Hogy én mennyire vártam ezt az évadot… Aztán mivel tudtam, hogy idén elindul a skyshowtime, a 2023-as terveim közé rögtön be is csempésztem a Yellowstone harmadik, negyedik és ötödik évadját is. Lehet viszont, hogy túl optimistán álltam a dolgokhoz…
Az első két szezon nagyon tetszett. Dinamikus, látványos, drámai és lényegre törő kis sorozat volt, remek karakterekkel és pillanatokkal. Ezt a két évadot mindenkinek bátran ajánlom továbbra is. (Akinek viszont nagyon kevés az ideje, az inkább az 1883-at nézze meg, amely teljes értékű önmagában is!) Szóval elindult a harmadik etap, én meg pár epizód után nem is értettem mi van. Ahhoz képest mennyi minden történik a háttérben, lásd üzleti és politikai dolgok, meglehetősen komótos tempóban zajlottak az események. (Mármint azt hisszük, hogy sok minden történik, de igazából csak ezt szeretnék elhitetni velünk…) Örültem persze, hogy nem csak az események kusza láncolatával akarták eladni ezt az évadot, hanem a karakterek közé – szinte már áthidalhatatlanságig – éket verő feszültségek miértjével is foglalkoztak – ilyen téren szó nem érheti az írókat. Kimondottan tetszett, hogy valóban voltak időszakok, amikor elvonultak bizonyos szereplők, és próbálták kiélvezni az élet adta, természetes örömöket.
De minden pozitívuma ellenére sem tudom szeretni ezt az évadot. Josh Holloway, az új „főgonosz” szerepében hát mit is mondjak… Gyenge lábakon áll. Mármint könyörgöm: szinte alig látjuk, és hát akkor is gyakran minek. Sokáig azt sem tudjuk teljesen mi a fenét csinál. Csak jelen van, ezzel is erősítve a fenyegetettség érzetét az emberben. Már ha működne, mert azért egy idő után elég átlátszó lesz az egész. Nagyon lassan kapcsolódik be az évad sodrásába, már ha azt sodrásnak lehetne nevezni… És itt visszatérünk egy alapvető problémához, hogy a Yellowstone túl sok mindent akar egyszerre. Hol a világ zajától elmenekülős, kicsi, olcsó, de igényes és mélyebb indie filmes érzésekre támaszkodna, hol meg mintha valamiféle üzleti sorozatot néznék…
De van benne persze egy kis western, meg romantika is, csak hogy mindenki kapjon belőle valamit, amivel kihúzhatja az évad végéig. És ez a legnagyobb gond, hogy csak falatkákat kapunk, és közben szerintem semmiben nem kiemelkedő már ez a sorozat. A lassan fokozatba kapcsoló epizódokat is annak tudnám be, hogy szimplán nem volt elég ötlet, miközben a sorozat túl sok nézőt érdekel – így hát el kellett kezdeni húzni a dolgokat. Vagy tudatosan nyújtották, vagy mert nem is volt semmi más a tarsolyukban. Igazából nem nagyon érdekel, mert a végeredmény ugyanaz. Értem én, hogy ez ott – a hegyek között, a völgyekben – egy komplex világ, nem lehet és kell feltétlen valamit központi szerepbe állítani, de általában azért nem árt, ha a fókuszt pontosan belövik nekünk. Lásd az 1883 is érintett sok témát, mégis mindvégig tudták, hogy miről és mit akar mesélni. És többek között emiatt is lett az egy felejthetetlen alkotás…
Nem tudom teljesen mi lett a veszte a sorozatnak. (Mármint nálam.) Lehet Taylor Sheridan alkotási vágya volt fékezhetetlen és kielégíthetetlen, de valószínűbb, hogy egyszerűen egy kicsit elfáradt. A Yellowstone mellett készült az 1883, az 1923, a Mayor of Kingstown, valamint a Tulsa King is, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy két film írását, illetve rendezését vállalta még ezeken felül. Most is négy új projekten dolgozik egyszerre. Az egyik ugye a Yellowstone új spinoffja, amire azért van, volt szükség, mert az egyik főszereplő nem szeretett volna már annyi időt a forgatáson tölteni, mint tette az a korábbi évadok során. Hát ennyi volt, el is kaszálták az egészet, majd folytatják máshogy ugye. Ebbe ne is menjünk bele, de ennyi lovat egyszerre nem lehet normálisan megülni, és bizony a Yellowstone messze nem olyan jó már, mint az első két évadban volt. És bár értékeket még mindig lehet találni a sorozatban, érzelmileg, hangulatilag még mindig tud nagyon jó momentumokkal szolgálni, de közben a minőségi produkcióból átcsúsztunk az olcsóbb szórakoztatás kategóriájába.
Igen, látom, hogy a harmadik évad utolsó része a második legjobb imdb átlagot hozza epizódként az első három etapot szemlézve, de én nem osztom ezt a fajta lelkesedését az embereknek. Sőt, kicsit elkeserítő is, hogy ennyivel beérik a nézők. De hát öregszem én is sajnos (vagy szerencsére, néha én magam sem tudom), ami fiatalként nekem még „ez igen!” lett volna, az ma már – kis túlzással –, talán említésre sem érdemes. Az az érzésem van, hogy a családon belüli dinamika hiába jó, bár néha már kissé unalmas, ha sajnos a keret, amelybe be vannak ők ágyazva, nem elég mutatós, izgalmas és hiteles. Mármint nem is szeretném sokáig húzni a szót, de az említett évad végi epizód utolsó jelenetei eléggé kiakasztottak. Igen, a cliffhangerre gondolok. Az olyan szinten olcsó, megúszós és ostoba húzás volt írói szempontból, hogy összességében az inkább még mindig 8 pontos évadból egy csapásra hetest csinált, és hát én itt azt hiszem ki is szálltam a buliból.
Mivel néha helyben topogásnak éreztem az egészet, az üzleti és politikai dolgokat illetően meg már láttam ezerszer komolyabb tematikus tartalmakat, nekem a részelemei nem szolgáltatnak annyival, hogy megérje tovább kísérnem őket. És most komolyan… Tényleg ennyire béna, olcsó cliffhangert… Oké, félig-meddig az csupán, mert azért sejtetik velünk, hogy mi lett a vége, de hát botrányos. És van amit nem lehet megmagyarázni, van amit nem lehet egy szimpla csavarral feloldani. Sok mindent el lehetne intézni, de van amit képtelenség. És ilyen munkát én mondjuk tuti nem adtam volna ki a kezeim közül… Ennél az is jobb lett volna, ha – akkor már inkább – pecázgatás közben végigbeszélgetik és végigszeretkezik az egész évadot…
7.2/10