Júniusban és júliusban annyira beleestem ebbe a lemezbe… Ami mi mást tartalmazna, mint shoegaze és dream pop könnyekkel átitatott, keserédes, olykor szinte már megbabonázóan gyönyörű és varázslatos, az arcomra pedig a legszomorúbb pillanataiban is legalább egy apró, de nehezen lehervadó mosolyt csalogató, fenséges egyevelegét.

Most pedig jöjjön három kedvenc dalom a lemezről. Sajnos csak egy live felvétellel. (A többi nem az igazi a hangminőséget illetően.) Ez viszont egyébként pont a lemez nyitódala; egy tökéletes, vidám hangulatú, tényleg a legjobb szombatokat megidéző tétel. Annyira kellemes, annyira feelgood. És nekem ezek a pulzáló színek is nagyon tetszenek. 😅

A második szám pedig legyen az alábbi, amely szerintem legkedvencebb tételem a korongról. Eddig 125 alkalommal hallgattam meg, és hát határ a csillagos ég ilyen tekintetben. De még most is olyan érzés, mintha először nyomnék rá a play gombra. Imádom. Mondjuk néha lehoz kicsit az életről. Lehet nem kellene, de nem tudom. Oké, elolvasva a google fordítós dalszöveget… Hát nem véletlen érzem én azt, amit. 😅

Aztán legyen itt még a Moon Place is. Gyönyörű tétel. Annyira szeretem. A lemez hetedik tétele ez, és mivel albumokra alszom el mindig – erre is elég sokszor megtettem –, kb. szerintem pont ott helyezkedik el ez a szerzemény, hogy bátran feltételezhessem azt, hogy ha valami, hát ez biztosan könnyedén megfogja olyankor a kispárnám alatt lévő kezem, majd a dallamaival végleg álomba szenderít. A szám második fele egyébként rockosabb, de közben mégis annyira teli van az is mindenféle érzéssel, annyira egyben van az egész, hogy nem tehet mást az ember, mint elengedi magát, aztán csak repked, amerre éppen a szíve kívánja. 🥰

És akkor még ott van a csodálatos, de szomorkás September is. Ha már úgyis lassan a nyakunkon van, és egyébként is olyan idő van kint… A Cartoon Sticker pedig egy meseszép kis felvezetés az utolsó, fent korábban már beágyazott és említett The Shore című dalra. A Train is szenzációs, de felesleges is már úgy érzem tovább ragoznom. Nagyon szívemhez nőtt ez az album, és nagyon örültem neki, hogy rátaláltam.

A Diaries az utolsó és egyben egyetlen lemezük eddig. Ilyenkor mindig félek egyébként… Mármint amikor rákattintok RYM-on a lemez adatlapjára, simán benne van, hogy valami EP hosszúságú első lemezről van csak szó, de szerencsénkre ez egy teljes értékű, 50 perces anyag. Szóval bőven van elég időnk elveszni benne. Mert tuti ti is így tesztek majd, csak adjatok neki egy esélyt.

Ha pontoznom kellene, hát tudja a fene, de hozzám nagyon közel áll az ilyesmi. Simán 9 és 10 pont között ingázna valahol. Legyen 9.4. Jól megbeszéltem itt magammal. Ez is valami már. 😅

9.4/10