Vetítőterem – #31


Carlito’s Way [ Carlito útja ] – 1993

JackOneill – 9/10

Alapvetően kedvelem Pacinot és a filmjeit. De Palma vonatkozásában a Sebhelyesarcú megkerülhetetlen, de ez a film nekem kimaradt valahogy. Ezt így utólag nem is nagyon bánom mert ma már nem nagyon készülnek ilyen filmek. Bár nem talált fel semmi újat jól működik és szórakoztató. Van itt minden pénz, drogok, maffia, árulás, szerelem. Egy igazi gengszterfilm. Az első fele nem is tartogat semmi érdekességet. Sablon műfaj jelleggel operál. Vagy úgy is mondhatnám a rendező hozza a saját stílusjegyeit. Az utcakép valósághű, földhözragadt párbeszédek és emberek a szürke házak között. Ezt persze profin teszi és nem is unalmas csak épp láttuk már ilyet. Pacino most is remekül játszik ahogy Penn is. A második fele miután elkezdenek a szálak kibontakozni elég szórakoztatóra sikerült. Pont jókor volt a váltás, hogy ne kezdjen el unalmas lenni. Amit ki tudnék emelni az a film végi fogócska. A mozgólépcsőn minimál módon végbement leszámolás valami rohadt jó volt. Így kell egy valósághű és a végletekig feszült pisztolypárbajt egyszerű módon kivitelezni. Előtte 8 környékén akartam pontozni, de ezután világos lett, hogy az ide kevés lesz. Ha korábban látom biztosan sokkal nagyobbat ütött volna a film. De ígyis az egyik legjobb gengszterfilm, amit láttam. Kitudja mehet még feljebb is később a pontszám.

Gabo81 – 6/10

Egyszerűen a mai napig idegenek számomra a gengszter filmek. Bevallom férfiasan, a keresztapáért sem vagyok oda. Akárhogy nézzük, ezek a fickók tömeggyilkosok, miért kell nekem bármelyikért is szorítani? Amúgy az operatőri munka ami megérdemelne egy külön díjat. A végső, üldözős jelenet valami brutál jó lett.

Patrick – 9/10

Kétszer láttam mindössze, egyszer még réges-régen. Régen 9/10-et adtam rá. (Trakt.tv segít néha, de azért egy ilyen kaliberű filmet nem felejt el az ember egyhamar…) Szóval majdnem szokásos gengsztersztori, aztán mégsem. Az eleje néhol leül, vagy nem érződik minden történés különösen fajsúlyosnak, de hát maradjunk annyiban, hogy körítés minden filmhez kell, itt pedig hát ez egy ilyen világ, pacsizások, helyezkedések, az újrakezdés ígérete, hogyan és mikor, kikkel, illetve kik nélkül… Igazából én is így képzelnék el egy ilyen szituációt. Az akciószegmensek a film első felében néha elég bénák, mármint vágás, rendezés, fényképezés szintjén, valahogy kicsit gagyi behatást keltenek. És ezt nem véletlen hozom fel; Brian De Palma ’93-as filmje 2 évvel a Terminator 2 után került mozikba, de ugye pl. a Halálos fegyver második része is ’89-es. Szóval lehetett volna ezen még mit csiszolni. Persze nem felejtem el közben, hogy ez csupán 30 millió dollárból készült.

A karakterek jók, de semmi különös ilyen szinten. Sean Penn frizurája elég furcsa, ennek ellenére a karakter maga persze működik. Miért tetszik ennyire mindezek mellett vagy ellenére a film? Hát először is ott van a film második fele, meg a vége. Aztán ott a fényképezés; szerintem kifejezetten jó képek vannak benne, mindezek mellett Al Pacino pedig tényleg a legjobb korszakában volt ekkortájt. És ha még mondanom kellene valamit, nekem tetszik az egész íve a sztorinak, amit néha már-már Scorsese szintü kis párbeszédekkel dobnak fel; Penn amikor kerti party volt és rászólt valakire, hogy hát valamit azért csak nem kéne: „Itt emberek esznek!”. Jó volt, de ha az elején, közepén csiszoltak volna azon a kevés akción, akkor lazán mehetett volna rá akár a 9.4 körüli érték is, így viszont megmarad nálam szimplán nagyon jónak. Most direkt újranéztem az utolsó 10 percet, a zene, a fényképezés, a kameramozgás, a hangulat, Pacino maga, mint hibátlan abban az utolsó blokkban. Tényleg. Ha a film elején lett volna elsütve egy ilyen, akkor lehet nem adnék rá kilencet – már ha a végére csak mehh maradna –, de ilyen leosztásban ez felhúzza nálam a filmet. Lehet egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi olyan film van, amely ilyen jól rendezett, feszültséggel teli pillanatokkal zár. Gabo81-nek melóban mondtam, hogy többen hibás döntésnek tartják a film elején látottak ilyen szintű taglalását… És hát én sem vagyok meggyőződve arról, hogy ez teljesen jó döntés volt, de azért valamiféle szenzáció az is, hogy ennek ellenére ennyire hatásos a vége… Nekem érdekes módon egyébként A sebhelyesarcú nem működött, mindössze 5/10-et adtam rá, és igazából nem is nagyon emlékszem rá, persze egy jelenetet nem tud elfelejteni az ember, de az is csak olyan sim „hmm” kategória. Majd lehet újranézem egyszer. A fontosabbak közül nem láttam még tőle a Carrie-t és a Casualties of War-t. Előbbi 84 metán, utóbbi meg 75. De majd most télen…


Dopesick – 2021

JackOneill – 7.4/10

A hangulata nagyon rendben van a sorozatnak. A zenéket eltalálták a képekkel egyetemben. Igaz ez a vidék, a havas táj és az itt élő emberek kimeríthetetlen alapanyag csak egy kis ügyesség kell. Maga a sztori is érdekes. A gyógyszeripar sem más, mint bármely más iparág. A profit az első. Ez talán a mostani helyzetet nézve nevezhető aktuálisnak is a korona elleni vakcinákkal meggazdagodó vállaltok tekintetében. Keaton remek színész, kedvelem, itt sem okoz csalódást. A többi karakterrel sem volt gond. A leszbikus szál sem csak kötelező körnek érződik, hanem érthető és érezhető a helyzet és a motiváció. Ami nem tetszett az a folyamatos oda-vissza ugrálás az időben. Alapvetően nincs ezzel bajom, de ez kicsit sok volt. Szebb íve lehetett volna az epizódnak kicsit lineárisabb vezetésben. Aztán gondolom utolérik magukat majd az események és ez mérséklődik a későbbiekben. Érdekes kis sorozatnak tűnik, már csak Keaton miatt is végig nézem majd.

Gabo81 – 10/10

Az igaz történetek mindig is a gyengéim voltak. Sokkal jobban bele tudom magam élni, és együtt tudok érezni a szereplőkkel. A dokumentumfilmet nem láttam, de olvastam egy hosszabb cikket erről a stroy-ról. Kicsit féltem is, hogy ennyi szereplőt miként tudnak majd kezelni, de ügyesen megoldották. Néztem és akárhányszor jelenet váltás volt, drukkoltam hogy még ne legyen vége. Alig várom, hogy legyen felirat az egész évadhoz. Szörnyű dolog ez a függőség, és az ember él sem hinné, hogy a nagy demokráciában is így ki tudják játszani a törvényi kereteket. És persze mindig ki szop a végén…

Patrick – 8.4/10

Pfú, komoly téma, komoly tálalásban. Amikor először felfedeztem szerintem 8.6 volt imdb-n, aztán azóta érkezett rá több ezer értékelés még, és már konkrétan 8.8-as értéken áll a sorozat, de úgy, hogy lement belőle mind a 8 rész. Az epizódok értékelései is egyre jobbak és jobbak, és ha már ránéztem, hát le is írom őket szépen sorban: 8.4 – 8.7 – 8.9 – 8.8 – 8.9 – 9.1 – 9.3 – 9.1. Szép, maradjunk annyiban.

Az időugrálások nekem is inkább elvettek, mint hozzátettek, szerintem is sok volt néhol, de nem tudom mennyire lehetett volna jól megírni ezt lineáris történetvezetésben. Mert ugye most már az elején tudod, hogy valami gond van, volt és lesz, érdekel, hogy melyik idősíkban még mi és hogyan fog történni, ezzel szemben viszont ha csak a dolgos hétköznapokat látod, ahol a doki felír valamit a betegeknek, hááát, nah mindegy, nem nagyon tudom, talán valóban meg lehetett volna oldani kevesebb ugrálás nélkül is, talán szánhattak volna többet a karakterekre az elején… De így sem volt rossz; konkrétan felszisszentem az egyik bányában játszódó jelenetsornál, és ez azért jelzésértékű. Lassan építkezős, de felcsigázós első rész volt, amelynek minden képkockáján látszik az igényességre való törekvés, és hát a casting se semmi… Két részt láttam eddig, alig várom már a többit.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük