Hope – 2013
JackOneill – 9.5/10
Nehéz elkezdeni is. Pusztító darab ez, oly módon képes kifordítani, hogy az egész film egy hosszú álomnak hat. Van az érzés miután felriadsz és tudatosul benned, hogy nem történt meg amit láttál, de csak nem enged a dolog és nem tudsz visszaaludni. Itt is így éreztem magam a filmet mozgató esemény megtörténte után. Csak hálával tudok adózni az alkotók előtt, hogy nem érezték szükségét a szükségesnél akárcsak egy másodperccel is több vászonra ültetésénél ebben a szakaszban. És nem csak, mint filmkedvelő hanem mint ember is. Az effajta jeleneteket különösen rosszul viselem – ahogy gondolom sokan mások is.
Miután a rémálom bekövetkezett és a film elkezdi az azt követő események feldolgozását, amiben nem egy boldog, aranyos vagy egyszerűen megható pillanat van. Szándékosan nem megyek bele a részletekbe, mert úgy érzem ezt látni és érezni kell, de annyit elmondhatok, hogy talán nem véletlenül, de az apa útja állt hozzám a legközelebb.
Ám ezen pillanatok sem tudják feledtetni a nézővel sem, amit korábban látott. Csupán tapaszként szolgálnak. A történet végtelenül életszagú annak minden szomorú és felemelő hozadékával együtt, amit mi sem tudott jobban lezárni, mint a film végi tárgyalás és annak kimenetele. Kissé ugyan beleerőltetettnek érződött a végső katarzis, de csak minimálisan és simán lehet hogy csak nekem.
A tárgyalást követő képsorokkal ugyan megpróbálja nekünk nézőknek megadni a feloldozást a film hogy ne egy sötét sarokban ülve folytassuk a napunkat több-kevesebb sikerrel…
Csak hogy valamit a film szerkezetéről is írjak zeneileg nekem abszolút felejthető volt, bár észrevétlenül és nem zavaróan kíséri végig a filmet semmi kiemelkedőt nem véltem felfedezni benne.
A fényképezés viszont szép volt, több olyan beállítás is akadt ami ugyan csak pillanatokig tartott mégis megfogott.
Gabo81 – 9/10
Nagyon nehéz gyalázkodás és káromkodás nélkül kommentelni amiért ez lett indítva, de veszek egy nagy levegőt és bent tartom. Az viszont biztos, hogy ha ez a karácsonyi szünetre esett volna, a feladó kapott volna tőlem egy személyre szabott ajándékot. Hiszen ki az aki egy ilyen filmre rosszat merne mondani vagy le merné pontozni?? Az tuti egy alávaló, lelketlen, gazember lenne akinek a szívét nem facsarta ennek a szegény kislánynak a szenvedéstörténete. Talán ő maga is egy csúnya Ajushi lenne akit meg kell büntetni. Pont ezért nem értem, hogy miért kellett ennyire nyomatékosítani a dolgokat. Miért kellett ilyen zenét tolni alá?! Mintha parancsolták volna, hogy: Most kezdj el bőgni!!! Szerintem ez az egész zene nélkül is működött volna.
Na és miért kellett már-már giccsesen szépre fényképezni? Egy ilyen sztorit sötéten kell vagy akár fekete-fehéren. Bár belátom az is nyomatékosítás lenne. Akkor hogyan is kellene fényképezni? A legjobb lenne sehogy. A legjobb lenne, ha ez a jelenség nem is létezne, de sajnos nem így van. Mi pedig nem dughatjuk homokba a fejünket. Ennél több tanulságot viszont nem kaptam ettől az alkotástól. Ott is szarul működik az igazság szolgáltatás? Igen! Ott is vannak kiskapuk? Igen! Van a megelőzésre bármilyen akaratkezdemény? Nincs! Minket itt talán annyi vigasztalhat, hogy nálunk nem szabadulna tizenév múlva, mert valószínűleg kinyírnák bent a sitten… Sajnálom amúgy, hogy ennyire ismeretlen ez a film.
Patrick – 10/10
Kezdjük azzal, hogy Írtam már róla. Nem is igazán tudom, mit tudnék még hozzátenni… A színészek rohadt jók, a hangulat bitang erős és lehúzós. Vannak benne szerintem idézhető dolgok is, de ezeket sem szeretném lelőni, pedig nagyon fontos és súlyos kis mondatok hangzanak el közben… Egyszerre nagyon sötét és felemelő is… Azonban az utóbbi nem feltétlen gyógyítja be az előbbi okozta sebeket… Itt nem az a helyzet, hogy egy csodálatos első szerelem – sajnálatos – végeztével majd később (lehet) jön valaki más, akivel talán többet, talán jobb dolgokat élhetünk majd meg – még nagyobb szeretetben vagy legalábbis annak reményében –, amely aztán idővel feledteti velünk nem csak az első szakítás gyötrelmes pillanatait, hanem a szép emlékek egyre elmosottabb éleit is… Itt inkább hegekről van szó. Az, hogy ki mit kezd ezzel, illetve hogyan élni meg ezt az egészet… Hát nem tudom. Kíváncsi vagyok mennyien néznék végig, ha leültetnék olyan ismerősöket is a film elé, akiknek ennyire nem fontosak a mozgóképek…
Mouse – 2021
JackOneill – 8.9/10
Körülményes írni egyetlen részről, hiszen ahogy utánanéztem 20 részes az évad és az egyes epizódok is igen hosszúak, így az elsőben látottak jó eséllyel nagyon minimális szelete csak az egésznek. Azt viszont egészen jól mutatták be. Az olyan darabok táborát gyarapítja, ahol, ha csak egy kicsit is nem figyelsz lemaradsz valamiről mert látszólag minden számít, semmi sincs feleslegesen ott. Szerkezetileg nagyon jól van összepakolva. A színészek is számomra meglepően jól játszanak. Ha az ember hozzászokik a sajátos gesztusokra hanglejtésre, mert nekem ezt azért szoknom kellett korábban, mostanra semmi bajom vele. Ezt mindenképpen végignézem még az idén, de legalábbis folytatom mert én általában hamar rajövök a fordulatokra, vagy hogy ki a gyilkos, de ez egy igen bonyolult darabnak tűnik és kell a kihívás. Az erőszak ábrázolását sem tolták túl, nem azzal próbálnak megfogni.
Az egyetlen, ami nem tetszett az a nyitó kígyós, egeres jelenet volt. Az egész rettentő gagyi volt, mind a CGI mind maga jelenet.
Gabo81 – 7/10
Először is felháborodásom kell, hogy kifejezzem. Másfél órás sorozatrészek??? Ráadásul az első rész csak az előzményeket mutatja be? Ez simán lehetett volna egy önálló film, mint a sorozat felvezetése. Na mindegy, érdekes formátum, de ha nekik ez bejön, csináljak.
Maga a téma nagyon érdekes. Eleve elrendelés, gének. Erről eszembe jutott A brazíliai fiúk meg az amerikai sorozatgyilkosos dokuk amik már évtizedekkel ezelőtt is ezt kutatták. Tudományos alapon arra jutottak, hogy a gén nem elég hozzá. Érdekes, hogy Koreában ez miért most lett téma. Volt egyáltalán nekik sorozatgyilkosuk aki tényleg így rettegésben tartotta az országot? Lehet csak én vagyok a tudatlan.
Úgyhogy maga a téma nagyon érdekes, nekem inkább a megvalósítással volt bajom. Nekem ez már túl kóreais vagy ázsiais na. Viszont számomra meglepő volt – a filmnél is – hogy gyerekeket vontak be és meglepően jól működött. Nem tudom ez szegény gyerekszínészek pszichéjére milyen kihatással lehet vagy egyáltalán, hogy készítették fel őket. Abban a kempinges jelenetben ők voltak egyedül hitelesek.
Szóval egynek elment, lehet hogy ha sok szabadidőm lesz rá fogom szánni az időt.
Patrick – 8.2/10
Na ez engem is meglepett, hiszen ritkán látni ilyen tempójú sorozatot – pláne egy első epizód alkalmával. Én sem „értettem” teljesen, hogy mit látok most, hiszen a főszereplők egy jelenetős része egy percnyi jelenetet sem kapnak benne. Mert hát ez egy előzmény… De annak szerintem teljesen jó. Sőt! Igazából filmet is lehetett volna belőle készíteni. A cenzúra viszont nem tetszett… Oké, hogy eléggé véres és durva dolgokat mutatnak nekünk, de hát ez ilyen… Hiába kerestem, nem találtam sehol olyan verziót, amelyben nem lettek volna elmosva a kések vagy a vér áztatta testek, illetve testrészek.
De egy kerek kis sztori az egész, és bár a színészek egy része tényleg nem a legjobb talán (vagy a színészvezetés maga nem az, de a fene tudja ugye), viszont összességében azért nem is panaszkodhatok. Szívesen néztem tovább. Már a 10. epizódnál járok, és ugye ezek között volt már 10/10-es epizód is, de egyébként rohadt bonyolult és olykor meglehetősen nehezen követhető a széria. (Ha nem az lenne, már végeztem volna vele.) Vannak benne bitang fordulatok, meglehetősen tempós is az egész, de tényleg nem egy könnyű néznivaló. Figyelni kell. Tetszett, hogy később konkrétan vissza is utaltak az első epizódban látottakra. Igazából még most sem tudom, hogy merre tartunk, vagy mi lesz a fő csapásvonal. Korábban azt hittem, hogy látom és érzem, de aztán úgy megpörgettek, hogy csak fogtam a fejem…
Krimi rajongóknak feltétlen érdemes bepróbálni, de úgy, hogy tudja mindenki; az első rész még viszonylag könnyű is. Később azonban szerintem akadnak epizódok, ahol nem árt, ha tényleg kipihenten ül neki az ember. Egyébként nem mindig ilyen kapkodó, vannak benne bőséggel, kifejezetten hétköznapi, a karakterek jellemét mélyítő jelenetek is. Ezek nagyon tetszettek, nem egyszer jobban, mint maga a krimi vonal is, amelyet viszont én néha már a „túl sok” kategóriájába vagyok kénytelen sorolni. Simán lehet valakinek az adott év kedvence, de azért nem hinném, hogy a legjobb krimik közé tudna emelkedni az első 10 epizód láttán.