Jaj, én sírok megint, esküszöm… 😅 Kicsit érdekesebb hetek vannak mögöttem – előttem meg remélem még ilyenebbek lesznek… 😀 Kicsit hullámvölgyes minden is, de legalább – ezek szerint – nem törtem teljesen össze még.

Szóval viszonylag jókor találtak rám újra… Twitteren láttam valakitől egy The Cure témájú megosztást… Szívecskéztem is becsülettel. Aztán egyszer csak egy vegyes hírblokk egyik tagjaként üdvözölhettem ezt itt…

Viszonylag rég hallgattam őket, de valamiért motoszkált bennem a gondolat egy ideje, hogy bizony jó lenne újra elővenni a régi kedvenceket. Aztán jött ez a fenti ajánlás, minek okán felkorbácsolva én persze egyből éreztem: mintha újra pillangók repkednek a gyomromban. Azonnal hatalmas várakozással tekintettem az új hanganyagokra, amelyek majd a Songs of a Lost World-öt színesítik.

Az utolsó album Robertéktől még 2008-ban jelent meg (4:13 Dream). Azóta sok-sok világ összedőlt bennem, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül… Mivel rég alkottak már, és még egyetlen egy dalt sem hallottam az új lemezről, kicsit szkeptikus voltam. Aztán ma reggel – miközben valahol kint ácsorogtam a hidegben –, meghallgattam az Endsong című tételt, és hát szinte minden kétségem elillant azzal kapcsolatban, hogy ez valóban lehet-e egy újabb nagyszerű lemez. Vagy konkrétan az év, de akár az évtized és a The Cure diszkográfia legborongosabb albumja is. Nem húzom tovább a szót. Itt a felvétel. Hallgassátok, szeressétek vagy gyűlöljétek…

Szerintem tényleg varázslatos. Igaz, hogy lehoz az életről, de engem ez már megmosolyogtat. Amikor valaki ilyen mélységekbe tud merülni, aztán azt akár zeneileg, akár bármilyen téren is „kidolgozza” magából, akkor talán még nem veszett oda minden remény. Talán azért is tetszenek ezek a szomorú dalok (mert sokszor én is az voltam, vagyok), mert tudom és látom, hogy mennyi érzés van bennük, és hát nem is lehet kétséges, hogy ezen mélységekre viszonylag már kevesen tudnak – és akarnak szeretettel és örömmel – rezonálni.

Külön öröm, hogy ez egy 10 perces dal lett. 🥹 És naná, hogy erre a dalra találtam rá legkorábban a már fent lévők közül… (Azért nem osztottam meg őket korábban, mert egyik sem jelent meg még hivatalos kislemez dalként sem! És nem gondoltam volna, hogy ilyen jó minőségű felvételeket is találok majd…) A dalra visszatérve meg… Sötét. Nagyon sötét. Az első másodpercektől kezdve olyan érzése van az embernek, mintha elveszett volna már minden. Bár itt vagyunk még, eszünk, iszunk és lélegzünk, de már nem sok értelme van ennek az egésznek… De ki vagyok én, hogy megmondjam mit érezzen valaki a szöveget és a dalt hallgatva… Szóval a dalszöveg:

And I’m outside in the dark
Staring at the blood red moon
Remembering the hopes and dreams I had
All I had to do

And wondering what became of that boy
And the world he called his own
And I’m outside in the dark
Wondering how I got so old

It’s all gone, it’s all gone
Nothing left of all I loved
It all feels wrong

It’s all gone, it’s all gone, it’s all gone
No hopes, no dreams, no world
No, I don’t belong
AI don’t belong here anymore

It’s all gone, it’s all gone
I will lose myself in time
It won’t be long
It’s all gone, it’s all gone, it’s all gone

[Outro]
Left alone with nothing at the end of every song
Left alone with nothing at the end of every song
Left alone with nothing
Nothing
Nothing
Nothing

A többi tétellel még csak ismerkedek, de itt lennének elvileg az új dalok szépen sorban. ☺️