Vetítőterem – #61

A Silent Voice – 2016

JackOneill – 8.6/10

A könnyed daraboktól eltekintve, mint a Dragon Ball vagy az Avatar sosem próbálkoztam nagyon az anime műfajjal, főleg azokkal nem, amik komolyabb témákkal próbálkoznak. Egyszerűen maguk a rajzok és a képi világ önmagában úgy tűnt nem megfelelőek ehhez.

Hát tévedtem!

Hogy a fenébe tudtak egy ilyen első ránézésre színes-szagos filmbe ennyi érzelmet belepréselni? Persze a játékidő hosszú volt így idő és tér adott volt, de ez sok élő szereplős filmnek sem megy. A felütések nem társadalmi léptékűek inkább az egyén szintjén szólalnak meg és bár a „tinihangulat” továbbra sem tud elkapni egy-egy ritka példától eltekintve (FNL) itt ez így is működött. Nem volt annyira csöpögős, mint attól az elején féltem, ami szintén plusz pont. A képek pedig zseniálisan voltak beállítva. Arcane óta nem biccentettem elismerően egy animációs alkotásra.

Ezzel együtt azért a médiumból fakadó gyerekesség érzete és maga a japán anime sajátosságai annyira még nem csúsztak könnyen, így most ez a pont, amit adni tudok rá. Kicsit pallérozom magam a műfajban és mindenképpen újra nézem. Talán mégis ráveszem barátnőmet, hogy nézze meg velem.

Gabo81 – 8/10

Egy újabb nyomasztó téma. Az iskolai zaklatás nyílván egy hatalmas témakör amit már itthon is próbáltak feldolgozni kisebb-nagyobb sikerrel. Lásd: Remélem legközelebb sikerül meghalnod!

Annak idején még általános elején, én is a részese voltam negatív oldalról. Tudom, hogy anime szemmel ez egy tökéletes alkotás, gyönyörű is, de nem tudnám rávenni magam, hogy még egyszer megnézzem.

Igen, a gyerekkori zaklatás egy életre szóló és akár egy egész életet befolyásoló dolog. Viszont akkor már inkább a megelőzésére kellene felhívni a figyelmet. Egyszerűen eleve túl sok is volt az idő és így is túlságosan elhúztak dolgokat benne.

Viszont az zseniális volt,

Erről egy Black Mirror része jut az eszembe, amit tuti láttatok ti is. Ez amúgy egy depressziós ember szemszögéhez is tök jól passzolna.
Szóval azért egynek jó volt, remélem aki ezt megnézi arra is hatással van. A zaklatás rossz!

Patrick – 10/10

„Döbbenetes, milyen hatású film is ez a 2016-os manga feldolgozás. Egészen elképesztő.” Kezdtem még így a tavaly májusban írt posztomat. Kritikának nem igen lehetne nevezni, mert ez tényleg szinte minden téren hibátlan. Erős felütéssel indítanak, aztán meg szépen lassan kibontakozik előttünk az egész kép. Mi és hova vezetett… Nem csak a karakterekkel, hanem az idővel is csodálatosan játszanak benne. És ha jobban átgondolom, számtalan helyen elronthatták volna, pl. átmehetett volna az egész egy romantikus nyáltengerbe is akár, de végig meglepően visszafogottak és következetesek tudtak maradni. Biztos sokszor újranézem még, és akinek csak tudom, ajánlom is ezt a filmet. Annyi mindenről szól, hogy kár akár csak felsorolásba kezdeni is miatta… Valami biztos leszek benne, hogy megmozgatja majd a nézőit a megtekintése során, ha meg aztán valakit mégsem, akkor az annyit is ér. 🤔😅 Slussz-passz.

The Responder [ A rendfenntartó ] – 2022

Gabo81– 7.8/10

Ma már egy hobbitból is lehet rendőr? Én nagyon szeretem Freeman-t, Fargo is nagy kedvencem, meg imádtam a Galaxis utikalauzt is. Amikor láttam ennek a plakátját, konkrétan nem ismertem fel, hogy ő van rajta. Gondoltam ő majd csak mellékszereplő lesz, de nem…

Úgyhogy alapból nagyon kritikusan álltam hozzá, de végül is működött a szerepben. Ahogy látom executive producere is volt, tehát egy kicsit saját magát tudta megvalósítani olyan karaterben amilyen sosem lenne az ő zsánere. Rob Morrow jut róla eszembe aki a Miért éppen Alaszkától kezdve állandóan csak öltönyös szerepeket kapott, aztán amikor saját maga rendezett, rögtön egy igazi művészlelket alakított.

De itt nyílván nem ő a téma, hanem a Liverpool és az éjszakai élet. Hogy párom szavaival ékeskedjek: „Nyomasztó, de izgató. Felkelti az ember érdeklődését.”

Én szívem szerint beérném az első résszel, de tovább fogjuk nézni. Most mondanám, hogy a képi világ jó, de hát a sötét éjszaka az sötét éjszaka. Nekem magával inkább a sztorival van gondom. Lehet, hogy ez ott tényleg így működik. Ennyire szabad kezet kaphat egy rendőr? Kontroll és minden nélkül? Meg a kiscsajos szál.

Amúgy tényleg jó. Örülök, hogy nem egy ilyen helyen élek…

JackOneill – 8.8/10

Egy kemény világ hétköznapi figurája. Csak elképzelni lehet milyen fárasztó mind fizikailag mind mentálisan a rendőri munka. Kiváltképpen egy olyan helyen, mint egy angliai nagyváros.

A főszereplő szimpatikus és a hibái ellenére vagy éppen amiatt könnyen azonosulható. Az első rész inkább az ő érzelmi világát térképezi fel mindamellett, hogy egy elég komoly központi probléma szálat is elindít. Szívesen nézném tovább mert pont annyira nyomasztó, ami még nem fekszi meg túlzottan az ember gyomrát, érdekel, hogy hová fut majd ki ez az egész és Freeman zseniálisat alakít.

Nekem a drogos csaj karaktere annyira nem jött be egyelőre. Kicsit olyan mintha sárgaságban szenvedne nem drogos lenne a külsejét tekintve. És a csaj is egyszerűen csak nem szimpatikus. De lehet ez is cél volt.

Patrick – 8.7/10

Egyszerű téma, hétköznapi karakterekkel. Ahol kb. totál átlagosan nyomasztó minden. Egy olyan nem túl nagydumás zsaruval, akivel végtelenül könnyű azonosulni, hiszen nem egy True Detectivesen (S01) antiszociális és elcseszett figuráról van szó, akit rohadt könnyen a keblére ölel a világ, mert olyan elcseszett, hanem egy tényleg minden ízében átlagos fószerről van benne szó. Aki meglepően átlagos helyzetekbe is kerül. Nekem tetszett a megvalósítás, értem a motivációkat, jó a csaj karaktere is, egyszerűen bejött az egész. Nyilván nehéz lenne egy lapon említeni írás szintjén mondjuk egy már említett TD, vagy Fargo féle első epizóddal, de néha nem is kell túlgondolni a dolgokat: egy zsaru élete sokkal közelebb állhat valószínűleg az ebben látottakhoz… És ebbe belelátni nálam már önmagában is sokat ért, a körítéssel meg nem volt gondom.