Vetítőterem – #34


Amadeus – 1984

JackOneill – 8.8/10

Régimódi filmcsemege. Igazság szerint nemhogy nem láttam, a látómezőmet is elkerülte a film. Persze a plakátja ismerős volt, de kb. ennyi. Ez nagy mértékben köszönhető annak, hogy ami nem nagyon érdekel azzal nem foglalkozok. Ilyen egy Mozartról szóló film a jelen körös sorozat vagy épp magának Mozartnak és társainak életrajza. Bár maga a komolyzene azért nem hagy hidegen az opera már messze nem az én világom. Így viszont a film története nekem új volt. Ezáltal kicsit szomorú voltam, hogy már az elején szembesít a film azzal, hogy Mozart halott és vélhetően Salieri ölte meg. Nyilván én vagyok a műveletlen, nem tudtam hogyan halt meg Mozart ezt sokan mások biztosan tudták/tudják, de ahogy mondtam, ami nem érdekel… legyen az akár az alapműveltség része is. És végső soron nem is volt ennyire fekete fehér a dolog szerencsére. Na de a film. Az nagyon tetszett. A díszletek, jelmezek szinte leléptek a képernyőről. Ha a régebbi filmekben valamit lehet szeretni ez biztosan az. Mozartról való ismereteim addig terjedtek, hogy valóban nagy életművész volt. Ezt a film meg is mutatta. A karaktert is nagyszerűen formálta meg a színész. Salieri szegény, hogy tovább fokozzam hányattatásait nekem totál homály. Itt egy féltékeny, a saját kétségeivel is küzdő karakter, aki aljas és okos ellenlábas. A színészre ugyancsak nem lehet panasz. Az előadások operák bár nem vagyok nagy ismerője nekem jól megvalósítottnak tűntek. A két főhős jellemfejlődése és vívódásai pedig szépen kirajzolódnak. Továbbá a humor is rendben volt. Életrajzi film, annak minden bájával.

Gabo81 – 8.5/10

Ez a film eddig, nekem nagyon kimaradt. A durva, hogy Puzséréktól még elemzést is hallgattam róla, ha jól emlékszem ők TOP 50 filmbe tették, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem. Külön hála ezért! Most fejeztem be, két részletben, a 3 órás rendezői változatot, és még mindig a hatása alatt állok/ülök. Annyira komoly és összetett ez a film, hogy erről nem is lehet csak egy „kritikát” így idevetni. Ez tényleg egy podcast-ot érdemelne. A három óra szerintem sok, és egyszerűen túl tömény és túl sok dolgot zsúfoltak bele. Az első másfél óra számomra még szenvedős is volt. Egyszerűen idegesített ahogy Mozart-ot ábrázolták, ezzel az vihogó nevetéssel. Lehet, hogy tényleg ilyen volt, de mégiscsak ő az aki fennmaradt a zenetörténelemben. Szóval egy külön filmet megérdemelt volna a maga karaktere is. Az igazi művészlélek, aki egy korszakos zseni, viszont a pénzhez és a társadalmi kapcsolatokhoz nem ért. Személyesen is volt szerencsém, nem egy ilyen embert ismerni, és náluk is annyira tisztán látszódott, hogy ha lenne egy mai szakmával élve manager aki vigyáz rá, meg felügyeli, akkor sokra vihette volna.

Mutasd a spoilert!

Ahogy a főszereplőnk sem egy tömegsírban végezte volna…

Szóval itt van egyrészről a nagybetűs Alkotó és az Alkotás folyamata amit brutálisan jól ábrázoltak, és maga a személy a szomorú történetével. Bőven elég lett volna egy két órás filmre. Egy külön filmet pedig megérdemelt volna Salieri.

Mutasd a spoilert!

Nála is ugye a fő bűnök egyike, az Irigység. Dolgozni, gyakorolni egy életen át, középszerű tehetséggel, aztán jön egy „ripacs” és rádöbbensz, hogy a kisujjában, több tehetség van, mint benned. Aztán, ha már ezt nem tudta feldolgozni, akkor a hite és az istene ellen fordult. Az a jelenet a végén, ahogy a bolondok házában tolják…

Szóval ő is megérdemelt volna egy külön két órát szerintem. De ezt Forman mester döntése volt. Szép volt, jó volt, így is, és még nagyon sok mindent lehetne róla írni…

Patrick – 9.6/10

Háromszor láttam már, és harmadszor is lenyűgöző. Hosszú, néhol elidőzős, lassú, kimért, de legalább van időnk elmélyedni benne, hogy aztán persze az események is magával rántsanak a későbbiek során… Igazából nem tudom mit vágnék ki belőle, talán semmit… Persze-persze, mindenki megért volna egy külön filmet, – még lehet Mozart párja is –, de ezen filmek nagyon nem ezt az élményt adták volna át. Így is foglalkoznak szerintem pont eleget minden fontos karakterrel.

Vannak a filmnek felemelő valamint lehúzós pillanatai. A film legnagyobb részében én konkrétan F. Murray Abraham által alakított Salieri-nek szorítottam. Persze ezzel lehet újat nem mondok, hiszen nem valószínű, hogy sokan tudtak volna azonosulni a bohém Mozart karakterével. Viszont Salieri is árnyalva lett idővel, mert oké, hogy az őszintesége /felénk persze csak ;)/ még a szemétségei ellenére is megnyerővé tudta tenni, de idővel ez az egyensúly felborult. De ez lényegtelen, kár is ragozni, – hiszen mindenki látta a filmet –, egy viszont számomra nyilvánvaló, – de érdekes, hogy ti nem emeltétek külön ki –, F. Murray Abraham totál jogosan kapott szobrot alakításáért, kb. Heath Ledger szint az egyértelműségét tekintve. Konkrétan beférkőzött az ember elméjébe az színész.

Majd az ilyen kedvenceimről apránként ki-ki teszek írásokat később, most se kedvem, se nagy lelkesedésem tovább írni, de maradjunk annyiban, hogy nem véletlen a 8 Oscar-díj, meg a kiemelt hely – mind a mai napig – szinte minden filmes portálon.


Gilmore Girls [ Szívek szállodája ] – 2000

JackOneill – 7.2/10

Soha egyetlen percet nem láttam a sorozatból. Ha csak a csatornák közt kapcsolgattam és megláttam a címet kiírva egyből léptem tovább. Nem konkrétan ezzel a sorozattal van gondom magát a műfajt nem szeretem. A tinisorozatokat, szappanoperákat stb. Sok ember nézett élete során legalább egy ilyet, amit szeretett engem viszont nem érdekeltek soha. Rengeteget beszélt már erről nekem Patrick és többször akartam is belekezdeni de most legalább sikerült is. Először is nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy effajta sorozatot lehet jobban is csinálni. Aranyos, szerethető a két főhős, a párbeszédek pörgősek frappánsak néha annyira, hogy az ember arra gondol senki nem beszél így az életben. De ki tudja. A popkulturális utalások is jelen voltak már az első részben. És ami külön kiemelendő, hogy van humora. Nem az a kínos fajta, hanem tényleg lehet rajta nevetni. Na persze Mellissa McDagi olyannyira irritál a szinkronjával együtt úgy alapból, hogy fogtam a fejem mikor megláttam ő is benne van, de kibírtam. A tipikus csajos zenék a rész alatt baromira hidegen hagynak, nem szeretem nem is én vagyok a célközönség. Leginkább viszont az a baj, hogy bár minőségi a megvalósítás nem érzek késztetést, hogy a továbbiakban is nézzem ahogy pasiznak, sírnak, nevetnek és izguljak értük vajon elmegy az iskolába, összejön a sráccal. Nem azért, mert szarok a karakterek, hanem mert nem érdekel. Egyszerűen a téma nem mozgat. Még úgysem, hogy biztos lesznek drámaibb vonalak. Talán az FNL az egyetlen tinisorozat, amit nemhogy végignéztem de szerettem is és már az elején is érdekelt. De ott a sport vastagon benne volt ebben. Itt nincs kötődési pontom a néhány utalást leszámítva. Még a Veronika Marsban is tudtam kapaszkodni a krimis szálba. Szóval azt tudom mondani, hogy messze jobb, mint azt valaha gondoltam csak nem az én műfajom.

Gabo81 – 7/10

Annak idején amikor belenéztem néha, de isten igazából sosem keltette fel az érdeklődésem. Aranyos meg minden, kis időutazás a Britney Spears-es utalással meg a fazonnal akivel a kiscsaj összejön és a sérója tiszta Backstreat Boys, de ezen felül továbbra sem tud megfogni. A maga idejében biztos, jó volt, az a tipikus kis kedélyes, jópofa. Inkább ilyen délutáni sorozat, vagy szóljon valami a háttérben. Engem nagyon idegesítenek a túlkomponált jelenetek, lásd a konyhai szenvedések, a Melissa McCarthy-val az élen. Viszont nem ítélkezem és belátom, hogy akinek ez bejön, az tényleg minőségi szórakozást kap. Tettek bele pénzt, kidolgozottak a karakterek stb…

Patrick – 9.2/10

Nem szeretném számszerűsíteni, mennyi sorozatot is láttam – illetve kezdtem el valamilyen szinten –, de azért jelzésértékű lehet, mennyire is szeretem Amy Sherman-Palladino sorozatát, hogy tavaly az FB csoportban közzétett all time toplistámon a 11. helyre pozicionáltam be. A The Americans, a Mad Men és a Justified után közvetlen. Maradjunk annyiban, hogy előtte csak kőkemény drámák és krimik vannak, nah meg ugye a LOST. De ki tudja, ha újranézem, még fentebb is mászhat.

De térjünk rá a pilot-ra. Imádom. Már ahogy elindul az epizód, a There She Goes című számmal, bumm, telitalálat. Az első, kávézós jelenet is tök jó, mármint könnyed, szórakoztató, laza és humoros is. De mit csodálkozunk ezen, ilyen az egész sorozat is, néha persze komorabb részekkel megbolondítva… A GG különlegessége, hogy minden kiválósága megmutatkozik már az első részben. A másik különlegessége, hogy azt hinnéd, hogy erre a sorozatra nem kell figyelni, pedig dehogynem. Ott van egyrészről a rengeteg kulturális utalás, filmek, sorozatok és könyvek terén, és hát nyilván a pörgős párbeszédek sziporkázóbb pillanatairól is simán lemaradhatunk, ha nem figyelünk eléggé. Márpedig ez a sorozat egy igazi kincs. Alexis Bledel gyönyörű, bájos, cuki, de úgy, hogy közben nem üli meg az ember gyomrát… A sorozat első része gondos kezekkel készült, egyértelmű miről szól, mit akar elmesélni, és mit vezethet fel a későbbiekre nézve. És mindezek mellett ott vannak azok az apró séták (de milyen hangulatos az egész környék) a kisvárosban, a konfliktusok, dilemmák, és hát a már említett remek humor úgyszintén, amit nem győzők eléggé hangsúlyozni. Bármikor újranézném, akár most is. Sajnos nem találok 1080p-s kiadást, de elvileg filmre vették fel az egészet, szóval akár egy profi 4K-s verziót is láthatunk majd valamikor belőle, de remélem nem kell 10 évet várnunk rá… Megnéztem, hogy mire, mennyit adtam itt maximum – pilotot nézve –, hát tessék; itt a 9.2-es új vetítőtermes rekord a részemről.

4 hozzászólás

  1. JackOneill: Szomorú valahol egyébként, hogy így beskatulyázol valamit. Az még oké, hogy azt mondod, „nem érdekel.” Ezt még megérteném, de mintha a stílusra, műfajra fognád, holott ez csak egy dráma… A GG-ben messze nem minden az „összejön”, „nem jön össze”, „kivel van együtt”-ön van a hangsúly, jelzésértékű valamilyen szinten, hogy imdb-n a GG-s adatlapon csak két műfaj van megadva: dráma és komédia.

    Igazából kimondom amit gondolok:

    Nem is akarod, hogy érdekeljen. Pedig ott a francia csávó a szállóban, ott a kiscsaj, aki bár a lányom lenne, ott az „egyedülálló anya”, aki bevállal egy nagy tartozást, miközben vállalkozni is szeretne, ott van a kávézóban Luke… És akkor még egy csomó, csomó jó szereplő még sehol nincs, de a felsoroltak is izgalmasak, sejtelmesek, ki tudja mi lesz még velük féle figurák.

    Kicsit lekezelő voltál a sorozattal. Ez a „jó, de hát ez igazából egy szimpla tinicucc”, de ez jó: 7.2 pont, köszi, viszlát. Hát az a gond, hogy ez bár csak egy lista, de a HVG-n a 20. legjobb sorozatnak tették meg az évezredet illetően, ezer féle vérkomoly cuccot megelőzve.

    Mindegy is, csak what, most kielemezhetném, mennyi sorozatban, filmben van szétmentek, összejöttek féle „hülyeség”, csupán más körítéssel, legyen az akár a Vissza a jövőbe, vagy konkrétan a nagy kedvencedben, a Csillagközi romboló első évadjában meghúzódó szerelmi szál gyerekesebb és ezerszer tiniszagúbb és éretlenebb (arról nem is beszéljünk, hogy milyen mű), mint a GG-ben bármi kb. a későbbiek folyamán. Egy GG-nél még pl. a kicsajnál elnézem, ha nem logikusan dönt adott kérdésben, tapasztalatából, korából kifolyólag, de egy BSG-ben, komoly felnőtt emberek dedóztak konkrétan, és nem csak egy párról van szó ott, hanem többről, úgy, hogy közben tudjuk mi tétje volt az egésznek. 😀

    De persze erre mondhatod azt, hogy ennél nem vagy biztos a körítésben; vagyis itt ezek a családi, szociális, szerelmi, kulturális témák lesznek előtérben, ez van a csomagban, míg utóbbiaknál ezekből nincs olyan komoly merítés (szerintem sokszor színvonalban sem), ellenben van sci-fi-s probléma, stb.

    • Az biztos, hogy nem igaz, hogy nem is akarom, hogy érdekeljen mert akkor adhattam volna rosszabb értékelést rá. De nem így van, tetszett elszórakoztam rajta csak igen nem az én stílusom. Ez lehet beskatulyázás, de valamilyen szinten kicsit minden be van határolva műfajilag.

      De ha ettől eltekintünk lehet felszínes vagyok és a körítés túl nagy jelentőséggel bír. Ha egy idegen bolygón lennének valamilyen nagyobb képben biztosan jobban érdekelne. Ez belőlem adódik nem veszi el az IMDB 20. helyét. Vagy azt sem, hogy te mennyire szereted. Én a Csillagkaput imádom, aminek hatalmas a rajongóbora a kritikusok nem szeretik, neked sem tetszett mégis. A BSG-t mindenhol az egyik legjobb scifinek tartják ever. Neked nem igazán tetszik nekem igen, de a „szar” Csillagkaput jobban szeretem.
      És bár tényleg nem vagyok oda az ilyen cuccokért az FNL még mindig jó példa, hogy azt mégis szeretem mert találtam benne a személyes érdeklődésemnek megfelelő elemet. Vagy most visszanéztem a Veronica Marsra is 8 pontot adtam ugyanezen okból. Nem vagyok elutasító. Nem is utálom ezt a sorozatot ahogy mondtam én mindig azt hittem egy nézhetetlen tucat nyálas vacak, de nem az. Azt is írtam, hogy biztosan lesznek más komolyabb dolgok is a sorozatban, amik mélyebbek és színvonalban is jobban kezeli majd a szociális vagy szerelmi kérdéseket, mint akkor pl. a BSG. És lehet egy olyan részre nagyobb pontot is adnék. De végső soron akkoris a 2 csaj magánélete, amit végig követ a sorozat. Egyszerüen ez nem vonz annyira nem tudok vele mit kezdeni, de nem nem akarom szeretni.
      Én sok mások által szarnak tartott sorozatot néztem régen (Farscape,Andromeda) csak azért mert az scifi. Ez is csak a körítés miatt. Mert űrhajók vannak benne meg stb. Elismerem sekélyes vagyok e tekintetben, de nem vagyok ellenséges vagy elutasító semmivel szemben és elismerem ennek a szériának az erényeit is.

      UI: Daniella üzeni ő is imádja a sorozatot! 😀

      • Danniellát csókoltatom 😀

        Jah, értem is. Mondjuk attól még tartom, hogy valahol lelolmobozó, hogy ahogy nézem a sorozatos értékeléseid, szinte minden ér 7 pontot, a tömeggyártott szuperhős cuccoktól kezdve, miközben ezzel szemben ez azért „korszakokon túlmutató cucc”. Egy csomó szuperhős szériáról senki nem fog már beszélni évek múltán, a GG-ről viszont még mindig sokan beszélnek, cikkének, stb. A sorozatos bumm után is toplistát élmezőnyben van, stb…

        Nem győzködés képp, de nem csak a HVG beszélt elismerően (és ez enyhe kifejezés) a szériából (és ha nem is érdekel maga a kritika, van benne pár insider dolog is, kimásolom egy részét. )

        24.hu

        „Húsz év a Gilmore-lányokkal, és még mindig nem unjuk”

        „A napokban ünnepli a bemutatásának 20. évfordulóját a Szívek szállodája, ami még ma is az egyik legüzembiztosabb feelgood-tévéélmény. A pár éve elkészült folytatást ötmillió néző pörgette le a premiert követő első hetvenkét órában, ugyanannyian, ahányan annak idején a klasszikus tévés sugárzásban hetente érkező epizódokat követték, magyarán több mint tíz év alatt nemhogy nem veszített a népszerűségéből, de új közönségrétegeket is behúzott. De miért imádják olyan sokan ezt a kedves, idilli kis semmiséget?”

        „A sokat emlegetett tévéforradalom nyomán a műsorra került sorozatok mennyisége és minősége ugorhatott akármennyit, az már húsz évvel ezelőtt is igaz volt, hogy amennyiben a forgatókönyv első oldalán nem kerül elő egy holttest, akkor abból a könyvből aligha lesz mozgókép. Ezért is volt kisebbfajta csoda, hogy 2000. október 5-én a Warner Bros tévécsatornáján útnak indul a nálunk szokásosan rémes magyar címmel futó Szívek szállodája, azaz a Gilmore Girls. A Gilmore-lányok története ugyanis nemhogy gyilkosságot nem vonultatott fel, de még halálesetet is alig, és a szövevényes intrikák sem voltak rá jellemzők.
        A Szívek szállodája azon ritka zsáner képviselője, amelyben nagyjából emberszerű emberek életszerű élete folyik többé-kevésbé normális kerékvágásban, és a kihívások, amelyekkel meg kell küzdeniük, épp olyan hétköznapiak, mint bármelyikünk kihívásai, hisz megmarad az iskola, a karrier, a család és a szerelem kérdéseinél.

        A Szívek szállodája képes volt melegséggel, humorral és emberszeretettel mesélni erről úgy, hogy ne is unjuk halálra magunkat.”

        „Sherman-Palladino épp a Roseanne című sorozat írócsapatában dolgozott, amikor felmerült, hogy álljon oda a Warner tévés fejesei elé a saját sorozatötletével:

        Be kellett mennem egy megbeszélésre egy rakás éhes felsővezető közé – épp közeledett az ebédidő – egy csomó részletesen kifejtett, átgondolt sorozatötlettel, amelyektől elálmosodtak vagy a mosnivalóra gondoltak. Aztán az utolsó percben azt mondtam, »ja, van még ez az ötletem, amit még nem dolgoztam ki igazán, de mindig is tetszett a gondolat, hogy van egy anya és a lánya, akik sokkal inkább barátok, mint amennyire anya és lánya«. Mire ők: »Nagyszerű, legyen ez, menjünk ebédelni.«

        Kifelé menet vallotta be a főnökének, hogy az ötlet tényleg nincs még rendesen átgondolva, mire a főnöke csak annyit mondott, hogy akkor találja ki. Hát, kitalálta.”

        „Popkultúra-túladagolás

        A Szívek szállodája méltatása gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy a sorozat legfőbb jellemzőjét kiemelnénk: a folyamatos, nagy fordulatszámon pörgő párbeszédeket és azok tartalmát, olyannyira, hogy a sorozat egy korai szlogenje az volt: „Az élet rövid. Beszélj gyorsan.” Ez a sorozat egy popkulturális géppuskaropogás, melyben olyan sebességgel árad a filmes, zenei, irodalmi és egyéb kulturális utalásokkal telezsúfolt szöveg, hogy azt elég követni.”

        24.hu-s írás:

        https://24.hu/kultura/2020/10/11/szivek-szallodaja-gilmore-girls-20-eves-amy-sherman-palladino/

        #### ### ####

        A revizoronline is írt egy kis cikket róla, de ennek van személyes vonatkozású is (már az írót illetően), ez is érdekes:

        „A Szívek szállodájának kisvárosa még mindig ugyanúgy néz ki, mint közel tíz éve, s a dialógusok is pontosan úgy pörögnek, mint egykoron. Csupán Lorelai Gilmore arca változott. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.”

        „Emlékszem, anno valamelyik általános iskolai angolórán mindenkit végigkérdeztek, melyik is a kedvenc televíziós szériája. Még a sorozatos bumm előtt voltunk, senki sem gondolta volna, hogy az igazi minőség évekkel később a kisebbik képernyőn lesz fellelhető, így mondtuk egymás után az ostobábbnál ostobább sorozatokat. Aztán valaki büszkén bemondta, hogy nála bizony a Szívek szállodája a favorit, és még az eredeti, angol címet is hozzátette: Gilmore Girls. Elmondhatatlanul irigy voltam, mert titkon én is ezt szerettem volna mondani, viszont milyen dolog már, hogy egy fiúnak a Szívek szállodája a kedvenc sorozata?! Ciki, gondoltam akkor, és borzasztóan hülye voltam, de azzal nyugtatom magam, hogy a világon megannyi férfi lehetett hasonló helyzetben: valahogy divat volt titkolni, hogy egy „női szériát” szeretünk, és alighanem ezzel követtük el a legnagyobb hibát. Mert a Szívek szállodája még véletlenül sem csak nőknek szóló sorozat volt, nem valami csacska matiné, amit együtt nézhet anyuka és kislánya, ami nem fekszi meg a gyomrot. Okos egy sorozat volt ez, de nagyon.”

        Link:

        https://revizoronline.com/hu/cikk/6467/gilmore-girls-a-year-in-the-life/

        #### ### ####

        Egyébként meg jah, apámat egyszer azt mondta, hogy ő (még mielőtt a Netflixre, meg Trónok harcára rákapott volna) ugyan nem szeret nézni semmit… Amit akkoriban töltöttem le neki, az a lovas Heartland volt, ezt felhoztam neki, mire azt mondta, hogy azt sem szereti, csak a lovak miatt nézi. Eléggé tré hozzáállás mit ne mondjak.

        Amúgy értem én, hogy te mondjuk az FNL-t a foci miatt is nézed, de már lassan ott tartunk, hogy ha nem foci lett volna nem is nézted volna. Ami azért az alapján amit még csomisként mondtál, elég nagy hiba lett volna.

        Konkrétan emlékszem, hogy azt mondtad, hogy Matt Saracen kis családi drámáját és alakítását majdnem megkönnyezted.

        Nah most ez nyilván nem a foci miatt volt, hanem a karakterek, az alakítások
        miatt.

        Ettől független nyilván ha nem érzed magadban, hogy nézned kellene, hát ne is nézd, de hogy ez a sorozat (akár pilot szinten is) annyit érne, mint egy random tömeggyártott szuperhős produkció, az azért valahol nonszensz.

  2. Gabo81:

    Most komolyan a csávó frizurájában (Backstreet Boys), meg Britney-ben merült ki neked az egész popkultúrális színteret, utalásokat illetően?

    A séróba pl. BB-t belelátni szerintem kifejezetten gáz, hiszen pl. nekem is volt hasonló, amikor seggig érő hajat kezdtem növeszteni…

    De ugye mindenki azt lát bele amit akar. 😀 Ez már a te személyes problémád…

    De most komolyan, nem ám arról beszélnénk, hogy mi a fene az a Moby Dick. Mármint pl. konkrétan idézhetném Rory-t, túl egyértelmű választás ezzel kezdeni, illetve mit tud az a könyv, hogy ennyit pörgetik, nem egy filmben láttam, olvastam már róla, hogy így vagy úgy, de szóba kerül…

    Vagy ott van Chicago maga, én nagy ER fan vagyok, és nekem is ez a kettő jut eszembe alapból a városról, meg talán a hideg tél… Valakinek bármi más?

    Az még, hogy ez háttérben szóló sorozatnak megy el, háát, ezt már kifejtettem, hogy lehet neked igen, de ebben néha Sorkin dialógusait legalább idéző mondatok repkednek olyan természetességgel, hogy az csak nah, a humora, a sztori íve maga… A 7 évadon át mesélt történet drámaibb és humorosabb, mint sok direkt erre kiélezett nagynevű produkció.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük