Vetítőterem – #29


Rams [ Kosok ] – 2015

JackOneill – 7.4/10

Elég személyes és intim filmről van szó már ami egy ember hétköznapjaiba való nyers bepillantást illeti. Az egyedüllét, a család, de úgy általában a társaság hiánya vagy hogy az egyetlen testvérével sem beszél valaki évtizedek óta nyomot hagyna bárkin. Mindemellett a pásztor tevékenység jól láthatóan a hagyományuk. Az egész közösség életének szerves része. Ezt mi talán nem is érthetjük meg teljesen. Falun nőttem fel, de ezen részek sosem vonzottak vagy ragadtak meg. Persze elvégeztem, amit kell és szeretem az állatokat, de ennyi. Akinek még ennyi kötődése sincs furcsán nézheti a két főhős ragaszkodását pár jószághoz. Izland tájait napestig el lehetne nézni. A táj és az évszakok váltakozása remekül rezonál a történtekkel és a hangulattal. Nem mondanak sokat, nem is igen kommunikálnak, de egyedül élő idős emberek lévén minden egyes mozzanatuk, grimaszuk jelent valamit. Ezt a színészek és főleg a főszereplő remekül hozza. Az utolsó képsorok kissé talán túl idealizált volt, de a testvéri szeretet 40 éve elfojtott ereje tört fel, érthető. Nem volt túl hosszú így üresjáratokról nagyon nem beszélhetünk. Amikor traktorral viszi kórházba a testvérét különösen vicces is volt bár a humor nem igazán jellemző a filmre.

Gabo81 – 9/10

Én imádtam. Az a durva, hogy erről nem lehet szerintem mélyenszántó gondolatokat írni, egyszerűen csak jó, gyönyörű, beszippantós. Nekem nincsen testvérem, a vidék ez a fajta magánya is kimaradt, de elhiszem, hogy kb ilyen lehet. Utoljára talán a Sátántangó engedett ilyen szintű betekintést. Azért csak 9, mert a végét szerintem túlságosan gyorsan rendezték le. Kétlem, hogy valaha is újra nézném, de ez így is pont jó volt.

Patrick – 7.9/10

Ez egy tök jó film volt. A hangulata, a vidéki világgal, és az igazi téllel, tájakkal már félig-meddig magában is eladja számomra, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy folyamatosan ott lebeg minden képkockáján a nem túl pozitív jövőkép a magánnyal, kiszolgáltatottsággal és az emberi ostobasággal karöltve. De persze igazából ezek valamennyire elnagyolt lózungok tőlem, most ezeket említettem, de sok minden mást is beleláthatnék még egy ilyen filmbe. Nem is szeretném különösebben túlragozni, kellemesen nyomasztó és feszült film volt, tényleg élveztem, bár a vége szerintem lehetett volna frappánsabb is, nekem kicsit ellentmondásosak voltak a történések, de talán pontosabb, hogy azt írom: bizonyos karakterek döntéseivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Azaz a lezárás hiába volt jó, ha az odáig vezető utolsó pár lépcsőfokon meg-megbicsaklik a dolog, és ez bizony rányomja a bélyegét a film egészére is. Szóval a miértekkel vannak gondjaim, a kevés kommunikációval, a logikátlansággal, még ha persze simán értem én, hogy kikényszerített szituációkban bizony az ember nem mindig a legjobb döntéseket hozza.


Squid Game [ Nyerd meg az életed ] – 2021

JackOneill – 6.5/10

Hát őszintén az első rész megtekintése után értetlenül állok a nagy sikerrel szemben. A modern társadalmi rétegek egyenlőtlenségeinek bemutatása hordozza a kellő mondanivalót. A megvalósítás bár kissé egyszerű működik. Mégis azért messze nem olyan egyedi ez, ami miatt üdvrivalgásban kellene kitörnöm. Láttunk már azért hasonlókat, ha nem is pont ezt a modernkori helyzetet mutatták be. Az epizód vége is biztos jobban ütött volna, ha nagyjából nem tudtam volna előre, hogy mi várható, de így semmi. Ami tetszett, hogy az áldozat szerepét betöltő szegényeket nem kisemmizett ártatlanoknak akarták beállítani. nekik is megvannak a saját rossz tulajdonságaik. Még a főszereplőnek is. Ha ez a sorozat tényleg annyira jó, hogy megérdemelt ez a nagy siker azt nem az első részével éri el az biztos. De látva a rajongást és hogy Gabo81 is a „hatása alá került” azért adni fogok neki egy esélyt.

Gabo81 – 10/10

Amikor ezt választottam, már elkezdtek egyre többen posztolni róla, de nem gondoltam volna, hogy rekordokat fog dönteni és ennyire felkapott lesz. Sokan tuti csak azért nézik, mert ennyien látták már és nem akarnak lemaradni, utoljára a Nagy pénzrablás volt ilyen. Ahogy elnéztem ezt is vagy nagyon imádják, vagy útálják. Nagyon jól megragadták, hogy a kiszolgáltatott és bajba jutott ember mire képes. Nagyon szépen leképezték a mai társadalmunkat és a kapitalizmust, amiben élünk. Bele sem merek gondolni, hogy akár én is el tudnék jutni egy ilyen helyzetbe és mit reagálnék. Le is daráltuk az egészet, és félek mi lesz a folytatásban, bár az első évad élményét úgysem tudják már elvenni.

Partick – 5.2/10

Ez nem tetszett. Elmegy kategória. Népszerű, meg stb, tényleg ki lehetne elemezni miért, talán maga a téma, a megvalósítás miatt, stb, de most egyébként beszélhetnénk ennyi erőből arról is, hogy a tehetségkutató show-műsorokat is mennyien nézik, és akkor még sorolhatnám sokáig a hasonló „klasszikus” dolgokat, a népszerűség nem jelent minőséget is, bár ezt gondolom nektek nem kell ragoznom. Számomra ez az egy óra semmi újat nem tartogat. Semmi látványosat. Semmi művészit.

Értem én, hogy ott a választási lehetősége a főszereplőnek, értem én, hogy „társadalomkritika”, meg az eliteknek – egyfajta tükörként – való kisebb beintés is ez az egész, de nekem az ilyen hasonló produkciók inkább taszítóak. Nagyot akarnak markolni, nagy szimbólumokkal akarnak szórakoztatni, de valahol iszonyat felszínes az egész, és igazából rohadt mód nem érdekel kivel és mi is fog történni az első rész után, de hát nem is titkolom, hogy ezt én bizony nem fogom folytatni, akkor sem, ha a csapból is ez folyik. Hú, sokáig lehetne erről beszélni, és persze látom én, érzem én, hogy nem rossz anyag ez, mert – ha bár más nagyon nem is – legalább valamennyire árnyalt mondjuk a fő karakterünk, akiért persze úgy kellene szorítani, hogy közben egy kávéra szánt százast nem bíznék rá a melóban… Nagyszerű.

Unszimpátia? Igen, nálam játszik. Nyilván a filmes és sorozatos történelem során számtalan remek karaktert, főgonoszt kaptunk, akik szintén nem voltak szimpatikusak, de jól, izgalmasan, sejtelmesen voltak megírva, és ez elég is volt sokszor. Itt viszont nálam mehh’ az egész. A leginkább visszataszító az egészben az az, hogy mennyire mű is az egész.

Mutasd a spoilert!

Egyetlen apró példát hozok fel: az irányítóközpontban, a gépek előtt ülnek – az első rész vége felé – ezek a technikusok és hát mindegyik fején ott van az a fekete négyzetes maszk, piros ruha, plusz túl steril környezet és munkahely… komolyan, egy paródia az egész, ilyen a világon nincs, „szimbólumok”, de kinek, minek, és leginkább miért? Oké, hogy egy fajta ruha van rajtuk, de a maszkok? Vagy titok, hogy kik dolgoznak ott? Még egymás személyéről sem tudhatnak az ott dolgozók? Mert oké, ne ismerjék fel őket az áldozatok. De az irodában, ahol csak ők vannak? Kávézni is maszkban mennek el a kollégákkal?

Ha Fincher vagy Nolan hasonló témát dolgozna fel, egészen biztos szinte mindenben az ellenkezőjére törekedett volna. A párbeszédek eközben jellegtelenek, áh, minden szinten középszer ez, akárhányan is írnak róla. Most komolyan, hol van ez mondjuk egy True Detective első évados nyitánytól, de mondhatnám a Fargo-t, a The Night Of vagy az Mr. Robot első részeit is, és akkor még csak párat említettem…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük