Ghostly Kisses: Heaven, Wait – 2022

Még tavaly volt, hogy a személyes facebook profilomon is megosztottam egy nagyszerű Ghostly Kisses live videót. Azóta aztán nincs facebookozás, de a Ghostly Kisses ismét itt van, és én szerencsére tovább ismerkedtem velük. Az alábbi live felvételen szereplő, és egyébként hihetetlenül csodálatos J’ai demandé à la lune című felvétel volt az, amely azonnal elvarázsolt, és egy átlagos napomból – egy pillanat alatt – mosolygósat varázsolt. És ehhez még szinte zene sem kellett… Mert ahogyan felvezeti az első tételt… Brr. Hát a mosolya, a hangja… Ahogy a mikrofonba kapaszkodik… Szerelem első és sokadik látásra is. 😄 Ez a dal egyébként ennek a feldolgozása.

Na de térjünk rá a második lemezükre, amely szerintem ugyan nem tökéletes még, de alsó hangon is van rajta három annyira jó dal, hogy nem lepődnék meg, ha év végén legalább egyikük a legtöbbet hallgatott szerzemények között mutogatná magát. A zenék után egyébként összeszedtem pár fontosabb gondolatot, amelyet a francia-kanadai énekes-dalszerző, Margaux Sauvé osztott meg egy magazinnal. Érdemes lehet elolvasni. De most a zenéé a főszerep, az első tétel pedig legyen akkor az A Different Kind of Love.

Csodálatos nem? Mármint ahogy a kezeivel táncol közben… Arról nem is beszélve, hogy mennyi fájdalom és érzés hallatszik ki a hangjából… Falakról, szerelmekről, színekről, kudarctól való félelmekről és egy kívánságról szól. No meg arról, hogy „I’ve known a different kind of love / The kind that makes you whole / A place where roots have grown”. Letaglózó. Kár is tovább ragozni, inkább megyek tovább, miközben meghallgatom újra és újra…

A Different Kind of Love - dalszöveg

I've seen different kinds of light
In many different people
Through many different signs
And on the surface
I walked away a thousand times
Every time I thought I would do something right

I've known a different kind of love
That one you're frightened of
And wish you'd never known
But I don't want to run away without a fight
I thought I would do something right

You've built the walls around you
'Cause you're so afraid to fail
They seem to almost reach the sun and far too high to scale
You've built the walls around you
Is it all about them now?
Still you make believe that it's alright

I've seen different kinds of light
In many lovers' eyes
As if they fear to shine
Below the surface
I've walked the shadows of my mind
Every time I wish I could do something right

I've known a different kind of love
The kind that makes you whole
A place where roots have grown
And I don't want to run away into the night
I wish I could do something right

You've built the walls around you
'Cause you're so afraid to fail
They seem to almost reach the sun and far too high to scale
You've built the walls around you
Is it all about them now?
Still you make believe that it's alright

It's alright, oh
It's alright, oh
It's alright, oh
It's alright, oh

 

A következő dal legyen ennek a felvételnek az első tétele, a Green Book. Ez is egy kimondottan melankolikus szerzemény… Mintha egy szakítás után nyerhetnénk betekintést Margaux Sauvé szívébe… Annyira fájdalmas kis dal… Az „I still try to read your mind”-al felvezetett „I wanted to be there” ismétlődő soraival zárni ezt a tételt… Hát ez annyira szomorú… Nem tudom, hogy milyen érzés lehet kiírni magadból mindent – de tényleg mindent –, még ha csak árnyaltan is, és ezt aztán arccal, névvel és tömegek előtt állva, előadva vállalni. És milyen lehet annak, akiről szól mondjuk az adott dal? (Vagy könyv, vagy bármi más.) Oké, van elképzelésem, hogyne lenne, de nem lehet könnyű dolog pont azoknak megosztani magukból ennyit és így, akiket eleve meglehetősen érzékenyen érintettek a dolgok. Annyira, amennyire talán el sem tudjuk mi itt képzelni…

Green Book – dalszöveg

Once, you said, "I′ll never make you cry
Angel eyes are only meant to smile"
Once, you said, "All will be alright
Even when there's nothing left to try"

Then, I used to sleep under my bed
I would play dead
And couldn′t see the tears you shed
Now, every time I close my eyes
I still try to read your mind

Once, you said, "We are meant to die
Let me go alone this one last time"
Once, you said, "We are meant to fly
Can you show me how to reach the sky?"

Then, I used to sleep under my bed
I would play dead
And couldn't see the tears you shed
Now, every time I close my eyes
I still try to read your mind

I wanted to be there
I wanted to be there
I wanted to be there (for you)
I wanted to be there (for you)
(I wanted to be there for you)
(I wanted to be there)

 

És akkor itt az utolsó tétel… Egy lassan építkező, majd meglepően erős és impulzív zárásba torkolló Clay. Nem is igazán tudom… Bár a félelemről szól elsősorban, nekem a ritmusa, üteme miatt valahol inkább erőt ad. Mintha küzdenék a rettegés ellen, mintha saját magam által is felnagyított problémákkal kellene megvívnom egy utolsó csatát. Aztán még egyet… De nem adom fel, hiszen tudom, hogy egyszer lehet vége lesz, egyszer lehet jobb lesz amikor felébredek. Vagy valami ilyesmi. 😅 Gyűlöltem verset elemezni, de igazából lámpalázas is voltam a suliban, szóval volt baj régen rendesen a buksimban. (Nem mintha most nem lenne. 😀)

Clay – dalszöveg

What if I follow you down
Down your way?
What if I follow you down
Into the clay
And carry your weight?
It feels like I'm in a dream now
But I'm wide awake
I can see the eyes of a child somehow
They seem to have something to say
But maybe it's nothing

I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake

What if I'm bound to your world now
Bound to stay?
What if you were swallowed down deep underground
And hidden away?
I wish I could bring you back now
And mold you from clay (All for you)
See through the eyes of a child somehow
I wish there was something to say
But still there is nothing to say

I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake
I'm terrified when I wake, I'm terrified when I wake

A lemez egészét még párszor le kellene tudnom, hogy pontozni tudjam… De ez nem befolyásol abban, hogy a fenti tételeket annyira szeressem, amennyire csak lehetséges. (Ha majd eljutok odáig, akkor lesz pontszám is.)

 

Az énekesnő, Margaux Sauvé egyébként az elmúlt néhány évben több szakember segítségét is igénybe vette, hogy jobban megértse életének bizonyos aspektusait, és jobban el tudja fogadni saját magát. Ez a személyes munka határozottan arra késztette, hogy jobban elmerüljön a magánéletében, és komolyabban megalapozza művészi életét, ahogyan az írást, úgy a zeneszerzést is. Mindezen dolgok idővel arra ösztökélték, hogy a nehéz pillanatokról írjon, de mindezt kívülről szemlélve tegye – egyre jobban megbékélve azzal, amit a dalokban kifejezett.

Ezekről a nehéz időszakokról – amelyek nagy hatással voltak az életére – már korábban is beszélt. Egy rossz kapcsolat végül a személyes fejlődéséhez vezetett. A Heaven, Wait megalkotása nagyon sokat segített neki abban, hogy lezárja ezeket az eseményeket, valamint önmaga egyes részeit. „Nagyon erős élmény volt, és tényleg úgy érzem, hogy sok mindentől továbbléptem és fejlődtem.

A bizonytalanság és a viszonzatlan szerelem visszatérő témája írásomnak” – elmélkedik. „Azt hiszem, ez a felnőttkoromban tapasztalt bizonytalanságból fakad, és ez nagyon befolyásolta azt, ahogyan a kapcsolatokat látom, mintha mindig is romantikusan láttam volna egy kapcsolatot, szinte hittem a mesékben. Fiatalabb koromban sokszor összetört a szívem” – folytatja Sauvé.

Most visszatekintve rájöttem, hogy annyira féltem az elutasítástól, hogy a saját viselkedésem végül elutasításhoz vezetett, mindezt pedig a saját bizonytalanságom okozta. Nem tiszteltem vagy szerettem magam annyira, hogy jól bánjanak velem.

Azt hiszem, a legfontosabb dolog, amire rájöttem – sok munkával és egy kis érettséggel –, hogy a legfontosabb az, hogy szeresd magad. Lehet, hogy ez közhelynek hangzik, de valójában nem az.” Hozzáteszi, hogy fiatal romantikusnak lenni torz elképzelésekhez vezethet arról, hogy mit jelent „szerelmesnek” lenni.

Sauvé maga is súlyos depressziós epizódot élt át késői tinédzserkorában, amely a gimnáziumi utolsó évében ágyhoz kötötte, majd barátok nélkül elnyomta a magány. „Különféle okok miatt akkoriban nem diagnosztizáltak, és nem is kaptam kezelést; emiatt aztán a depressziós állapot hosszabb ideig tartott, mint kellett volna. Évekig elhúzódott, mielőtt végül a szakemberekkel folytatott konzultációt követően megoldódott ez a probléma.

Maga a magány egyébként visszatérő téma a Heaven, Wait-ben. „Évekig úgy éreztem, hogy félreértettek” – folytatja Sauvé. „Ez nagyon magányossá tett, és hiányzott az önbecsülésem. Csak évekkel később jöttem rá, hogy ez depresszió, és nem ez határoz meg emberként. Ezen felismerés hihetetlen megkönnyebbülés volt, miközben ez volt az első lépés az elengedés és az igazi beteljesülés felé az életemben. Ettől még ez az időszak nagyon nehéz volt számomra, különösen abban a korban, amikor az ember felnőtté válik, és ez valóban az egyedülléttől való félelemmel járt.

Néha az a benyomásom, hogy nagyon tisztán látjuk a dolgokat másokban, miközben ők nehezen látják így saját magukat – mintha a távolság a másiktól lehetővé tenné, hogy tisztábban lássunk”.

Forrás: The Line of Best Fit

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük