Pénteken, május 5-én elég súlyos napom volt. Éjszakás műszak után. Konkrétan a legebb’ szinten az idén. Aztán persze filmezni sincs kedvem egy ideje, még kaja közben is inkább csak zenét hallgatok… Szóval most kicsit szerintem pihenni kellene fejben, mert már sok volt „mindenből”. Biztos túltoltam bizonyos dolgokat… Az a néhány film is úgy beütött, hogy én technikai KO-t hirdetek saját magam ellenében. Meg mindezek mellett még olyan szürreális, de közben mégis teljesen valóságosnak ható és komplex, érzelmileg is eléggé megterhelő álmom volt (még ha csak egy lett volna), hogy azzal szintén kezdeni kellene valamit. Mondjuk építeni rá valamit a valóságban. Mármint igen, arra a romhalmazra. 🫣

Boltba cammogás során ezekre a frissen felfedezett The Airborne Toxic Event dalokra doboltam, gitároztam – csak úgy visszafogottan persze –, meg hát tovább szurkáltam az apró tüskéket magamba, hogy aztán a végén hozzávágjam a gitárt a járdához… (Egyébként igen; piszok jó, érzelmekben gazdag, változatos, lüktető és rádióbarát kis dalok ezek, amelyekre nagyon könnyű rákapni. Más kérdés, hogy van olyan, amikor talán inkább nem kellene…)

Úgy érzem, hogy kizárt, hogy akár csak feleannyira is betalálnának a filmek egy ideig, mint a legutóbbi pár nagy kedvencem… (Persze nem zárnám ki, de elég volt most egy kicsit.) Másféle, könnyedebb alkotásokhoz meg nincs kedvem… Olvasni kellene végre. De most pl. letojom a vállalásaimat is kicsit. Majd lesz belőle valami az év végére. Vagy végzek, vagy nem – kit érdekel… Szóval most „pihenésnek” miket rendeltem? Na mit? Igen, romantikus regényeket. (Lőjetek le, könyörgöm…) Remélem azért jófélék lesznek, és talán könyvekben is találok majd még olyan történeteket és karaktereket, amelyekről maximum csak álmodni merészeltem volna korábban.

Azért majd rájuk tolok valami Q-ügyosztályt, hogy biztos legyek a dolgomban. Most blogolni sincs nagyon kedvem. Most vasárnap kora reggel van. Az sem biztos, hogy ezt kiteszem. Semmi nem biztos.

Megj.: Elkezdtem az elsőt. Szárnyalok eddig, nagyon jó lesz ez. A földet érést meg majd meglátjuk…