Vetítőterem – #30


One Night in Miami… [ Egy éj Miamiban… ] – 2020

JackOneill – 9/10

Annak ellenére, hogy láttam a pontszámokat és olvastam kritikát róla korábban, nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni. Sok helyen hozták fel, hogy nem teljesen működik a sztori filmként, de én ezzel nem értek egyet. Önmagában az ötlet, hogy annak a nehéz kornak, amit a film elénk tár legnagyobb fekete alakjai vitázzanak a szerepvállalásukról is érdekes, amitől a megvalósítás sem marad el. Mind a négyen a társadalom egy más szegletét képviselték, másban voltak jók, máshogy látták a világot. Ezt a film remekül használja ki és építi erre a párbeszédeket. De milyen párbeszédek. Pörgős éles dialógusok ezek, amiket nem kell napokig elemezni, hogy rájöjjek a lényegére. Azt mondják, amit gondolnak úgy ahogy az megtörténné két ember között a valóságban is. Persze ez nem valós esemény, de szerintem ez csak méginkább hozzátesz az értékeihez. Politika, sport, vallás, hobbi, kötelesség, vagy csak maga a mindennapi élet. Mindenről van gondolata a filmnek. A színészek energikusak és profik. A nagy Alit a róla látott dokufilmek és olvasottak alapján ilyennek képzeltem. Amiért nem adtam rá nagyobb pontszámot, hogy mindezek ellenére kissé leült itt-ott és ekkora hosszban néhol untam de ezek tényleg elenyésző pillanatok voltak.

Gabo81 – 7/10

Értem, hogy a Black lives matter korát éljük! Sok helyen írták, hogy aktuálisabb, mint valaha. Nekem egyszerűen akkor sem jött át, hogy ebből mit kellett volna tanulni, esetleg mi volt a tanúsága. Igen, a négereknek rossz. Mindegyik harcol a maga módján, fontos a társadalmi szerepvállalása a reflektorfényben lévő feketéknek, és? A Macolm X és az Énekes közötti vita viszont kifejezetten jó volt. Ami viszont brilliáns jelenet volt és az egész fekete kérdés benne van, az az elején volt amikor a sportolót meghívta magához a gazdag faszi. Na abban minden benne van. Ahogy sejtem, tuti Oscar eső lesz, és meg fogom nézni a Malcolm X-ről szóló filmet.

Patrick – 9.2/10

Uh, ez meglepi volt. Még úgy is, hogy láttam a meta pontszámot és sejtettem, ez lehet jó lesz… Nagyon jól tettem, hogy semmit nem olvastam utána. Kezdjük azonban az elején. A film viszonylag lassan építkezik, megismerkedünk a karakterekkel, pár klassz és/vagy rémisztő jelenet keretében felvázolják nekünk milyen világban is játszódik ez a film – amelyek lehet lerágott csontként hatnak ma már, de attól még így volt, és bizony súlyos dolgok ezek. Oké, de mennyire súlyosak? Hát épp eléggé, és ezt a filmbéli találkozásuk után lehet tetten érni. Rég láttam ilyen sziporkázó dialógusokat, de az egész helyszín, a fények, a téma, és maga az, hogy egyszerre szól sportról, kultúráról, vallásról, politikáról, barátságról és hát magáról az életről; valami veszettül fenomenális volt. Az első fél órában ettől még néhol már untam, utólag is azt gondolom, hogy lehetett volna feszesebb, de nem vagyok benne biztos, hogy mit és hogyan kellett volna kivágni, esetleg mást megmutatni az első fél órában. Nem az egész volt rossz, csak valami elsőre mintha hiányzott volna, de egyébként meg lehet kellett az az alapozás, hogy üthessenek a későbbi részek. Most ennyi, de később akár még fentebb is mehet ez a pontszám. Mondanám, hogy a gyengéim ezek a félig-meddig kamaradrámák, de azért volt ami nem működött nálam annyira, pl. a The Sunset Limited is csak 7/10-re volt jó nálam. Ez egy eléggé dinamikus, valódi téttel, gondolatokkal, kritikákkal, érvelésekkel átszőtt dráma, igazi kis kincs, és aki ismer, tudja; élek-halok valamilyen szinten az ilyen minőségi bennfentes cuccokért, persze nem elfeledve, hogy itt azért részben képzelet alkotta darabról van most szó. Újranézéssel még több is lehet… (És nem elfeledni, hogy ez ugye Regina King első filmes rendezése, elismerésem!)

Ja és még valami. Néztem, hogy mindössze csak 29 ezer értékelésnél jár ez a cím imdb-n, de ami még durvább talán, hogy kritikustömegen is csak 28 egyén pontozta le, akik közül ugye én vagyok az egyik… És ha már itt megírtam ezt a kis szösszenetet, hát bemásoltam oda is, elsőként véleményezve ezt a remek filmet…


Foundation [ Alapítvány ] – 2021

JackOneill – 6/10

Ezt a sorozatot viszont a filmmel ellentétben nagy elvárásokkal és reménnyel egybekötve vártam majd csalódtam. A profi megvalósítás és a látvány ellenére nem szólt semmi megfoghatóról a pilot.

Már az első részben egy komplett univerzumért, társadalomért kellene aggódnom? Mi van a karakterekkel? A főszereplő csaj egy olyan világból jön, ahol megvetik és elutasítják a tudományt ő pedig egy zseni. Erre fel semmit nem tudunk meg arról min is ment keresztül. Lehet foglalkoznak még vele később, de könyörgőm. Tipikusan túl nagyot akartak mondani. Az uralkodók valóban genyák nincs is gond működik, de most akkor komolyan azért bosszankodjak mert a társadalmuk romlásba kerül majd a távoli jövőben valamikor és minden tudásuk eltűnik. Ahogy Patrick én sem értem egy ilyen régi és fejlett társadalomban nincs könnyebb módja a tudás megőrzésének?

Persze én könnyebben túl tudom tenni magam a logikai buktatókon, a Csillagkaput sem a kikezdhetetlen sztorivezetése miatt szeretem, de itt nem tudok semmit vagy senkit mondani, akinek a sorsa érdekelne az első rész után. Továbbra is egy izgalmas alapanyag, de ha ez a legtöbb, amit ki tudnak hozni belőle…
Azt hiszem erre mondják, hogy ne akarj nagyot fingani mert beszarsz.

Gabo81 – 9/10

Nekem nagyon bejött, már a hatodik résznél járok. Kicsit túl csicsás, már a főcím is túl lett tolva és ráadásul hosszú is, látszik, hogy rengeteg pénz öltek bele. Ennek ellenére mégis bejött. Pár éve az Alapítványt elkezdtem hallgatni hangoskönyvben. Ráadásul, nem egy mostani stúdiós verzióban, hanem egy kezdetlegesben. Konkrétan, lehetett hallani ahogy a fickó lapoz meg néha vizet kortyol XD. De valamiért azt is imádtam. Igaz amit több helyen is írtak,a könyv a dialógusokra épül, egyszerűen nem lehetne rendesen képernyőre vinni, kellett beletenni saját anyagot, aminél rögtön kiüt, hogy nem Asimov mester tollából fakad. Ennek ellenére, főleg az első rész, még nagyon a könyvre épül. De elhiszem, azt is, hogy aki nem olvasta/hallgatta, annak nem tetszik. Az a durva, hogy nem tudnám rendesen megindokolni, hogy miért tetszik ennyire. Egyszerűen csak tetszik és kész. Na megyek nézni is tovább…

Patrick – 5.6/10

Jesszus, ez de nézhetetlen volt. Mármint közben sem nagyon élveztem, de az epizód végére érve nyilvánvaló lett számomra, hogy itt valami nagyon félrement. És mivel nem olvastam az eredeti regényeket, nem tudom kinek a felelőssége az, hogy akkor itt tulajdonképpen van egy stréber fiatal, egy tudós, és pár “rohadt” birodalmi vezető, aztán ennyi így első körben? Könyörgöm ez egy 70 perces pilot volt, és komolyan, ennyire futotta? Felőlem az egész “királyságot” is beszánthatnák. Totális érdektelenség. Tegnap megnéztem a Ray Donovan második részét és jóval több érzést váltott ki belőlem egy annyira földhöz ragadt sorozat csupán második része, mint amennyit ez talán valaha is fog. Egyébként nem mondanám kimondottan rossznak, a felütést is értem, de a karakterek nem mozgatnak meg, hiába a sok pénz, meg a jó színészek… A díszletek meg a látvány f*sza volt, bár a könyvtár szerintem elég nudli hatást keltett – pláne egy ilyen régi birodalomban –, arról nem beszélve, hogy az ilyen felesleges “technikai prezentációktól” beteg leszek, mert semmi érdemi célt nem szolgálnak. (Pl. a kis kütyüből feljövő digitális 3D-s “gömb”, és hát persze a tárgyalás sem sima képernyőn lett közvetítve, mert nyilván milyen szar is lenne egy 16K-s tűéles panelen nézni valamit, ha helyette nézheted szemcsés szarként is… Oké, hogy körítés, elem, de túl sokszor és sokáig alkalmazzák, lassan kimondottan csak ásítozást okozva, és hát akkor ahogy mondtam, néha még érthetetlennek is túnik bizonyos technikák alkalmazása…) Meg egyébként most mi az; ott tényleg nincs “internet”, hogy az alapokról akarnának könyvet írni? De legyen, nincs, vagy nem lesz, és a távoli jövőnek kell majd valamit hagyni, de ebbe bele sem megyek jobban inkább, pedig elég felkészült lennék a potenciális kommunikációs problémákat és paneleket tekintve, hiszen az idei év egyik legjobb könyves olvasmányom pont erről szólt…

Tipikus példája az Alapítvány azon sorozatoknak, amikor már elsőre túl nagyot akarnak markolni, már az első részben összeomlásokról, világmegváltásokról és építkezésekről beszélünk, ami akár működhetne is, de szerintem ez egy elkapkodott és téves vízió volt. Ahogy nézem a pontszámokat én itt ki is szálltam, majd ha magára talál valahogy később a sorozat, akkor esetleg visszatérek, de nem nagyon hiszek ebben…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük