2020 – film

A Quiet Place Part II [ Hang nélkül 2 ] – 2020

Ambivalens érzéseim vannak így három órával a megtekintése után. John Krasinski ért a feszültségteremtéshez, de ennyi. Tényleg ennyi. A filmet illetően viszont minden más téren sokkal többet vártam volna. Nem vagyok nagy “posztapokaliptikus világ szakértő”, de játszottam az első The Last of Us játékkal, letoltam a képregényes The Walking Dead szezonokat is (kétszer is), és bátran állítom, hogy – hatásosságot és a karaktereket nézve is – mind a kettő jóval többet nyújt, mint itt akár a két rész együttvéve -, és akkor még vegyük bele, hogy bizony elég sok más is lehetne hivatkozási alap…

Szerintem a fényképezés és látvány sótlan volt, de ez már részben magán a koncepción elbukott; kisvárosi, vidéki helyszínek, amelyek akár önmagukban is lehetnek hasonlóan lepusztultak, elhanyagoltak mindenféle invázió nélkül is -, és ehhez nem is nagyon kell messzire mennünk ugye… Értem én, hogy 60-70 millió dollárból készült ez a film, de én pl. bőven meglettem volna ennyi CGI, valamint a lények fokozott jelenléte nélkül is, ha cserébe jobban átjön a világvége hangulat.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a TLOU első részéből szinte bármelyik két óra látványosabb, letaglózóbb és “festőibb”, mint amit itt láthatunk 97 percen keresztül. (A másodikkal sajnos nem még volt szerencsém.) De ez még a kisebb gond. Az még oké, hogy jump scare-ből is volt épp elég, de szerencsére itt nem estek át a ló túloldalára. Mi volt akkor hát a legbosszantóbb a filmben? A szinte mérhetetlen ostobaságok tucatjai. A logikai hibák egymás után – való szemrebbenés nélküli – alkalmazása és a mesterkélt feszültség folyamatos hajszolása, hát nem tett jót a második résznek.

Pedig az első rész ilyen szinten sem volt rossz, ott egyedül a befejezés miatt húztam a szám, de sajnos az elég lelombozó volt. Tudjátok miért. Itt viszont ezer sebből vérzik az egész cselekmény is már maga, ez pedig védhetetlen ilyen szinten. A moziban tényleg a fejem fogtam néha, hogy na, ezt azért ne már gyerekek… De beleálltak a készítők, és végigcsinálták ezt a másfél órát ennyi hülyeséggel. Pedig egy ilyen, viszonylag rövid filmet elég egyszerű lett volna úgy lehozni, hogy az végig következetes, realisztikus, épp ésszel felfogható, érthető és logikus is legyen. Hát ez nagyon nem sikerült.

Nekem ez eléggé mellé ment, még ha az elején lévő jelenetsorok tetszettek is. Részemről én itt kiszálltam; ha lesz is harmadik rész, valószínűleg nekem az már ki fog maradni, maximum akkor ugrok rá, ha iszonyat pozitívak lesznek a vélemények róla. Akkor hát legyen itt a végén pár spoileres, “miazisten ez” kérdés, amelyek már a megtekintés közben megfogalmazódtak bennem… És akkor itt csak a legdurvább dolgokat emelném ki…

mutasd a spoilert

1. Miért “mezítláb” járnak? Nem vakok, látják hová lépnek, ha meg véletlen menekülni, futni kellene ismeretlen terepen, akkor elég jól jön egy frankó cipő vagy bakancs… Mert ha pl. emiatt belelépnek valamibe, és azért ordít fel valamelyikük, az ugye elég kellemetlen lenne…

2. A fiatal srác, amikor anyuci rábízza a kicsit… na az rohadt kellemetlen volt – mármint ami utána következett. Gondolom nem kell részleteznem, de tök jó látni, hogy ennyi esze van a srácnak másfél év túlélés után, éjszaka kell távcsővel nézelődni, gratulálok…

3. A kikötői konfliktus is elég tré volt, nem tudom mi volt a célja a bandának, de ugye elég jól sült el, a csoportvezetőjük piaci alapon biztos sokra vinné a valóságban. Itt nyilván kellett valami extra feszültséget generálni, meg hát meg kellett mutatni, hogy az emberek milyen ostobák, önzőek, stb. Mi tagadás egyébként, értem én; kellett valami a kettes pontban vázolt feszültséggóc mellé, mert hát úgy lesz “igazi” az adrenalinbomba.

4. A szörny ugye a szigetre talált. Mikor, hogyan, miért ilyen hamar, és eddig miért nem? A hajón nem jöhetett, azokon csak ők voltak, úszni meg nem tudnak. Itt ezt még ki lehet dumálni annyival, hogy elszabadult egy hajó és partra sodorta a víz, de ugye ilyen másfél évig nem történt egyszer sem, most meg más másnap. Plusz elég szabályosan is parkolt vele valaki oda; pacsi járna érte…

5. Egyébiránt maga ez a heroikus győzelem (“küzdelem”) is eléggé hümmögésre késztető. Mármint oké, ott a hang, és? Egy csomó helyen nem tudják, hogy ez mire szolgálna, azaz ha be is jönne ez a hang valahol, lehet egyből kapcsolnák ki a fenébe, nyilván én sem hallgatnám csak úgy poénból. Aztán ott van még az is, hogy persze áram szerintem – hasonló helyzetben – nem is lehet már sok helyen. Itt nem kis pókokról van szó, hanem kaszabolós nagy dögökről… Nincs azzal gond, ha ezt egy lépcsőfoknak tekintik a túlélők, de az egész úgy lett beállítva, mintha itt most aztán már mindenhol nyugalom és békesség következne.

6. A befejezés is lehangolóan erőltetett volt, hiszen a szvsz elég töketlen, idióta srác, Marcus a végén milyen kemény lett; rádiót a kézbe, mint John Cusack-nak, aztán nyomassuk neki. Nem számít, hogy méteres csápjai vannak annak a dögnek, nem számít, hogy ettől nem lesz hirtelen veszélytelen a lény, nem számít itt semmi, csak happy end legyen. Pedig amikor korábban a vonaton sarokba volt szorítva Regan, akkor ugye sokra nem nagyon ment azzal az effekttel… De persze itt működnie kellett, mert hát ez a film olyan, amikor minden bejön, de ha valami mégsem, és valakinek meg kell halnia, akkor azok olyan művi értelmetlen halált halnak, hogy már szinte öröm nézni.