Vetítőterem – #24


Pig – 2021

JackOneill – 5.5/10

Kezdem azzal ami tetszett. Örülök, hogy az első hangokkal ellentétben nem egy John Wick koppintás csak malaccal. A filmnek tényleg van saját identitása. Ráadásul bír is tartalommal ami a mostanában kikerült Nicolas Cage filmek tükrében hatalmas meglepetés.
Ami nekem lejött, hogy a film a gyászról, annak feldolgozásáról és a továbblépésről szól. Nem a szokásos szirupos módon hanem éppen ellenkezőleg. Cage karaktere egy malachoz kötődik úgy mint más a feleségéhez, gyerekéhez. A múltbéli veszteség olyan törést okozott amit nem volt képes kezelni így az egész ismert világát hátrahagyta. Ezt a pszichológiai törést érdekes volt látni, és a film vizuálisan jól is kezelte. Viszont a film maga olyan monotonitásba folyt amiből nem tudott kitörni. Hiába a jól eltalált beállítások,a hangulat, az értékes mondanivaló ha azt nem tudják érdekesen elénk rakni. És itt pont ez történt. Nicolas jól hozza a szerepet de nem nagyon kell megfeszítenie magát. És ez nem leszólás, épp ellenkezőleg. Tud ő ennél sokkal jobbat is…ha akar.
A film lezárása bár beleillett a bizarr jelenetek sorába, annak az érzelmi vonalnak a medrébe amit az egész képvisel szerintem a lezárás sem jutott el oda, hogy az kiemelkedő legyen.

Gabo81 – 8/10

Én imádtam Cage-t ebben a szerepben. Még ő maga is lenyilatkozta, hogy nincs hozzá szokva mostanában ahhoz, hogy dicsérjék. Valahol iszonyú beteg, ahogy állandóan

mutasd a spoilert
a szegény malacot követeli minden létező helyszínen
, viszont nagyon is emberi és emberközeli a szimbolikájával a gyászról, a fájdalomról, a feldolgozásról. Le a kalappal előtte a vége is katartikus a maga módján, de ez pont az a film amit nem lenne erőm még egyszer megnézni.

Patrick – 4.4/10

Pfú, nekem ez nem jött be vagy át, semmilyen szinten. Lapos, vontatott, unalmas filmes blöff. Ez tökéletes példája annak, hogy egy ilyen sztori, ilyen karakterekkel tökéletesen működőképes lehet könyvben, mert ott az itteni sok üres semmit ki lehet is ki is szokták tölteni gondolatokkal, kinek épp min jár az agya, stb. Cage jó, de semmi extra, sajnos nem menti meg a filmet, ahhoz jó dialógusok minimum kellettek volna még. Meg mondjuk jó, izgalmas karakterek. Sajnos ez nem jött össze, igazából sem azonosulni, sem együttérezni nem nagyon tudtam senkivel. Rég vártam így egy film végét, és ebből kifolyólag sajnos a pontszám sem lehet ennél magasabb…


The Hollow Crown – 2012

JackOneill – 7/10

Érdekelt, hogy mit tudnak kihozni Shakespeare hí­res műveiből. Alapvetően sosem kezdtem volna neki mert a színház sem érdekel és ez inább oda illik. De megjelenésének idejében olvastam, hogy remekűl teszi moderné és egyszerre érthetővé az angol szerző műveit. Ám ezzel nemigazán tudok egyetérteni. A nyelvezet mívessége azért gondot okozott néhol. Ez a túlontúl, csicsázott nyelvezet bár megvan a szépségege modernnek nem nevezhetú+ő hiszen gyakorlatilag egy az egyben emelték át a dialógusokat a művekből.
A szereposztás és a színészi játék viszont nem okozott csalódást. Richard királyt játszó színész töletes volt. Gonosz, szánalmas, hozzá nem értő, kapzsi, önelégült, és kissé nőies. Jól állt neki, hogy valódi helyszí­neken forgattak, minimalista dí­szletek mellett de a kamerakezelés is tetszett. Egy kicsit viszont dokumentumfilm szerű hangulat is átjárta az egészet. A történet bevallottan a leggyengébb a szériából de nincs mit tenni ez az első rész. És tényleg nem volt annyira érdekes. Inkább a szereplők miatt nézte az ember és nem a történet végett.
Mindenesetre érdekes élmény volt végignézni shakespeare-i nyelvezettel.

Gabo81 – 7/10

Én imádom a színházat, a történelmet és a míves rímeket, de ilyen hosszan és töményen nekem már sok volt. Viszont minden más pazar, a színészektől kezdve a látványvilágig. Ebben az esetben viszont biztos, hogy ha rá tudok hangolódni akkor végig fogom nézni eme két évados műremeket. Simán kinézem magamból, hogy ha jön az újabb karantén időszak, akkor egy nap alatt lenyomom az egészet.

Patrick – 7.2/10

Tetszett is meg nem is. Szép képek voltak benne, jó zenék, helyszínek, a színészek is lubickoltak, de túl művi volt az egész. Erre a legjobb példa, amikor kézbe kapja a levelet, el sem olvassa, ránéz, és – vágás nélkül – már löki is a drámát. Persze nyilván nem szerettem volna kivárni, amíg végez az olvasással, de ezt azért szebben is meg lehetett volna oldani. A párbeszédek olyanok, amilyenek. Nekem nem jött át, “túlragoztak” mindent. Néha követni sem tudtam, akartam már. Ezzel szemben mondjuk ott a Rómeó és Júlia, ahol a modern világ ütközik a hasonlóan hangzatos szövegekkel, de az tudott izgalmas, vagány, pörgős és stílusos is lenni. Hát mit ne mondjak, ez a 140 percet simán egy órás epizódba lehetett volna sűríteni, sok mindent nem veszítettünk volna. Önmagában nem nézném tovább, de majd ránézek, hogy a többi epizód milyen ratingeket kapott, milyen hosszúak, meg milyen témát visznek tovább. Mert igazából gőzöm sincs jó szokásomhoz híven először csak megtekintettem, mindenféle háttérismeret nélkül. Szóval jó volt, de lehetett volna sokkal jobb is, bár itt is necces maga a téma, nem tudom, hogy mennyire jó ötlet egy ilyen királyról drámát készíteni, akinek sorsa engem egyébiránt nem különösebben izgatott…