The Birthday Massacre: Fascination – 2022

Bár már régóta ismerem őket, de idővel nálam az elfáradás jeleit mutatták; nem is nagyon hallgattam őket az elmúlt 10 évben, és ezalatt nem is sikerült igazán kitörniük a nagyobb elismertség és népszerűség irányába. Mondjuk általában egyébként is a karakteresebb, súlyosabb és komolyabb zenéket preferálom, szóval nem könyveltem el őket kimondottan nagy veszteségként. Tavaly valamiért mégis szerencsét próbáltam a 2020-as lemezükkel, de a Diamonds nem különösebben varázsolt el… Az idei viszont valamiért találkozásunk első pillanatától kezdve folyamatosan pörög…


De tényleg milyen jó az első dal; elszállós, dallamos, rock-os, pont olyan, mint amire egy elcseszett nap után a legjobban szüksége lehet az embernek… Nagyon erős indítás, és hát rögtön a lemez címadó tételét ellőni elsőként – minimum elég merész húzás. Kissé féltem is tőle, hogy oké, ez nagyon jó, de remélem lesz még pár remek hangulatbomba ezen a 38 perces anyagon… És szerencsénkre lett. Nem is egy!

Az egész korong nagyon korrekt, egyszerűn jó dalok sorakoznak végig rajta, miközben mindegyik más és más. A The Birthday Massacre sikerének és közkedveltségének legnagyobb titka talán abban rejlik, hogy ez a goth rock-os, hagulatában 80-as éveket is megidéző alapvetően talán synthpop lemez egyszerre tudd úgy felemelni vagy magával rántani, hogy közben észre sem veszi az ember, hogy mi a fene is történt éppen… Oké, lehet túlmisztifikálom, de azt mindenképpen tartom, hogy akár épp iszonyat rossz passzban van valaki, akár ő a világ legszerencsésebb embere, ezen a lemezen találni fog valami olyat, amely így vagy úgy, de talán mosolyt csal az arcára.

A dalszövegek egyszerűek, de a célnak tökéletesen megfelelnek, és akkor nem túlzok: az One More Time sokadszori (48x!+) végigdúdolása után már nem sok hiányzik, hogy – hajnali egykor – rögtönzött koncertet tartsak a szomszédoknak… De ott van az ellenállhatatlan Cold Lights is. Szinte hihetetlen mennyire belemászik az ember fejébe. Pedig az első fél percben ennek aztán nem sok jelét érezni; mondhatnám, hogy semmi extra, már szinte unalmas és túl monoton is, aztán bejön a szintetizátor, majd az ének, és úgy összeáll az egész, hogy a végéig már egy tapodtat se enged el…

A produkcióval a legnagyobb gond talán csak annak rövidsége. Egy-két dal szerintem elfért volna még rajta. Az viszont elvitathatatlan, hogy amit itt hallhatunk az minőségi, eléggé kreatív, valamint nem utolsó sorban kellemes zene is. Nem nagyon tudom megítélni, hogy ez a korábbi anyagaikhoz képest milyen jó, azt viszont tudom, hogy számomra kötelező hallgatni való, így a 8 pont minimum és élből jár neki, amit felhúz az a néhány, máris agyonhallgatott tétel.

Kár egyébként, hogy finoman szólva sem gondolták túl a videós jelenlétet – legalább az album megjelenésére ráerősíthettek volna, de hát így döntöttek. Szerintem egy következetes jelenléttel sokkal jobb számokat is produkálnának, de persze nézhetem én is máshonnan; őket most tényleg nem a megjelenésükért, hanem a zenéjükért szeretjük.

Kedvenc dalok: One More Time, Cold Lights, Fascination

8.5/10

3 hozzászólás

  1. Üdv!

    Nekem kb 2 év óta, mióta megtaláltam őket a no1 kedvenc együttesem lett a TBM…. Említetted hogy az elmúlt 10 évben nem hallgattad őket, és úgy tűnik az alapvető koncepciójuk tetszik, úgyhogy szerintem adj egy próbát a 2017-es Under your spell albumnak, ami szerintem a legjobb albumuk! Nekem személy szerint kellett egy pár hallgatás (15-20) mire úgy igazán beütött, de azóta is napi szinten pörög és nem tudom megunni!

    • Na hát nem mondhatom, hogy nem próbáltam meg.. 🙂
      Az első szám eléggé bejött a lemezről, leszámítva annak az indítását. 🙂 De a többi az nekem nem nagyon adta. Megpróbáltam még egyszer, aztán akkor sem. Lehet még teszek vele egyszer egy próbát, de azért van annyi kedvenc korongom, meg egyéb friss zene szintén, hogy inkább próbálkozok másokkal, esetleg olvasok, filmezek, mint hogy egy lemezt magamra erőszakoljak, amikor nem annyira adja. És igen, valami idővel adja csak magát, de azért a TBM nem annyira komplex, sőt, ők kifejezetten bulis, táncolható dalokat írnak. Szóval itt nem nagyon hiszem, hogy én találnék még mást (vagy többet), de örülök, hogy neked sikerült, meg volt türelmed hozzá. 🙂

  2. Hm… 🙂

    Az mindig szuper élmény, amikor valaki rátalál egy ilyen kedvencre. Azután időt sem kell nagyon elcseszni (egy ideig természetesen) zenék keresésére, mert bőven van mit pótolni az együttestől… Jó dolog az… Régen rendszeresen ilyen „problémába” ütköztem – ami azért időrabló is tud lenni 😀 –, de azért majd 4000 album után már ritka az, amikor olyan együttesbe botlok, hogy hatalmas kedvenc lesz az egyik lemezük, régóta tevékenykednek, de még nem hallottam tőlük semmit szinte. Szóval szerencsés vagy, voltál. 🙂

    Sajnos mióta a fenti lemez dalait lepörgettem 449-szer, nem nagyon vettem elő őket, de igazából azt sem mondanám, hogy nem lenne kedvemre való most egy kis TBM. Most úgy is többet leszek itthon, sort kerítek rá. 🙂 Pláne, hogy neked kellett 15-20 alkalom hozzá, mire beért, pedig hát ezt a fajta zene, pont hogy inkább „azonnal hatósnak” kellene, hogy legyen, de így még kíváncsibb vagyok. 🙂

    Majd megírom ide – legalább pár sorban – mit is gondolok róla.

    Köszi a tippet. 🙂

    Egyébként van más egyéb nagy kedvenced; vagy vannak ők, és a többiek? 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük