva Andy Weir víziója mögött. Igazából annyira jól sikerült regényről van szó, hogy én nem bánnám, ha valamelyik streaming szolgáltató megvenné a jogokat, majd készítenének belőle egy minisorozatot. Ha valami, hát akkor ez bizton állítom, hogy megérdemli, hogy semmi, de tényleg semmi nem maradjon ki a mozgóképes verzióból… Nem lenne olcsó, az biztos, de egy erős kezű rendezővel és sok pénzzel gigantikus siker, akár presztízs sorozat is lehetne belőle…

De nem csak a jelenetek jók. A karakterekhez lehet kötődni, érthetőek a motivációk, izgalmas a felütés is maga, miközben az írás épp csak annyira tudományos, hogy az ne menjen az élvezhetőség kárára. Totál közérthető, hiszen minden alá van benne támasztva, de mint írtam; szerencsére semmi nincs túlmagyarázva. Az “akciószegmensek” valamilyen téren ezen leírások, elmélkedések egyfajta pihentető csúcspontjai is egyben, de ettől még nem kizárólagosan csak ezen területén villant nagyokat a szerző.

Sajnos nem sok sci-fi-t olvastam régen (Philip K. Dick és Iain M. Banks azért megfordult párszor nálam), inkább a krimiket preferáltam, de ettől még bátran merem állítani, hogy ez egy igen emlékezetes élmény volt, egy olyan, amelyet lehet még legalább kétszer előveszek az életem során – ezt pedig bizony nem sok regény illetve produkció tudja nálam elérni. Egy ambiciózus küldetés leírása ez; súlyos, drámai és monumentális események láncolatával tolmácsolva, de úgy, hogy közben az emberi lélek fontossága sem merül feledésbe, sőt… A kritika bevezető részétől akár el is tekinthetnénk egyébként, hiszen ha van könyv, amelyet bárkinek szívesen és hezitálás nélkül tudnék ajánlani, akkor Andy Weir írása ott lenne a listám legelején. És ugye ennél nagyobb dicsérettel talán nem is illethetném.

Ha pedig ez sem volna elég, nézzétek meg a véleményeket a goodreads-en vagy a moly.hu-n.

10/10

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük