Ezekkel is mulatom az időt mostanában

Wow, egy gyors zenei kis hírmorzsa így az elejére… Mióta várom én már az új The Cure lemezt, erre ma látom, hogy tényleg kijön idén végre. És mikor? Na mikor?! Hát november 1-én! Ahogyan a Flower Face lemez is. A szülinapomon. Mindkettő. 🎸😎 (Ezek után este írok is egy szép listát, mi mindent szeretnék még… 😅)

De akkor térjünk is át arra, hogy ha már ennyi filmet (idén már 280-nál tartok) és sorozatot nézek, illetve van egy jó kis NAS + médialejátszó párosom, el is kezdtem nagyon szépen és komolyan gyűjteni a mozgóképes tartalmakat. Kimondottan a kedvenceket persze, vagy azokat, amelyeket bármikor újranéznék. Kimondottan jól halad a dolog. De közben nagyon melós is…

Hogy miért? Hát mert pl. már az is sok idő tud lenni, hogy megnézze az ember, miből melyik a legjobb elérhető minőség… Szeretem a remux-os anyagokat. Nem kell nekem 4K-ban minden, de azért adjuk meg a módját a dolgoknak. Ami probléma szokott lenni, hogy ezekhez gyakran nincs passzoló magyar felirat. (Van, hogy angol sem…) Az egyik legnagyobb kedvencemet, a My Mistert még „szutyok” TV-s ripben tekintettem meg (TV logóval, meg időnként ilyen futó szalagokkal az aljában vagy hol, ahova kiírtak dolgokat), azonban így, hogy már láttam, fogtam magam, leszedtem egy 294 GB-os remuxos BluRay pakkot, és hát nekiláttam időzíteni hozzá a feliratot…

Aki egyébként még nem látta, az legálisan megtekintheti a viki.com oldalán. Ahogy nézem ráadásképpen teljesen ingyen is meg lehet nézni, persze csak ha egy kis reklámot elvisel az ember előtte vagy közben, a fene se tudja, a lényeg, hogy van hozzá magyar felirat is. Itt a link. A vikin egyébként sok tartalom van, számomra már-már a meglepetés erejével hatott, amikor láttam, hogy minden lokalizált rajta. Az előfizetés ezen felül szerintem meglepően olcsó is. Egyetlen hátránya, hogy offline elérésre nem lehet letölteni tartalmat a mi régiónkban. És még TV-s appok is vannak.

A My Mister (2018) fotóalbumából egy kép IU-ról – a háttérben a tavaly elhunyt Lee Sun-kyun.

Szóval a My Mister felirat időzítésénél tartottam… A gond ezzel az egésszel „csak” az volt, hogy ezek a BR kiadások gyakran tartalmaznak – akár több tucatnyi – plusz 5-10 másodperces mozgóképet. (Álljon az akár csak annyiból is, hogy tovább néz ki valaki az ablakon, mint a többi verzióban.) Így az adott epizód elején hiába passzol a felirat, folyamatosan le kell csekkolni, meg igazítani, ha szükséges. Ez a My Mister esetében úgy 6-8 órát vett igénybe. Kávészünetekkel. Nagy titkot azzal viszont nem árulok el szerintem, hogy itthon kötve hinném, hogy sokaknak megvan így a sorozat… 😅

Ha valaki egyszer eltévedne, és valamiért feljönne a lakásomra, lassan tényleg mindeféle lelkiismeretfurdalás nélkül ismételgethetném, hogy jegyeket és bérleteket! 😅

Tegnapelőtt meg – többek között – a Lost majd 1 TB-os remuxos verziójával végeztem. Igen, ez az a Lost, amit itthon mindenki ismer. A másik Lost című kedvencemmel ma végeztem. Előbbinél pl. a legtöbb résznél elég volt a Netflixes feliratot eltolni x idővel, és kész is volt. Ámbátor az évadok utolsó duplaepizódjainál – a BR kiadásban – voltak időben erősen felcserélt, megkavart jelenetek is, amelynek tudatosításakor először nem kicsikét felállt a pöcörőm, hogy aztán utána nem sokkal néha már konkrétan az agyvérzés határán billegjek. 🤪 De ez is kész lett!

Igazából próbálom ezeket az előfizetéseket minimalizálni. 10-20 év alatt rengeteg pénz kiadunk a szolgáltatásokért, és tulajdonképpen sosem lesz a miénk semmi. Ha valaki nagyon akar számolni, hát hajrá! (És akkor még bele is lehetne kalkulálni, hogy mondjuk mennyi lesz egy Netflix előfizetés sok-sok év múlva…) Így aztán pláne okosan szeretném csinálni, és ha elvégre van már egy ideje Plex lifetime előfizetésem is, hát ki is használom majd. (Itt inkább egyszer fizettem sokat, aztán viszlát!)

Amúgy persze tök jó, hogy a Lost felkerült a Netflixre, de ha én mondjuk nem végzek az újranézésével, és közben leveszik? Plusz ha csak azt nézem mondjuk egy éven át – mert mondjuk sokat olvasok mellette –, akkor csak ezért fizessek több tízezret? (Ennél még lehet az is jobb lenne, ha megvenné az ember legálisan magát a sorozatot…) Szóval a NAS-ról meg azt és onnan nézek, amit csak összeszedtem magamnak az évek alatt.

Szoktam tartalmakat vásárolni. Zenéket is. Nem sokat, nem sokszor, de szoktam. Viszont filmeknél és sorozatoknál ez néha nem megoldható. Elfogyott, nem adták ki újra, nincs rajta magyar felirat, esetleg csak Japánból vagy Dél-Koreából tudnám megrendelni, ami azért elég durva összegre is rúghat az ÁFA és a VÁM miatt… Érdekes, hogy a zenéket amúgy le tudja játszani, illetve be tudja szerezni az ember tömörítetlen, kiváló minőségben. Akár egy előfizetés részeként, akár pl. a bandcamp-en. Mozgóképeknél ilyenről sajnos nem nagyon tudok. Hát akkor marad ez a verzió. Meg az, hogy néha azért valamire csak lecsapok, mert szépen mutat, vagy járnak hozzá ilyen fantasztikus képek, mint ezek itt. 🙂

Aztán amúgy mivel ennyit melózok ezzel, hát mindenről akarok biztonsági másolatot is. Eret vágnék magamon, ha behalna egy nagy HDD-m, amelyen adott esetben a több évnyi munkával, sokszor nehezen összevadászott, általam időzített és szerkesztett felirattal kipofozott tartalmaim vannak. Szóval mindenből lesz egy biztonsági mentésem is. Nagyon várom, hogy „teljesen kész” legyek vele. Már most is büszke vagyok arra, ami itthon vár, mi lesz itt még később… 😄

És közben találtam amúgy – úgy három hete – egy nagyon pofás kis TV szekrényt is. Még mindig nem jött meg, de nagyon rá vagyok izgulva. Alig várom, hogy megmutassam. Hónapok óta vadásztam valamire, amely méretben és minden téren megfelel, plusz… Áh’, nem is „spoilerezem” el. Ha belakom, majd jön róla egy fotó. Nagyon klassz lesz.

Emlékeztek amúgy a My Liberation Notes fotóalbumra? Az egyiket (mert ugye kettő van nekem belőle) szétkaptam, írtam is, hogy le fogom laminálni. Az már egy ideje kész is van. Most a fenti képeken a sor. Itt szintén megkapirgáltam a képek széleit – mint ahogyan az előbbieknél is tettem laminálás előtt.

A héten ki kellene találnom, melyiket hova rakom. És esetleg mit rakok el a fiókba. Mert mindent azért nem tehetek ki én sem egyszerre.

Kicsit melós volt ez az év, de letudtam néhány dolgot, amivel nem lesz dolgom egy ideig. Mert hát azért sok-sok kedvenc nem termelődik ki egy év alatt… Így aztán a jövőben ezekre nem kell sok időt fordítanom. Most ráérek, belefér, akarom is csinálni. Ezeket biztosan nem veszi el tőlem senki. Azt is írhatnám, hogy én így ápolgatom a kis kertecském.

Most lassan megyek is. Folytatom az ügyeskedést, nézek valamit, meg a fene se tudja. Majd mesélek még valamikor erről-arról – sajnos van pár félbemaradt írásom… 😅

7 hozzászólás

  1. Sokat adunk ki ezekre az előfizetésekre, ez tök jogos. Ha az ember egyedül használja, nem is érdemes annyit egy időben fenntartani, inkább rotálni kell. Vagy megszabadulni tőlük, ahogy te csinálod, de nekem nagyon kényelmes, hogy gondolok egyet és hopp, el is indíthatom. Nem kell feliratokkal, meg különböző verziókkal tökölnöm. Nekem ennyit megér az, hogy ne legyen macera.
    Plusz én megosztom, így mondjuk én fizetem a Netflixet, de a Disney+-hoz meg más által férek hozzá. Gyakorlatilag csak az Apple-höz nincs kapcsolatom 🙂

    Amúgy azóta pörgetem már a Rakuten Viki-t is 🙂

  2. Hát igen, igazából egy hatalmas és átfogó elemzést is megérne ez az egész. Régen volt 1-2-3 nagy streaming szolgáltató, ma meg már talán még itthon is nehezére esne az embernek összeszámolni, mennyi mindenbe be lehetne szállni.

    Viszont még mindezzel együtt is egy csomó minden abszolút nem elérhető itthon. Pl. a My So-Called Life és a Felicity c. sorozatokat is csak művészfilmes torrent oldalon találom meg… (De szerencsére meglettek! :D)

    Lehet sokan elvannak még az accountok megosztásával, de ne legyen kétsége senkinek sem; ez sem tart majd örökké. Aztán amikor sokan feleszmélnek majd, hogy mennyi pénzt elvertek erre vagy arra, akkorra nekem – illetve aki újra a fizikai tartalmakba ruházott be – számtalan olyan tartalma lesz már, amit ingyen élvezhet – akár az élete végig. Vagy oda tudja őket ajándékozni, kölcsön tudja őket adni…

    Igazából jelenleg pl. hárman fizetünk bent melóban az apple családi csomagért, így van minden, havi 2 ezerért – fejenként. De még ezt sem használom ki… Meg ha ezt a pénz inkább arra költeném, hogy bandcampen, vagy CD-n megvennék havonta, kéthavonta egy lemezet… (Bandcampen vannak lemezek, ahol nincs minimum ár meghatározva, hát az az enyém lenne. Egy idő után meg simán ott tarthatnék, hogy hallgatom fél éven át a megvásárolt kedvenceket, mindenféle előfizetés és új kiadás nélkül. Évek múlva meg aztán már akkor könyvtáram lenne, hogy abszolút nem hiányozna semmilyen spotify, apple music vagy ilyesmi…)

    Én radikálisan átalakítom az életem ilyen szinten. Eddig sem ész nélkül fizettem elő dolgokra, de ezután nullázok mindent. Amúgy az UI horror szinte minden videós platformon, botrány, a legalja, oldalakat tudnék írni, miért és hogyan lett elcseszve, hányok tőlük…

    Kedvencem, hogy Netflixen (meg gondolom a többin is), a főoldal ugyanúgy nyomatja azokat az évadokat vagy filmeket, amelyeket már kukáztam egyszer. Most a Netflixes főoldalon rányomtam a Kiút-ra, hogy nem érdekel, frissítem a weboldalt, és ugyanúgy ott van a főoldalon nekem. Még egyszer frissítettem… Ugyanúgy ott van, pedig vette a dislikeot. 🙂 (Gondolom ha valami sokba fájt, hát akkor sokba fájt – nehogymár’ ne próbáld be újra!)

    A nulla testreszabhatóság is csüggesztő, de még ezen túl is olyan brutál béna fos az egész, hogy én ezek mellett nem tudok elmenni. Netflixen a „saját lista” egy fontos menüpont lenne, oda teszed be azokat, amik érdekelnének, ugye. Évek alatt aztán lazán szép, sok oldalas lista összejöhet. De persze egy ótvar szűrő nincs ott – azaz azon belül –, így arra nem tudom leszűrni a saját listám elemeit, hogy csak a filmeket mutassa. Szemmel kell kivadásznom a filmeket, ha éppen azt akarok nézni… És akkor hol vagyunk attól, hogy év szerint, műfaj szerint válogathassak… Vicc.

    Komolyan ilyen téren _semmit_ nem fejlődött ez az egész… Toplisták vannak, nagyon jó… Ez aztán hatalmas újítás… Biztos évekig tartó fejlesztés előzte meg őket…

    Ezzel szemben mondjuk az én NAS-omon meg csak olyan tartalmak vannak, amelyek tényleg érdekelnek, nincs teliszórva szeméttel, vagy olyannal, ami nem is érdekel. És hatvanmillió módon listázhatom és értékelhetem őket.

    Én értem, hogy vannak előnyei (főleg kényelmi szinten) is a streamingnek, és pláne nem mindenki tud egy NAS-ra + HDD-re beruházni egyszerre… De akár pár éven belül visszahozza lazán az árát. És azért az, amit én csinálok, azaz hogy a kedvencekhez a feliratokkal szórakozok… (Hát nem kell ennyire maximalistának lenni minőség terén, aztán egyből nem nagy szívás a dolog, és minőségben még így is a streaming előtt lesz az ember.)

    Amúgy van egy mondás a mai világ üzleti modelljére, amit lehet nem szépen fordítok, de ez a lényege:

    Ha egy vásárlás nem jár együtt azzal, hogy valóban az enyém lesz az adott tartalom, akkor bizony a kalózkodás sem számít lopásnak…

    Még családosoknak is lehet jobban megérné, sőt, ott érné meg talán csak igazán ez az egész. A gyerekeknek szerintem nem árt, ha olyan klasszikusokon „szocializálódnak”, mint a Váratlan utazás, vagy A farm, ahol élünk… És akkor még sorolhatnám… Persze nem kötelező jelleggel, és messze nem kizárólagosan, de pl. ezeket sem láthatja az ember legálisan itthon…

    Hú, ahhoz képest, hogy beteg vagyok, jól belementem a témába megint. 😀

    Bocs amúgy, nem meggyőzni akarlak (akartalak), inkább csak a bosszankodásomnak engedtem teret, ha már jött egy komment a témában. 😅 Meg nyilván mindenki tudja mit és miért csinál. 🙂

  3. Kettőnk szemléletében az a legnagyobb különbség, hogy te újra akarod nézni, amit egyszer már láttál, ezért te meg is akarod tartani ezeket örökre. Nekem már nincsenek ilyen igényeim, annyi sorozat érhető el csak a Netflixen, hogy ott sem fogom megnézni soha mindazt, amit szeretnék. Sok sorozatra tippre rá sem találok, akkora a katalógus.

    Nekem a testreszabhatóság sem fáj különösebben, mert direkt megválogatom, mit veszek fel a listámra, igyekszem korlátozni ezek számát. Illetve műfajra rá tudok keresni, bár listán belül nem hiszem, csak úgy általánosságban. Ez tévére bőven elég, ott ezek alapos rendezgetése úgyis macerás lenne. Böngészőben meg nem használom egyik platformot sem, kivéve ha be kell állítani valamit, mert az ott pikk-pakk megvan. Sőt, nekem még az ajánló is korrektül működik, szinte mindig olyanokat dob fel, ami érdekel 🙂

    • Persze tökéletesen értelek. Mondjuk érdekes. Én 38 leszek. És ugye van egy olyan mondás is, hogy ha valamit csak egyszer olvastál el az életben, akkor nem is igazán szeretted. De lehetne ez nézés, hallgatás is. Ki tudja meddig élek. De lehet egy kor felett sem a látásom, sem a hallásom nem lesz az igazi. (Maximum a piszkos fantáziám! 😅) Én inkább a kedvenceket fogom elővenni újra, mert azokat jó nézni. És egyébként azért bőven érezni, hogy esik a színvonal sorozatgyártás szintjén.

      Van egy nagyon durva videó ezzel kapcsolatban youtubeon; How Streaming Destroyed TV címmel. Hát minimum érdekes.

      De persze megértem, ha valaki felfedezne egészéletében. Tényleg rohadt sok tartalom kijöhet, és biztos azért – így vagy úgy – találni lehet majd még igényes sorozatokat később is. Én néha csak újra akarok nézni valamit, mert egyébként annyira 10/10 némelyik, hogy kötve hinném, hogy lehetne annál jobb drámát készíteni a témában.

      De mondom, tökéletesen megértelek, mert én szeretnék olvasni is, és nyilván mindent nem tudok, nem fér bele, minden újranézés növeli a potenciálisan el nem olvasott könyvek halmazát… Szóval nehéz ez. De nem is lehet állandóan darálni, mint egy gép… Barátnőt sem keres pluszban az ember, ha úgy érzi, kifogta az „igazit”.

      Egyébként én ha már elég nagy lesz a NAS-om, lehet az otthoni netet is lemondom, kell a fenének 6000-ért optikai…. (Addigra lehet 8 is lesz…) Veszett gyors, de ha 2-3 évre lemondom, és csak azt nézem, amit korábban letöltöttem a gépre, akkor újra százezreket lehet spórolni.

      Egyébként ahogy nézem, sokan ki vannak akadva a streamingre. Tényleg mintha azt szeretnék ezek az óriások, hogy abszolút ne birtokolj semmit, sőt, ennek még talán örülj is…

      Hát remélem bukta lesz…

      Ehhez nem értek, de gyanítom, ha plafonokba ütközik egy streaming platform a felhasználók számát tekintve, attól még a befektetők pénzt szeretnének látni belőle… Minél többet. Jönnek majd a reklámok, a még drágább csomagok, még drágább alapcsomagokkal. Mert pénz kell majd nekik, minél több.

      Szerintem végtelenül szomorú egyébként a helyzet. Ránézek milyen dvd-im vannak a polcon, milyen szép kiadásban… Hát remélem legalább a kisebbek felismerik, hogy van és lesz ebben még pénz.

      • https://youtu.be/yCvbW7bLS-o?si=1Hg_BhexjurrUqBr

        Ja és a link a „How Streaming Destroyed TV”-hez. Megnéznék egy szavazást ebben a témakörben, de nyilván egyébként leginkább azok véleménye lenne érdekes, akik éltek a korábbi érában is, vagy legalábbis láttak pár dolgot a régi nagyon körül. Vannak, akik abszolút nem néznek régebbi tartalmat, így naná, hogy ők szerint most kánaán van… Mennyiségileg mindenképpen…

      • Annak már vannak is jelei. A Max összevonása a Discovery tartalmakkal (USA-ban, nyilván), a Disney+ sem gyárt már semmit a Marvelen meg Csillagok háborúján kívül, nincs több exkluzív tartalmuk. A Netflixszel senki sem bírja felvenni a versenyt, ők annyi pénzt tudnak költeni mindenféle tartalomra.
        Meg eleve futnak utánuk, gondoljunk csak a jelszómegosztás korlátozására. Anno fújt rá a többi sztríming a sajtóban, hogy á, hát mi nem csinálunk ilyet… most meg már vezetik be többen is, hasonlóan az általad említett reklámos csomagokkal.
        Gyakorlatilag csak az AppleTv+ nem változtat semmin, de ők meg eleve nagyon kevés sorozatot fejlesztenek, hova spórolnának még? 🙂

        Amúgy én is szeretném megtartani a dolgaimat, sőt, az a fajta vagyok, aki még mindig kp-vel fizet szívesebben, annyira nem kenyerem ez a digitális megfoghatatlanság, de sajna a sztrímingnek már nem igazán van alternatívája. Csak ha körülményesen elintézek magamnak minden eszközt hozzá, de ahhoz meg lusta vagyok. Illetve attól sem tartok, hogy ezek megszűnnek. Legalábbis a Netflix. A többi nem igazán érdekel.

        Az is érdekes téma, hogy a tévét hogyan is pusztították el, ez Junkie-n is felszokott bukkanni, általában amiatt, hogy akkoriban bezzeg még 22 részes évadok voltak, ráadásul évente is jöttek, manapság meg ugye nagyon nem.
        Winnie mindig el is magyarázza, miért téved mindenki ezzel kapcsolatban 😀
        A lényeg viszont az, hogy hiába nem 22 epizódosak már, több rájuk a pénz, az idő, így pedig sokkal jobban hasonlíthat a végtermék arra, amit a készítő elképzelt, mivel van ideje végig jelen lenni, nem kell hét nap alatt leforgatni egy egész epizódot, mert köti őket az, hogy 22-t kell gyártani.
        Cserébe kevesebb van és ritkábban jönnek, de hosszabbak és részletesebbek, nincsenek tele töltelékkel, mint mondjuk bármelyik Csillagkapu, ami régi kedvencem, mindegyiket többször is láttam, de tény, hogy a 22 részes évadokban sok felesleges semmit is beraktak, hogy meglegyen a darabszám.

        A videót meglesem, meg igazából akár egy hét kérdését is csinálhatunk belőle Junkie-n, elvégre kéthetente olvasói kérdéseket teszek fel, szóval akár bekerülhet a tied is 🙂
        Sőt, a kifejtésed is bekerülhet, ha írsz hozzá azt is.

  4. „ott sem fogom megnézni soha mindazt, amit szeretnék. Sok sorozatra tippre rá sem találok, akkora a katalógus.”

    Látom az lemaradt, hogy ezzel arra gondoltam, hogy emiatt nem is nagyon fér bele az időmbe az, hogy olyasmit nézzek meg újra, amit már láttam.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük