Nyilván mindenki sokkal jobban jár, ha inkább Matthew Hussey videókat néz a jövőben, mintsem mondjuk az én blogomat olvassa akármilyen tanács végett is, de azért úgy gondolom – mivel van mögöttem is már pár, amúgy nem éppen szokványos év –, én is képes lehetek valami „hasznosat” vagy legalábbis érdekeset mondani. De persze ki tudja. 😅 Majd eldöntitek. És ezeket nem mástól loptam, csak úgy jöttek, gondolkoztam, felmerültek bennem magammal és másokkal kapcsolatban is bizonyos kérdések, variációk, aztán valamilyen válaszok és lehetőségek azért általában születtek is mindezekre… Lehet pár apróság tök égő lesz rám nézve (ha nem az egész blog az lassan), de engem sosem kellett félteni, ha “hülyét” akartam “poénból” magamból csinálni. 😅 



Abszolút pozitívnak szánom ezt a posztot, nem leszek trágár, nem ítélkezem végletesen, nem sajnáltatom magam, és ez nem kimondottan „a nemek harcáról” szól majd, mint korábban a legtöbb, hanem csak úgy inkább rólam, a megfigyeléseimről, a hibáimról, bizonyos dolgokról, észrevételekről, amelyek akár bennetek is felmerülhetett mondjuk a korábbi posztomat, illetve bizonyos filmes írásaimat olvasva… És hát azért pár tippet, és javaslatot is tényleg elsütök. (Azért nem erőltettem meg magam, nyugi. 😅) És persze megint lesz itt minden, csak kicsit máshogy.

Egyedül élve

Én 15 éve egyedülálló vagyok ugye, és azt hiszem a jövőben egyébként ez másoknál sem lesz ritka tényállás. Még az is lehet, hogy ez lesz az általánosabb. Hogy ez jó-e? Vegyük le a társadalmi hasznosságot, demográfiai helyzet elemzését, a gyerekeket, a politikát. Ha ezt megtesszük, akkor egyedül élve bizony egyénileg nézve simán élhető, békés, boldog, kiegyensúlyozott életünk lehet. Amire egy idő után kifejezetten könnyű is rákapni…

A női elvárások

Az én generációmban azért ez a 15 év szerintem még (már) elég soknak számít. De ha megnézzük, akkor láthatjuk, hogy bizony egyre kevesebb fiatal jut manapság szexhez. Lehet nem is akarnak, de hogy a nők nem könnyítik meg „válogatós ízlésűkkel” a pasik dolgát, az egészen biztos. Persze jönnek a dumák, hogy a játékok a hibásak, meg persze a pornó. Azaz az ezekkel élő pasik… De talán önvizsgálatot sem ártana néha tartani… Egy lépésre vagyunk attól, hogy egyes nők a sokat olvasó férfiakat is elkezdik majd okolni, mert nem akarnak tőlük semmit, de tényleg semmit…

Egyébként azért durva, hogy milyen lehet olyan nőnek lenni, aki bármikor talál magának partnert… 😅 Mondjuk ő lehet nem is értékeli annyira, mint majd én talán egyszer… 😄 Egyébként kemény, mennyire kivan a tiktokos csaj itt fent. 😅 (Aki a lényegre kíváncsi: 5:22) Tényleg öröm nézni őt, meg olvasni a videó alatti kommenteket. Azért durva ez a szintű felelősséghárítás. Azt mondja járjak edzésre, meg csináljam jobban, és hogy ne nézzek pornót véletlen se, olvassak Bibliát, és egyébként még a hobbik szintjén is bekorlátozna. Csodálatos lista. És miért is kéne így tennem? Nyilván egy kapcsolat kompromisszumokkal jár, de azért itt olyan felsorolás van, hogy a pasik jelentős részét igazából teljesen ki szeretné “cserélni”, meg szeretné őket változtatni. De akkor kivel is akar ő valójában lenni? Kivel is szeretne ágyba bújni? És akkor még ő ítéli el a pornózást… Amikor a valóságban csinálna robotokat a pasikból… Vicc… Szerintem életében nem látott igényes és valóban szenvedélyes videót, de ne is menjünk bele…



Értem én, hogy elhízott és elkényelmesedett a mai kor átlagos embere, de ne csináljunk úgy, mintha kövér nők nem lennének… Sőt, amilyen munkákat a pasik végeznek, gyanítom, hogy a férfiak kevésbé elhízottak átlagban… (De persze ki tudja. Egy nagy gyárban, sok-sok emberrel találkozva simán azt mondanám, hogy kiegyenlített ilyen szinten a két nem…) A csaj amúgy védeni próbálja magukat, miközben minden egyes támadó állításával igazol minden egyes kritikát amelyek egyébként feléjük irányul… Hatalmas arc! De jó látni, hogy küszködik… 😅 Igen, férfi társaim, ilyen nőkről is lemaradhattok, ha nem csajoztok, edzetek, olvastok bibliát és éltek szent életet a továbbiakban. Hát nem lenne borzasztóan sajnálatos? 😆

Szexmentes élet

Az pedig, hogy sokan a most felnövő és felnőtté váló, vagy már fiatal felnőttként élők közül azt sem tudják majd milyen is lehet a szex – mármint igazi megtapasztalás szintjén –, azért elég nagy probléma… Mert így különösebben igényük sem lesz rá. „Könnyebb elengedni” valami olyat, ami igazából még képzeletben sem volt nagyon az enyém – egy kézzel fogható személlyel sem. Ha sosem volt meg a varázs, a kémia valakivel… Ha sosem adtam fizikálisan örömöt valakinek, sosem kaptam semmi ilyesmit… Hát… Elborzasztó gondolatok ezek egyébként, és mennyi ember fejében járhatnak ilyenek… (Főleg a lemocskosozott, leszemetezett pasikéban leginkább…)

És egyébként itt egy ábra arról, hogy melyik nem hogyan és mennyit szexel. Hát ahogy sejtettem. A pasik 10 százalékkal nagyobb arányban tudhatnak maguk mellett nulla szexuális partnert, mint a nők… 🙁 Ellenben a férfiak egy kisebb része – 2 vagy több partner terén – jobban áll már… Hát ez van hölgyeim. Osztoztok a pasikon. Másnak meg semmi nem marad… 😀 Köszönjük! És ez még 2021-es adatokon alapul, azóta szerintem még rosszabb az arány, de mint már említettem, a pasik egy része már elengedte az egészet… (Egyszer majd talán fordul a kocka…)



A filmek, az igaz szerelem, fejlődés

Bennem pl. mostanában – újfent – felmerült a kérdés, hogy oké, ezt vagy azt gondolok, írok és csinálok, de közben miért nézek ennyi romantikus drámát? Hát erre egyszerű a válasz. Én nem sima „buta” romkomokat nézek, amelyekben biztos az igaz szerelem. Vegyük mondjuk az egyik kedvencemet, az One Fine Spring Day-t. Ezek le is húznak, fel is emelnek, de legalább nem ígérnek benne nekünk mindenfélét – rózsaszín szívecskés masnival csomagolva.



Szögezzük le, hogy nincs egy igazi. Ha korábban céloztam is ilyenre, nyilván úgy értettem, hogy „valaki, akivel kölcsönösen szívesen és boldogan leélném és összekötném legalább az életem egy jelentős részét”. Egyedülállóként azonban nem sokat görcsölök most ezen, van jobb dolgom is… Néha pl. azt sem tudom mit csináljak… Olvassak, tanuljak, ide írjak, filmezzek, sorozatozzak, mászkáljak valamerre? És ez a kulcsa egyébként annak, hogy ki mennyire élvezi az egyedüllétet. Roppant önzőnek hathat mindaz, hogy egy idő után elengedem az ismerkedést, illetve csak (és kényszerűen) magamnak élek, de erre majd még visszatérünk… Olykor egyébként eljátszom a gondolattal, hogy itthon vár valaki, és amikor éppen az előszobába beesek mondjuk 18+ óra ébrenlét és munka után, akkor mennyire tudnék jókedvűen, szeretettel átitatva kedves beszélgetést kezdeményezni. Egyszer-kétszer játszottam Mr. Bean-esen olyat, hogy úgy tettem egy kis ideig, mintha lenne itthon valaki aki várna rám, és valóban őszintén szeretne. 😅

Sokan mondják azt, hogy használd ki az időd tanulásra, fejlődj, foglalkozz többet a külsőddel, stb. (Nyilván a fenti tiktokos nő is erről beszél, de ahogyan, és amilyen keretek között, amilyen éllel, az valami elborzasztó.) Hát nyilván ez is egy járható út, önmagában sosem ördögtől való, de most őszintén… Ő pl. mennyi lelki, érzelmi kritériumot fogalmazott meg? A legtöbb tök felszínes “baromság”… Pasiként én pl. volt, hogy mindenre is felkészültem egy randinál, igyekeztem, aztán kb. totálisan felesleges volt… Oké, igazából általában az volt. De nem részletezem inkább. 😀 És hiába voltam, leszek adott esetben sportos is… Talán meg kellene próbálniuk, tapasztalniuk a csajoknak, milyen is átlagos férfiként ismerkedni… Lenne meglepődés… Meg mit akarok én, ha ilyenek vannak, mint azt itt lentebb láthatjátok? 😅

Szóval én összességében azt mondom, ne egy másik személy, vagy valaki motiváljon. Hanem saját magad kényelme, egy jobb életszínvonal, szimplán csak a saját közérzeted. Akkor csalódás sem ér, és bizony ilyen szinten ez az „önzés”, illetve fejlődés egyszer majd még jól is jöhet. (Akár az önbizalmad növekedése által is.) Ha akarsz pl. egy nagyobb lakást, kényelmesebb foteleket magadnak, hát nyilván a leendő párod sem fog sírni, hogy „mi ez a szar itt kérem”. 😅

A másik, amit fontos kiemelni, hogy lehetsz te reménytelenül romantikus, szeretheted az igényes szerelmes történeteket, nincs azzal semmi baj. Ezeket nem kell megvonnod magadtól, nem leszel tőle defektes, és végképp ne érezd magad szarul. Akkor sem, ha egyébként piszok mód nem akarsz épp kapcsolatot, vagy úgy döntöttél, hogy most ennyi elég volt. Mármint rengetegen játszanak fantasy játékokkal, néznek sci-fi filmeket, aztán nyilván senki sem él megközelítőleg sem csillagharcosokhoz hasonló életet. 😅 Szóval én is így vagyok vele. Igazából még a komolyabb szerelmi drámák hasznosabbak is lehetnek, mert egyesekből bizony tanulhat is az ember, miközben az űrben való kardozás maximum csak kikapcsolhat és szórakoztathat…

A boldog, hosszú egyedülálló élet egyik kulcsa, hogy fogadj el bizonyos utakat. Lehet te nem találod meg az igazit, lehet partnered sem lesz egy jó ideig. Semmilyen. És aztán akkor mi van? És mi van akkor, ha megtalálod majd, de később? Inkább egy csodálatos kapcsolat később, mint elkapkodva valami rossz, de egész életre szóló nem? A legtöbben úgyis csak azt hazudják, hogy megvan, a miénk más, a miénk az egy csoda… Vagy már arra sem képesek… Minden más viszont ott lehet neked egyedül. Hol van leírva, hogy egyébként feltétlen kell a kapcsolat és szerelem? Hogy jár? Hogy úgy lehetsz teljes értékű? Értem én a társadalmi nyomást, meg hogy a kultúra is bizony azt nyomja, azt neveli belénk gyerekkorunktól kezdve, hogy a szerelem milyen szép és jó, de ennek szerintem végső soron tök egyszerű és racionális oka van. Társadalmilag nyilván hasznos, ha az emberek hiszek ezekben, de amúgy elsősorban a pénz motiválja ezeket a történeteket. Most komolyan, el tudjátok képzelni, hogy valaki megfilmesíti egy tök kellemes és klassz figura életét, akinek mondjuk soha nem volt szinte semmilyen kapcsolata és mégis egészen fantasztikusan van? Mármint hol vannak a boldog szingli életet hirdető filmek, amelyeket semmilyen szinten nem itatnak át a szerelem ígéretével? Jöhetnek a linkek. 🙂

Az embereknek kell az álomkép, a dinamika a filmekben. Ezt a gondolatot mástól lopom, de miért van az, hogy a romantikus filmekben van a gazdag pasi, aki nem tud igazán szeretni, illetve a szegény, aki viszont igen? Mert így a nő – akinek választania kell –, sokat őrlődik, van feszültség, tét, dinamika, kontraszt… Lehet szorítani valakinek… Ha a gazdag pasi karakterét is nagyon romantikusra írnák, a szegénynek esélye nem lenne, hiszen miért is választaná őt a nő… De ezek ne vezessenek meg benneteket. A szerelem vagy jön, vagy nem. Vagy “igazi” lesz, vagy nem. És én még azt sem mondom, hogy tegyetek meg mindent azért, hogy szerelmesek legyetek. Nem mondom, hogy feltétlen keressetek, kutassatok, stb. Ez kimerítő is lehet, belefáradsz, elcsüggedsz, aztán ezek miatt lehet esélyt sem adsz majd valakinek, amikor abból aztán tényleg akár valami egészen csodálatos is lehetne. Szerintem lazán kell venni. És ugye a filmekre visszatérve… Ha már istenben nem hiszünk, legalább ezt az egyet, a szerelem ígéretét ne vegyék el tőlünk… Bár felőlem megpróbálhatnák, mert én nem vagyok kiéhezve annyira erre az ígéretre, eléggé tisztán látom és észlelem a szomorú valóságot.

Ha elfogadod, hogy az életed így is vagy úgy is alakulhat, akkor igazából onnantól kezdve nagy baj és meglepetés nem is érhet. Én most „építkezem”. Anyagilag, fejben, stb. Talán tényleg lesz egy nagyobb lakásom, vagy legalább arra valóm. Lehet lesz egyszer barátnőm. Akkor jól jöhet majd. Házasságban és gyerekben nem is gondolkodom. Ahhoz baromi szerencsének kell lenni. És egyébként úgy nézve még inkább, hogy az “olyan” is legyen… A te saját boldogságodért egyedül te vagy a felelős, ha egyedül élsz. A szerelem legyen valami nem várt extra. Hiszen egyébként ki más tudná jobban, hogy mit szeretsz, mint saját magad? Hogy akarsz mást szeretni, ha magadat sem tudod?

Ugye nekem egy kis lakásom van, egy szobával. Mivel éjszakára is megyek dolgozni, gyakran nappal is alszom. De ha valakivel együtt élnék, hogyan filmezne, pakolgatna, kapcsolódna ki, ha én közben ott horkolok mellette… (Egyszer tényleg felveszem, hogy csinálom-e. Valamiért még senki nem mondta mostanság… 😅) Oké, a füldugót simán bevállalnám, de azért csak jó lenne minimum két szoba… Hát rajta vagyok! Aztán persze ezt inkább egy extra lehetőségnek szánom, egy opciónak. Maximum tényleg „moziterem” lesz az egyikből, esetleg egy kis könyvtár. 😅

Ha egyedül vagy, foglald le magad. Szinte bármit csinálhatsz már a neten. Nem kell annyit agyalni és tépelődni. (Mondom ezt én ugye? :D) Nem is tudsz, ha elütöd az idődet bizonyos dolgokkal. (Ajánlom a hidegnyomon.hu balogjának olvasását, böngészését. 😆) Egyébként én sem foglalkozom annyit ezekkel a társkeresős dolgokkal, csak bent is elég sokat témázunk ezekről pár sráccal, aztán gondoltam kiírom itt is magamból, miket találtam, mi féléket gondolok a dolgokról.

Élmények



Agyaltam rajta, hogy nőknek, meg pasiknak is írok néhány bekezdést, hogy én kiknek és mit ajánlanék általánosságban, de amúgy a fenti sem érdekel senkit. 😅 És mielőtt röhögnétek, elég sok mindenkivel beszélgettem – elég őszintén – már bent a munkahelyen is. Szóval azért van valamiféle mintám és elképzelésem is az egészről. Majd talán egyszer. (Azért lentebb még bedobok egy néhány javaslatot, amelyekben leírom, hogy én bizonyos dolgokat hogyan is oldanék meg a párkapcsolatok során.) Meg itt leszögezem, hogy tudom, nekem is megvannak a magam kis bugyuta és béna dolgai. Nem is véletlen néztem annyi HSP-s videót, vagy nem is véletlen akarok majd elolvasni bizonyos könyveket még idén. Fejlődni minden téren lehet és kell is – nekem is. Még ha ez adott esetben egyenesen oda is vezet, hogy bizonyos dolgokat egy ideig elengedünk.

Egyébként szuperérzékenyként nem fun a randizás. Vannak jó pillanatok, stb., de ez puhatolódzás, a bizonytalanság, az esetleges kérdőre vonásokkal, hát nem az én világom. 😅 Legalábbis az első randikat illetően általában inkább rosszabb élményekkel cammogtam haza. (És nem az elutasítás miatt, hanem a kommunikáció stílusa, a kimondott dolgok miatt…) Ami azért meglepő, mert az ember azt hinné, az a legkönnyebb…

 Meg a nők néha annyira keretek közé szorítanak, mikor és mit lehet, mit nem, milyen kapcsolat, hogyan… Miközben én már elmentem odáig, hogy bármi is érdekes lehet számomra, max majd kialakul. (És ezt el is mondtam, ahogyan az okokat is. Tulajdonképpen bármit csinálhattak volna velem. 😅 Erre meg vehet(t)em itt a zsepiket tovább… 😂 Egyszer kiszámlázom mindenkinek, biztosak lehettek benne… 😄) Pedig mondtam, ha nagyon jól ellennénk, hülye lennék véget vetni neki a kapcsolatnak. Meg ez a hatalmas bizalmatlanság, nem is teljesen értem honnan van a nők részéről. Mert az, hogy én 100%, hogy meg nem csalnék valakit, az egészen biztos… Bántani meg, hagyjuk is…

Ha fel kéne sorolnom, hogy a „randikon”, illetve a “beszélgetések” során mi esett szarul, hát simán lenne 20 pontom legalább, ami leírva is elég karcos lenne, miközben én szerintem inkább csak bénáztam max, de biztos nem támadtam sem más válaszait, sem a kinézetét, sem egyebeket… Mondjuk agyalak rajta, hogy tudatosan sokkal nehezebben nyílok meg majd legközelebb valakinek… Aztán a franc tudja. Valamiről jobb, ha csak később tud, mert a nőknél szinte bármi red flag lehet… Akár tudat alatt is… (Pl. azt, hogy mióta és miért nem volt partnerem semmilyen téren, hát most mindezeket magyarázzam el neki az első találkák valamelyikén? Nem tudom… Majd talán ráérzek, hogy vevő lenne-e rá az adott valaki…)

Igazából tök kis apróságokra is „felkapom a fejem” HSP-s pasiként. Egyszer mentem valakivel valahova, és szóvá tette, hogy nem is figyeltem amikor beszéltük, hogy milyen helyekre is szeretne menni. Kis lecseszésnek éreztem, pedig hát bár lehet valóban annyira nem is memorizáltam, de gondoltam majd ő elvezet úgyis mindenhova, igazából teljesen rábíztam magam, nekem a mászkálás volt a lényeg, a társasága, nem pedig a hely maga. De inkább elengedtem, nem volt az annyira komoly kritika, meg kicsit persze jogos is volt… 🙃

Tippek és ötletek



Mindezek ellenére azért tudom kezelni szerintem az ilyen érzelmi dolgokat, 37 évesen azért még ilyen visszafogott élet mellett is megéltem már bizonyos eseményeket, és hát sokféle ember között is dolgozom… Szerintem ha a műszakos kollégáimnak választania kellene, kivel szeretnének együtt dolgozni, és ha egy valakit választhatnának, akkor az én lennék. 😀 (És nem, nem azért mert mindenkit megnyomkodok , megmasszírozok a kávészünetek alatt! Áhh’, dehogy! 😅) Mondom ezt úgy, hogy néha tényleg tudok hisztis lenni, de legalább tudom magamról milyen vagyok, és hát persze segít, hogy szerintem általában jól is kezelem az embereket, problémákat. (Igazságosság, csapatmunka, stb…) Amikor a gyárban kezdtem még csomagolósként, a 2008-as válság után – 2010-et követően – egy épületben termeltünk csak. Aztán beindult még pár sor a másik gyárban. De az egyik kevésbé volt klimatizált, így ott nyáron dög meleg tudott lenni, és azokon a sorokon olyan típusú termékeket is csomagoltunk, amivel több munka is volt, mint a másik, egyébként hűvösebb épületben. Megemlítettem az akkori főnökömnek, hogy igazságtalannak gondolom, hogy XY itt vagy ott van fixen hónapokon át, csak mert az az ő megszokott helye… És egyébként előnytelen is, hogy azt sem tudja az illető, hogy mennek a dolgok a másik gyárban, milyen terméket hogyan is csomagolunk. Mi van ha kiesik, szabira megy valaki a nehezebb sorról, hirtelen nem tudja valaki elvégezni helyette – csettintésre – az egyébként viszonylag egyszerű folyamatokat?! A főnök be is vezette azt, hogy forogjunk. Mindenki támogatta az ötletemet. 🙂

Hogy miért írtam ezt le? Mert a kapcsolatokat elnézve, – akár a szüleimnél és egyébként is – azt tapasztalom sajnos, hogy gyakran bizonyos munkákat “kisajátítanak” maguknak bizonyos nemek. Mondjuk ez jóhiszemű feltételezés, inkább elfogadják, hogy ez az ő szerepük. Ezzel azonban van egy kis gond. Ha egy párkapcsolat elején, során a nő nem buszozik, utazik “magától” a pasihoz, hanem elvárja, hogy ő jöjjön mindig, a pasi nem érzi magát megbecsülve… Hiszen folyamatosan ő tesz bele időt, energiát, hogy találkozzon a másikkal… Vagy egy összeköltözés után mondjuk csak a nő takarít és főz, a pasi meg lenyírja a füvet, bevásárol, stb… Oké, el van osztva, de tényleg igazságos ez mindig? Tényleg ugyanannyi idővel és energiával jár a kettő? És ha ezeken még lehetne is vitatkozni, nem unalmas ez a leosztás egy idő után? Nem jobb, ha néha vagy időközönként szerepet cserélnek, és így besegítenek egymásnak?

Ha a pasi is kitakarítja a komplett házat néha, akkor talán jobban megbecsüli azt, amikor a nő teszi ugyanezt, hiszen tudja, mennyi munkával is jár ez az egész. És persze fordítva… Ugyanígy ha csak a nő főz, akkor elveszem a pasitól a főzés, és nagyon finom (oké, tételezzük fel belejön, mert törekszik és jó a mestere), friss és meleg vacsorával készülés (és meglepetés) örömét, amellyel mondjuk a párját fogadhatja este… Most mondjátok, hogy nincs ebben valami… Nyilván nem azt mondom, hogy egy nő ássa fel a pasi helyett a kertet, de hát akár meg is próbálhatja, aztán láthatja, tapasztalhatja egy idő után, hogy na’. És persze nem mintha a főzés olyan egyszerű és könnyű lenne… Nyilván ez az egész nem a matekról szól, nem kell számolgatni, de szerintem egyébként tök logikus. És persze lehet a pasi felületesen takarítana, nem működne, hiszen minden el lenne ugyan végezve, csak rosszabb minőségben. De hát mindenbe bele lehet jönni, mindent át lehet beszélni, adott esetben finoman tálalt javaslatokkal, kis segítségekkel, tanácsokkal. És ez már rögtön plusz kommunikáció, és egyfajta program is egyben, nem pedig pl. annyi rutinszerűen, hogy “köszi az ebédet, nagyon finom volt, aranyos vagy”. Ez az egész szerintem megfelelően tálalva, két igyekvő és egyenrangú fél közreműködésével és lelkesedésével tök vicces, kedves helyzeteket is hozhat, építheti, mélyítheti, jobban megbecsültebbé teheti a kapcsolatot. Én majd igyekszem, hogy egyszer így legyen. Ha… 🙂

És akkor most elmondom, szerintem hogyan is lenne igazán jó az intimitás és a szex egy élten át. 😅 Oké, csak vicceltem! 😅

Nem hiszem el

Egyébként azt végképp nem értem, és sokadszorra szembesülök azzal, hogy azt hiszik, – azaz néha azzal „vádoltak” –, hogy nekem a szex lenne csak a lényeg. Jesszus… Ha annyira ez lenne, már tuti lefeküdtem volna legalább 7-10+ nővel az életem során… Azért nem Quasimodo voltam / vagyok. 😅 Ha 15 évig elvoltam egyedül, akkor szerintem még pár hét, hónap vagy év nem számít… Igazából szerintem azzal nem lehet vitatkozni, hogy az idő engem igazol; egyszer sem vertem át egy nőt sem (pedig megtehettem volna), nem hazudtam le a csillagos eget, hogy úgy érzem imádom, minden fasza, minden jó, aztán szex és másnap már nem is keresem… Ez nem én vagyok. Inkább bevállaltam, hogy oké, akkor ennyi, és akkor nincs, nem is volt semmi… Ez van.

Meg amennyi időt beleöltem bizonyos dolgokba, hát… Van egyszerűbb mondja is a kielégülésnek. Még nővel is. Abból amúgy már szerintem kinőttem, hogy parázzak, milyen leszek. Valószínüleg elsőre kicsit „gyors is”. 😂 De azért van két kezem, amivel biztos tudnék máshogy varázsolni. Meg hosszú egy éjszaka. 🙂 Na mindegy, ez van. 😅 Néha tényleg az az érzésem, amit Puzsérék is mondanak. Kicsit pontosabban és a saját szavaimmal megfogalmazva le kell menni a legaljára, hazudni kell, tenni a szépet akármi van, elengedni a legminimálisabb érzelmi „igényeket” is, elengedni a lelkiismereti kérdéseket, aztán úgy lesz punci. (Oké, ez nem tanács persze, de lassan rá vagyunk kényszerítve.) Nekem egy kollégám mondta, hogy még szakítanom, elköszönnöm is meg kell tanulnom. Vagy feldolgozni, hogy esetleg megbántok ezzel valakit. Nem szabad mindenen tépelődnöm… Amúgy nyilván az előbbiek mentén mondhatnám azt is, hogy érhetném is a nők egy részét, hogy egy csomó pasi palira vehette, kihasználhatta őket, de hát tényleg ennyire nem érezni, olvasni a jeleket ki és milyen komoly szándékokkal, őszinteséggel meg lelkesedéssel kezdeményez valamiféle kapcsolatot?

Mondjuk nálam a kapcsolatok inkább érzelmi síkon véreznek el, nem a „miért nem volt már legalább valami” kérdésköre mentén. Bár nyilván bizonyos dolgokhoz, legyen az csók, petting, vagy akármi érzelmek is kellenek. (Mármint nálam biztos.) De ha ez megvan, a beleölt idő is, akarat, lelkesedés is, akkor miért nincs ez vagy az? És itt most nem a szaftosabb dolgokra gondolom elsősorban. Igen, én is megfoghattam volna bizonyos nők kezét, igen, megpróbálgattam volna megcsókolni őket, de ha még nem voltam biztos a dolgomban, ha még egymás lakását sem láthattuk, akkor nem akartam elkapkodni, mert a lelkiismeretem nem engedte. (Általában van az is…) Így meg mit járkáljak kézen fogva valakivel? Meg mindig ott motoszkált bennem, hogy milyen lecseszés és bűntudat jön utána, ha mégsem úgy alakul valami… Ez van – mondtam már?! Egyébként érdekes, hogy szerintem simán le lehet csekkolni egymás szobáját, házát mindenféle piszkos dolog nélkül. Pláne, ha valami lassabban alakul, mert mondjuk félénkek… Azzal is csak jobban megismered a másikat. Az is erősítheti a kapcsolatot, ott is előkerülhetnek bizonyos témák… De lehet egy nő sem hívna fel magához csók, meg akármi nélkül… Pedig aztán miért ne lehetne… (Majd kíváncsi leszek ezek – adott esetben a jövőben – idővel hogyan is alakulnak, de lehet én vagyok hülye…)

Ha valaki korábban azt mondta, gondolta, hogy sokat várok el a nőktől, hát a fene tudja. Felőlem kb. tényleg lehet akár duci is, hobbi szinten is mindegy kábé, majd max megszerettetem vele, hogy szeressen megmasszírozni. 🤣 De azt hiszem, hogy kicsit még jobban „bekeményítek”, ha már így játszunk, hát akkor “nesztek”, aztán ha nem jön valaki olyan, akkor nem jön… Hallok, látok pasikat bőséggel csicskára véve a melóban is, és elegem van abból, hogy mennyi idő, energia rámegy, ráment bizonyos dolgokra, aztán még én (is?) szarul érzem magam utána, hogy nem lett belőle legalább élmény, kölcsönös örömszerzés és megtapasztalás szintjén több. Tök jó lenne valakit megmasszírozni úgy totálisan. Nagyon kíváncsi lennék a reakciókra, stb. 🙂 Agyaltam, hogy veszek is összecsukható masszázságyat, biztos jó lesz majd egyszer… Hát, inkább várok vele, mert különben ez is mehet azon listára, amelyeken a totálisan feleslegesen megvett, illetve megtett dolgok szerepelnek…

Az előző posztom néhány részlete elég durva volt, de hát ha Puzsérék megtehetik. 🙂 Ha a nők így, akkor mi így. Azért tanulunk mi, pasik is… És egyébként biztos vagyok benne, hogy sok aranyos, kedves, okos hölgy van, aki nem olyan, aki esélyt ad egy hozzám hasonló, átlagos fazonnak is, aki nem sajnálja az idejét, az erejét, aki bizalommal telve, gondoskodó lélekkel tekint a másikra, akinek az elvárásai mindeközben azért nincsenek az egekben sem… Csak rohadt nehéz megtalálni őket.

De aztán ki tudja. 40 évesen már lesz talán egy kis palotám, és a nők 45% százaléka amúgy is szingli lesz. Mondjuk elég szép jövőkép, ha senki nem akar majd később közülük sem párkapcsolatot, és mindenki otthon játszik majd magával… 😂 (Bár a szingli nők akkor is találnak maguknak bármikor alkalmi partnert.) De azért lehet lassan ideje lesz nyitni egy újabb szexboltot… Mondtam már egyébként, hogy vállalkozáson is töröm a fejem? 😆 Oké, csak vicceltem. 🙂

Egyébként oké, hogy riasztó a tendencia, de biztos vagyok benne, hogy a végtelenségig nem emelkedhet ez az arány, és a nők többsége is képes lehet az igényeiből, elvárásaiból lentebb venni. Kénytelenek lesznek, mert kevés pasiból válogathatnak, ha folytatódik a tendencia, és sokan közülünk tényleg nem akarnak majd ismerkedni… De közben ugye beugrott, hogy a nőket egyébként nem zavarja, ha ugyanazokra a menő pasikra mozdulnak rá, ha ugyanazokon osztoznak. Áh, hagyom is a fenébe inkább az egészet… 😅 Most megyek, végre 5 nap pihi, agyalás kikapcs, TV meg be. Nagyon izgi és érdekes filmeket terveztem be a hétre, és végre befejezem az idei második Don Winslow regényemet is. 😎 És 19-én megjelenik egy nagyon jó lemez is. 😎 Legyen szép hetetek nektek is. 🙂