Vetítőterem – #33

The World’s End [ Világvége ] – 2013
The Long Road Home [ Hosszú út hazáig ] – 2017

Az alábbi címeket JackOneill ajánlotta. Megtekinteni és véleményezni december 19-ig lehet. Az értékelések leadásához regisztrálni kell, majd ezután válik láthatóvá – ezen az oldalon – a kitöltésre váró űrlap.

Itt találjátok mi is az a vetítőterem. Itt pedig a szabályzatot.



The World’s End [ Világvége ] – 2013

JackOneill – 7/10

Nem is emlékeztem már rá, hogy ennyire elborult ez a film. Persze ezen elindulva nyilvánvaló, hogy nem is a nagybetűs kedvenc, de úgy emlékeztem rá, hogy jó film. Ééés igazából nem is volt rossz, de semmi kiemelkedő. Kezdjük ott, hogy nem volt túlzottan vicces. Pár alkalommal volt, hogy igazán elnevettem magam egyébként semmi extra. Gabo81-el egyetértek abban hogy ez sokkal jobban működött volna ha szimplán a felnövésre vagy éppen a fő karakter fel nem növésére koncentrál. Szemben a másik négy emberrel. A suli, a haverok, a buli, a miénk a világ utánérzés olyan kapcsolódási pont, amivel kb. mindenki tud talán azonosulni. Nyilván ez talán nem lett volna túlontúl egyedi történet, de mag a Golden Mile szerintem jó keretet adott volna önmagában is neki. Valamilyen szinten merész volt az idegenes szál a lezárással egyetemben, csak éppen nem volt igazán összhangban az egész. Összességében viszont elvoltam rajta most is.

Gabo81 – 7/10

Nehéz szavakba önteni, mert imádom Simon Pegg filmjeit. Most, hogy leültem írni, rákerestem a filmre és kiderült, hogy ez egy trilógia harmadik befejező része, és az első két részt még láttam is. Igazság szerint ezzel a tudattal sem lett sokkal jobb benyomásom róla.
Önálló filmként az első fele még meg is állta volna a helyét. Felnőtté válás, régen minden jobb volt, gyerekként még vannak álmaink, elképzeléseink stb… Szóval ez egy tök jó dráma lehetett volna vígjáték elemekkel, de aztán jött a teljes elborulás. És az a vicc, hogy még értem is az analógiát, hogyan válunk gépekké, robottá akik végzik a munkát. Főleg ezt gyári munkásként mondom, ahol az ukránok is Robotnak hívják ezt a munkát. Azért egynek elment, és értsük meg belőle, hogy ne felejtsünk el kicsit gyerekek maradni.

Patrick – 6/10

Pfu, igazából lelkesen ültem be elég, mert hát jó a metaátlag, meg ismert nevek, de maradjunk annyiban, hogy nekem eddig Edgar Wright filmjei nem különösebben lettek a kedvenceim. Négy filmjét láttam eddig, azok pedig; 5, 7, 7 és 8 pontokkal lettek értékelve, ami hát azért nem a kihagyhatatlan kategória. A Baby Driver tetszett az úrtól eddig leginkább, ez a filmje viszont iszonyat fárasztó volt. Valamilyen szinten pont ugyanazokat leírhatnám, mint az előző vetítőtermes kritikámnál. Oké, hogy dráma valami, oké, hogy szatirikus, oké, hogy nyilván humorral is operálnak, de ezt még – mindezek tetejében – leöntik egyfajta sci-fi-s agymenéssel, az nekem már sok. Az elején még bármi is lehetett volna a filmből, akár egy olyan felnőtt Trainspotting film is, amit eddig nem kaptunk még meg, de hát sajnos ahogy bejött ez az elvolt vonal, úgy lett totálisan komolyan vehetetlen az egész. Mármint most tényleg, hogy lehet ilyen körülmények között a karakterekért akár kicsit is szorítani? Fárasztó, tét nélküli agymenés az egész, ami még nem is lenne akkora gond, ha legalább szórakoztató lenne. De nem az. Ez nem vicces. Attól, mert van benne egy-két jó poén, nem emelkedik ki a középszerű alkotások közül. Wright nekem pontosan olyan rendezőnek tűnik, aki semmivel nem több, mint egy átlagos ipari figura, sőt… Kapcsolatai vannak, össze tud hozni különböző projekteket, aztán ennyi. Kitalál bizonyos dolgokat, amiket megcsavar, hangulatosra, egyedire hangolja, aztán mehet is a mozikba. Csak hát elfelejtkezik arról, hogy attól még, hogy valami egyedi, nem feltétlen lesz jó is. A vége mondhatnám, hogy bátor, merész meg ilyesmi (annyira azért nem is), de igazából nekem ott már tök mindegy volt; elengedtem korábban az egészet.


The Lond Road Home [ Hosszú út hazáig ] – 2017

JackOneill – 7.7/10

Még akkor láttam körülbelül a 3. epizódig amikor a National Geographic elkezdte adni. Meglepett, mert a sok doku sorozat eljátszott történései után egy elég igényes, valós sorozatot kaptam. Nyilván nem Hollywood minőség, de ez a szememben valahol pozitívum is. Az első részben és amennyire emlékszem utána sincs a nagy amerikai pátosz a képünkbe tolva. Persze itt-ott leng egy zászló, de nekem abszolút nem volt zavaró. Megmutatják, hogy az egyes katonák hogyan viszonyulnak az egész helyzethez. Van, aki hisz abban, hogy jobbá teszik a helyet pl. az alezredes, de van olyan, aki szerint az egész baromság megint más belátja, hogy így vagy úgy, de megszállók ők is. Nincs mosdatva amerikai, amit a Nat Geo-tól el is vártam. Már az első epizódban megpedzi egy anya, hogy csak az olajért mennek oda. Valamennyire a politikai hátteret is figyelembe veszik, erre az elejtett mondatok mellett pl a család, akikhez beveszik magukat is reflektál. A helyiek bizalmatlansága, félelme, idegengyűlölete, vallási elkülönülése és azok, akik hálásak az amerikaiaknak kicsit mind fellelhetőek. A harci jelenetek is rendben voltak számomra egészen valóságosnak is érződött. Nem mintha bármelyikünk tudná, hogy is megy egy ilyen harci helyzet. Igazából nekem akkor is tetszett és most is.

Gabo81 – 6.5/10

Csak azért nem húzom le nagyon, mert a Natgeo csinálta. A történet érdekes lett volna, szeretem is az olyan filmeket amik megtörtént eseményeket dolgoznak fel, de ez nem volt több egy propaganda alkotásnál. Az amcsik ezt a Fekete vasárnapként emlegetik, ugye az Íreknek meg megvan a Véres vasárnapjuk ami legalább történelmileg hű lett.

Látszott egyébként, hogy tettek bele pénzt. A jó és rendes amerikai katonák csak egy kicsit jobbá akarták tenni a világot, két imádkozás közben, ahogy szegény otthon maradtak is a templomban ültek. Talán, ha a zene alatta nem lett volna olyan csöpögős, még élvezni is tudtam volna. Végig eszemben volt a Fahrenheit 9/11, ami a valóság. Milyen zenét is hallgattak bevetés közben? Öld a férget, öld a férget…?

mutasd a spoilert
Amikor szegény srácot “gyilkossá” tették a csúnya irakiak, és a többiek ujjongtak, hogy megvolt az első fejlövése, akkor éreztem talán egyedül, hogy köze van a valósághoz.
Talán még az iraki családnak a bemutatása volt tanúságos, meg ahogy hátulról mutatták a támadókat, ahogy esetlenül próbálnak lövöldözni az erkélyről. Egyszerű civilek akiknek fegyvert adtak a kezükbe. Nem hiszem, hogy lesz erőm tovább nézni. Max ha sok időm lesz…

Patrick – 7.5/10

Nekem tetszett. Oké, valami nekem is hiányzott a nyitásból, pedig elég kerek, és tudatos lehetett, hogy így, A-ból B-ig eljutnak a történet bemutatásával. Ezzel nem is volt gond, viszont szerintem talán túl hosszú lett, az üresjáratokat nem tették elég érdekessé, a karakterek többsége is meglehetősen fapados így elsőre, egyedül a tolmács az, akiben látok valamit, de őt is igazából csak a viselkedése teszi izgalmassá. Persze ezeken lehet javítani, tovább mélyíteni a dolgokat, első blikkre ez bizonyos szinten túl sok volt, bizonyos szinten meg túl kevés. Én pl. ugye a Drótot is jegyző David Simon-tól, a Generation Kill című sorozatot sokkal jobban élveztem elsőre. Ennek ellenére végignézem. Propaganda vagy nem? Nem tudom, nem hiszem. Amikor feljön, hogy

mutasd a spoilert
a benzin miatt vannak ott, meg egyébként sem kéne ott lenniük
, akkor nehezen tudom rá azt mondani, hogy szimpla propagandafilm. Pláne, hogy látjuk az eredményét. Ha ez propagandafilm lenne, akkor csak sikereket látnánk, nézd már, kimentek az amerikaiak, aztán másnapra már kolbászból lett a kerítés… Nah itt azért nem ezt látom. Persze értem én, hogy ezen anyagok között is lehet túltolt, meg visszafogott, majd meglátjuk, hogy hova is fut ki az egész, egy rész alapján én nem ítélnék.

Voltak jó jelenetek, jó háttérzenék, van benne pénz is, a többi majd elválik. Ezt lehet letudom még idén.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük