Vetítőterem – #56

Cloud Atlas – 2012

JackOneill – 6.2/10

Nem is tudom hányszor akartam már megnézni ezt a filmet. Le sem tagadhatná a film, hogy a Wachowski testvérek csinálták. Csakhogy ez nem áll úgy össze, mint mondjuk a Mátrix. A film első egy órája nemcsak unalmas, de kifejezetten kaotikus volt. Persze hamar felismeri az ember, hogy a reinkarnáció, tetteink súlya következményei a film központi témája. Vártam is, hogy megmagyarázza a film a mélyebb kapcsolatot az egyes történetek között az elmaszkírozott karakterek és azok megegyező nevein túl. Például a felhőatlasz zenei mű jelentőségét. De én ezeket nem fedeztem fel. Néhány kisebb történet elmesélése egymást akadályozva. A végére sokat javult azért a helyzet ahogy minden szál a végkifejlett felé közeledett, de azért nem lett sokkal jobb a film. Végeredményben, ha sosem nézem meg sem lett volna nagy baj, de a megnézése sem volt borzasztó élmény.

Gabo81 – 10/10

Sosem hittem volna, hogy valaha is az Origo-tól fogok idézni, száradjon is le a kezem, de azt hiszem ebben minden benne van: „Megosztó film lesz a Wachowski fivérek Felhőatlasza: valaki giccsgyanús buddhista propagandafilmet fog benne látni, mások életigenlő, zseniális műépítményt. A bonyolult struktúrájú regényt a Mátrix alkotópárosa ötletes dramaturgiával ültette át vászonra, de sajnos tökig nyomták olcsó konyhafilozófiával.” Én imádtam, sokszor láttam már és most újra megnézve sem kopott az élmény. Pedig számomra is egy kicsit giccses, semmiképpen nem lehetne zseniális műépítménynek nevezni, viszont életigenlő és egyáltalán nem konyhafilozófiával van teletömve. Hiszek a pillangó effektusban, a pozitív gondolkodásban és a sorsszerű dolgokban. Tény és való, hogy nem mélyül el benne annyira, mint egy igazi művészfilm, de belépő szintnek szerintem jó. Ha valaki fogékony erre a szemléletmódra, de mondjuk ahhoz kevés, hogy Szepes Máriától a Vörös oroszlánt olvassa, akkor miért ne? Csak hátra kell dőlni és élvezni a látványt, a színészeket, a mondanivalót, vagyis úgy az egészet, ahogy van. Viszont akinek ez a világ nem jön be, annak baromi idegesítő lesz minden. A hossz, a jelmezek, a „konyhafilozófia”, sőt még szerintem a zene is. Hogy Puzsér véleményét osszam, pont ezért jók a megosztó filmek. Remélem azért élveztétek! 🙂

Patrick – 8/10

Nehéz ez a szakma… Nehéz megítélni mi és mennyire tetszett a filmben. De azért alapvetően pozitív az összkép… Igazából az elejétől kezdve szerettem, már persze azért volt olyan történet, amely jobban elkapott, más már kevésbé, de nem tudott soha annyira leülni, hogy emiatt húzzam a számat. De hogy magamról is beszéljek: Alapvetően nem hiszek a „folytatásban”. Mármint abban, hogy bármi is lenne a halál után. De azt evidensnek tartom, hogy egy csomó minden (és mindenki) az aktuális tudásom és tapasztalatom felett áll. (Pedig aztán azt tudja mindenki, hogy az nagyon nem kevés… 😀) Hiszek abban, hogy akár nem éppen ideális körülmények között is – természetesen kellő elszántsággal felvértezve – képes az egyén alkalmazkodni, változni vagy akár csak túlélni bizonyos dolgokat. Úgy hiszek egy szó, egy aranyos bók, egy jó beszélgetés, egy vita, vagy egy értékelés erejében – akár csupán csak – egy filmes, zenés oldalon, hogy azzal néha már saját magamat is megmosolyogtatom… 🙂 De persze csodákban nem hiszek. Eléggé földhözragadt vagyok. Hosszú távon a nagyon elvont, spirituális dolgoktól a falra másznék. Ettől független nyilván mindenki fejében ott a kisördög; mi lehet, mi lesz, mi lehetett volna, stb… De ez a film nyilván nem rólam, hanem rólunk, emberekről szólt. És mi sokfélék vagyunk… De ettől még az üzenete sajnos talán túl egyszerű, és túl könnyen magáévá is tudja tenni a néző; így aztán meg amilyen könnyen jön, olyan könnyen mehet is…

A filmben nekem sem minden adta magát elsőre. Hogy megérte-e a három órát? Nem tudom. Bizonyos részek, pillanatok jobban adták, mások annyira nem. Hogy mennyire áll össze az egész, illetve, hogy össze kell-e ennek egyáltalán állnia – arról is lehetne sokat beszélni… Egy valami azonban biztos: túl sok mindenkire lőttek ezzel a filmmel, és szerintem ezért aztán folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb kellett helyezni azt a bizonyos lécet. Vannak karakterek, amelyek jobban bejöttek, mások kevésbé… Az akciójelenetektől sajnos nem estem hasra, szerintem nem kifejezetten stílusos vagy látványos a film… Szóval audiovizuálisan igazából többet vártam volna. És igen, sajnos mivel apró falatkákat kaptunk csak mindenkiből, ezért annyira nem tudtam szívembe zárni senkit sem… Egy egyetlen évados sorozatban ezt pedig lazán csúcsra lehetett volna járatni, így meg csak jó volt, de kevés…

The Old Man – 2022

JackOneill – 8/10

Elvárások nélkül ültem le nem olvastam semmit erről a sorozatról, de tetszett az első rész. Egy amolyan RED szerű történetet kapunk csak itt nem a humoron van a hangsúly. Egyáltalán nem. Tetszettek a visszatekintés, álom szekvenciák amik a főhős feleségével való kapcsolatát mutatták be. Az egész eléggé egyben volt. A színészek, a zene, a párbeszédek. Egy igazán szórakoztató pilot, aminek nyomán az ember szívesen elindítja a második részt.

Gabo81 – 8/10

8-ast adtam rá, de le kell szögeznem az elején, hogy nem fogjuk tovább nézni. Párom szerint nagyon unalmas, meg valóban, ha a részek pontozását nézzük, amilyen jól indult, úgy csökken le a végére. Meg amúgy is, mi szükség volt egy újabb öregemberes, visszatérős, ügynökös alkotásra? Nem volt elég az Elrabolva széria? Viszont ez az első rész, ez nagyon ott van. Szerintem nem volt unalmas. Annyira már ismertek, hogy imádom a lassú cuccokat. Sokkal életszagúbbak.

Sosem fogjuk megtudni 🙂 Szóval nekem nagyon bejött. Megvolt a bevezetés amit nem húztak el és már bele is csaptak a lecsóba. Meg ahogy érzékeltetik, hogy ők is emberek. Számomra az akció jelenetek mellett az vitt mindent, ahogy

Jó volt ez így ahogy volt, de ahogy már említettem számomra elég is ennyi.

Patrick – 4/10

Srácok, ti már nem azért, de mit néztetek? Szerintem ez botrányosan rossz volt. Vizuálisan és technikailag oké, de csak hozza azt, amit hoznia kell ma már egy sorozatnak. A többi viszont katasztrófális. Az „akciójelenetek” elmennének – ha filmről lenne szó (és valós tétje lenne a dolgoknak) –, de amikor a sorozat címe nem más, mint „The Old Man”, akkor jaj, vajon mi fog történni a végén? Jaj, vajon mi?! Úristen! Jaj, mi lesz a kutyákkal? Jaj… Nem szimplán kiszámítható volt, hanem roppant fárasztó, és álmosító, szinte már émelyítő próbálkozás – már ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni… Az apa és lánya közötti kapcsolat az nulla, semmi; egy eltört fogpiszkáló formájában mankóként tetszelgő vicc – az egyébként is rothadó félben lévő lelkesedésem számára – a sorozatot illetően természetesen. És közben még pózerkedő is; megmutatom majd én féle, okosabb és több vagyok (vagy erősebb és kitartóbb) – meg még ügynökös is közben… Istenem… Komolyan mondom, ebben minden benne van, amitől rossz lehet egy pilot. Ígéret? Folytatás? Karakterek, mélység, izgulni való? Nulla. Biztos nem nézek a közelébe sem még egyszer… Egy olyan lufi volt ez, ami nálam már – kis túlzással – a felfújás első pillanatától kezdve eresztett. Pedig én vettem egy jó nagy levegőt hozzá… De idővel aztán hagytam volna a fenébe; ha nem kellett volna végigszenvednem, kinyomtam volna 15-20 perccel a vége előtt – szemrebbenés nélkül. Komolyan nem értem mire fel ezek a jó értékelések (az első résszel kapcsolatban), miközben az egész epizódról bűzlik, hogy mennyire ötlettelen és hézagos az egésznek alapja – de sajnos ez még csak az egyik baj a sok közül… Nincs mögötte semmi tartalom, de tényleg semmi. A vérnyomásom konkrétan nem a „feszültség” (a készítők nem nagyon tudják mi az), hanem az vitte fel, hogy ez mennyire szenvedős volt…

És ha szételemezném a látottakat, még ennyire sem tudnék szalonképes maradni. Szeretek jó fej lenni, felfele kerekíteni, elismerni a munkát, valamit. Bármit. Ebben nem sok mindent lehet…