Vetítőterem – #20


Biutiful – 2010

Az első 45 perce érzésem szerint elég üresjárat. Amit csinál, azt jól csinálja, amit bemutat rendben van, de nincs benne olyan, amit ne láthattunk volna máshol vagy kiemelkedő lenne. Aztán szépen kirajzolódik minden és egymásba fonódnak az események.

Mutasd a spoilert!

A betegsége, a család egyben tartása, a napról napra élni próbálás. Egy férfi, aki bár emberek kihasználásából, de nem rossz ember.

Bár nekem általában nem tetszik a hajszálnyi misztikum jól állt a filmnek és keretbe helyezte azt. Igazából kimondottan kár, hogy erről nem tudtunk meg többet. Ennek ellenére kicsit sokat markol a film, sok szálat hoz be és ezt nem tudja maradéktalanul kihasználni a hosszú játékidő ellenére sem. A közeget nagyon jól mutatja be. Az illegális munkások körülményeit külön kiemelném. Bár akadtak benne erős pillanatok szép számmal,

Mutasd a spoilert!

a partra sodort testek és úgy az egész képsor elsőrangú.

Brademtől nem is vártam mást remekül játszik, de a többiekre sincs panasz. A fényképezés tartogat 1-1 nagyon szép pillanatot, a zene viszont kissé felejthető. Igazából nagyon jó film, csak nem tudott megragadni teljesen. Ez legyen az én hibám. Viszont, hogy 58-on áll ez is csak Metán…

Azt hiszem a rendező munkásságát senkinek sem kell bemutatni. Nálam ez egy Top 10-es film, amióta láttam először. Lehet Barcelona miatt is van hozzá ilyen kötődésem, mert kétszer is voltam ott. Természetesen a felszín alatti részt amit a film bemutat, esélye sincs megismerni egy turistának. Imádom a szimbólumokat, a kis emberek, kis nyomorairól szóló filmeket, a misztikumot és az ősi vallási cuccokat, meg azt, ahogy kezelik a spanyol ajkúak a túlvilágot, azokat a dolgokat amik mi közép-európai életünkből már teljesen eltűntek. Szóval nekem egy abszolút 10/10 és egy kicsit etikátlannak is tartottam indítani, viszont ha valaki ezeket a dolgokat nem kedveli, akkor teljesen megértem ha lepontozza.

Mutasd a spoilert!

És persze ne feledjük a megelőzés fontosságát. Ne jussunk odáig, hogy pelenkát kelljen hordanunk…

Tetszett, de szerintem nem volt kiemelkedő. Mármint ahogyan a többség, én is szeretem Alejandro González Iñárritu munkáit, a Birdman, a Babel és az Amores Perros is 9/10 nálam, de itt valami hiányzott. A képek eléggé kiszámíthatóan “nyersek”, nincsenek különösen jól eltalált kompozíciók (persze rosszak sem), nincsen “felesleges” művészkedés, mintha mindent a karakterekre és a történetre bíznának, ami jól is elsülhet olykor, de itt ez kevés volt az üdvösséghez. Az érintett témákat illetően a bipoláris drámázást én már néha unom, hogy őszinte legyek. Nem kifejezetten itt, hanem úgy összességében nem sok újat lehet és tudnak ebben mondani, hiszen részben pont az ilyen karakterek kiszámíthatatlan viselkedése lesz túl kiszámítható. A dráma persze működik és a szereplők is jók. A filmet illetően még ezt a misztikus, vallásos vonalat is elnézem, mert hát elvileg sok spanyol ilyen, de ettől nekem nem különösebben tetszik és nem is hiszek ezekben a dolgokban, de ha ilyenek, hát legyen. Szerencsére nem tolták túl, mondjuk ezzel szemben viszont nem is tett szinte semmit a sztorihoz. Iñárritu története nem rendelkezik elég karakteres vonással, nem elég impulzív, nem elég hatásos. Hiába lehúzós összességében, ha ez számomra nem elég emlékezetes. Példának okáért egy Donnie Darko-ból rengeteg jelenet egyetlen nézésre is örökre az ember elméjébe ég, hiszen a zenék, a képek és a hangulat olyan egyveleget alkot a forgatókönyvvel, amit kevesen tudnak olyan tökéletesen összegyúrni, úgy, hogy közben egyik se menjen a másik rovására. Szóval jó film ez, de újranézni lehet soha nem fogom már.


The Underground Railroad [ A föld alatti vasút ] – 2021

Kicsit olyan volt az eleje mintha egy videoklipet indítottam volna el. Őszintén azt sem tudom biztosan, pontosan mi zajlott a kezdő képsorokon a gyerek születését leszámítva. Na mindegy. A főszereplő csaj kicsit semmilyen, de nem játszik rosszul, a srác szimpatikusabb elsőre. Durva jelenetek voltak benne az tény. Megvan a magunk bunkó, gonosz embere is, aki mindezekért felel. És a végére még a vonat is befutott, pedig azt hittem arról fog szólni a sorozat, hogy megtalálják. Nem tudom ebben lesz-e vajon valamilyen misztikus vonal is, vagy csak a hangulatot próbálták efelé elvinni…

Úgy kezdtem el nézni, hogy semmit sem tudtam róla. Jött a felismerés, ez egy film a rabszolgasorsról. Uncsi! Gyerekkorunk óta tudjuk az Izaurából, hogy rabszolgának lenni rossz. Aztán jött a 12 év rabszolgaság, és megtudtuk, hogy rabszolgának lenni nagyon rossz. Igazság szerint, nekem nem tudott semmi újat mondani. A négereknek rossz, állatokként vannak kezelve és vannak fehér emberek, akik jók velük és próbálják őket megmenteni. Ennek ellenére mégis egy brutál első részt kaptunk az arcunkba. És itt jön az, amit mindig fel szoktam hozni, hogy mennyire számít ma már a látványvilág, az operatőr, a zene stb.

Mutasd a spoilert!

Az jelenet amiben meglátják a célt és elkezdenek futni

nekem abszolút a kedvenceim között lesz. Nálam egyértelműen megérdemli a 9/10-et. Viszont a végén láttam a következő rész előzetesét és nem hiszem, hogy tudom majd nézni. A második résznek adok még esélyt, de kicsi a valószínűsége.

Hú, nah, ez ütős volt. Én szerettem a 12 év rabszolgaságot. Annyira, hogy meg is akarom venni, roppant hatásos mozinak tartom. (Steve McQueen munkáit illetően a sajtó által egekig magasztalt Small Axe c. mini-sorozat sajnos kimaradt eddig, de igyekszem majd mielőbb pótolni.) Tudom-tudom, forduljunk rá a tárgyra… Szóval A Moonlight egy fokkal kevésbé tetszett, amitől persze még nagyon jó film, de aztán láttam még a premier előtt a sorozat plakátját, valamint a nemzetközi kritikákat, hogy aztán nyilvánvaló legyen; ezt be kell próbálnom. Minden elvárásomnak megfelelt. Már az elején az a lassított felvétel… a zenével, a képeivel már a legelején elvarázsol. Sok újat ez sem mutat persze az első rész alapján, de profi, minőségi minden téren, a háttérzene iszonyat para, feszültségfokozó, szinte horrorisztikus elemeivel a székbe szegezi az embert. Nem túl kapkodós (szerencsére) ettől független maga a sorozat; pl. Sorkin féle dialógusokat sem is itt kell keresni, de hát igen, valamilyen szinten “halálosan unalmas” is egy rabszolga élete, mert minden napját többek közt a kilátástalanság övezi. Nálam ért egy 9/10-et ez az erős kezű rendezés, a folytatás meg konkrétan ennél is jobb. A harmadik és negyedik rész számomra ér 10 pontot is, ha pedig így haladunk tovább, ki tudja, lehet hogy az év végi listán minden mást is maga mögé utasít…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük