Vetítőterem – #18


The Chaser [ Az üldöző ] – 2010

Ott kezdeném először is, hogy rohadt jól van fényképezve. Komolyan egy-egy beállításnál csak lestem. Az esős esti képek ezek közül is kiemelkedtek. A zene is nagyon jó volt alatta, jól harmonizált a történésekkel és tette mindezt úgy, hogy ha valahol meghallom ezeket a dallamokat akkor is azt mondom, hogy jók, de ezekkel a képekkel egybekötve… Szerintem az eddigi legjobb alakítást láttam ázsiai filmben a főszereplőtől. Tökéletesen hozta le a film minden percét. De a többi szereplőre sem lehet panasz.

A film maga végig leköt, vannak benne pici lassulások a saját tempójához képest, de mindig képes emelni a tétet és újra lehet izgulni, hogy most vajon mi lesz. És végre egy kevéssé kiszámítható film, nem sejtettem mi lesz a vége. Viszont ami itt is zavart picit – bár sokkal kevésbé –, mint más ázsiai filmekben (pl Memories of Murders), hogy ezek ott tényleg ennyire idióták tudnak lenni? Minden egyes ilyen filmben a zsaruk nagy része, meg a nyomozás menete egyes fázisaiban, mintha egy vígjátékot néznék. Kell ugyan a humor, de ezt nem tudom már hová tenni. Ilyenek arrafelé az emberek vagy ez hozzá tartozik a keleti filmkészítéshez. Nade ez apróság. Csak az a pici érzés hiányzott, hogy 10 legyen ami néha elfog egy film közben hogy vao… Ezt nem tudom irányítani, de ennek a legjobbak közt a helye.

Brutál jó volt. Egy sorozatgyilkosos film tele feszültséggel, úgy, hogy egy darab pisztolylövés sem dördül el benne. És ilyenkor van az a pillanat, amikor sajnálom, hogy annak a régiónak a filmjei teljesen kimaradtak az életemből és csak egy kettő jutott el hozzám, mármint a dél-koreai filmekből. A film leg-leg-leg pontja az volt számomra

mutasd a spoilert
amikor, elkapta a csajt a kisboltban. Mi úgy lettünk szocializálva az amcsi filmek miatt, hogy az utolsó pillanatban mindig jön egy megmentő, itt is még mondtam is magamban, hogy “Na és akkor most be fog lépni a boltba valaki”… és nem. Üt és üt, a vér pedig fröccsen, és leesik, hogy a főhősnő akinek végig drukkoltál, nem fog megmenekülni. A jó, nem mindig győz.

Átfutottam kritikákat a filmről, lehetne boncolgatni a mélyebb mondanivalókat, a társadalom ezen a rétegének a bemutatását, de szerintem felesleges. Nem biztos, hogy az alkotóknak volt mögöttes szándékuk és mondanivalójuk, egyszerűen csak csinálni akartak egy véres thrillert és sikerült.

Ami idegesített, az maga a hely jellegzetessége, vagyis a nyelv. Egyszerűen toszta a fülem az elnyújtott beszéd. Meg maguk az élettani dolgok.

mutasd a spoilert
A főszereplő fickó legalább 30, ha nem több órája volt talpon és még úgy is felállt abból, ha a fejére mértek olyan ütéseket amiktől mi már régen padlót fognánk 🙂

A best amint visítva röhögtem fel, amikor elszabadult a pokol a kis rendőrőrsön és a tököm milyen magas rangú főnöknek kellett jönnie rendet rakni. Ez az életérzés mondjunk nálunk is megvan amikor, csendben és nyugalomban öltözöl, aztán beszabadul harminc vietnámi….[/spoiler]

Hát én nem olyan rég már leírtam miért tartom olyan sokra, de kiemelnék pár dolgot. Nekem iszonyat tetszett pl a pofozgatós jelenet is. Mármint komolyan, ti is láttátok, hogy milyen megalázó, fölényes és ütős már így átgázolni valakin; megmutatni, hogy egy kibaszott vesztes lúzer vagy hozzám képest. Aztán ez csak egy apró jelenet. A többit leírtam; zenék, feszültség, hangulat, ötletek, ahogy az egész film felépül, majd amilyen lezárást kap… Hát nem sok ilyen mozi van, ami ilyen jó kis hibrid elegyet alkot. Példának hozhatnék pár Tarantino flmet, legyen mondjuk a Django Unchained, amelyben öncélú mocskos, túltolt, irreális vérengzés megy, és ez bizony eléggé illúzióromboló számomra. Na itt ilyen nincs. Van vér, van “minden már is”, de közben nem esik át a ló túloldalára semmilyen szinten.


Utopia – 2013

Hej, hát ez elég erős nyitás volt. Sokat nem tudok írni, mert a rész végére több kérdésem lett, mint amit megtudtam.

Durva, de okos és hangulatos egyben. Ennyi karaktert felvezetni úgy, hogy még a kevesebbet szereplők is érdekesek legyenek kevésnek sikerül. Ugyanakkor elsőre kicsit egysíkú némelyik. Na nem mintha ez az első rész alapján dőlne el, szóval… A színészek rendben vannak a zene is oké volt, néhol tényleg egész jó téma volt alatta.

Nem is cifrázom nekem ez tetszett.

Na ez kérem az igazi nagybetűs Agymenés. Ez tipikusan az az alkotás, ami nem tud átlagos lenni. Valaki vagy imádja és 10 pont, vagy azt mondja ez neki nem megy és 1 vagy 0. Nekem bejött, én imádom amúgy is az angol abszurdot. Ezek a képek és monológok… A témája a pandémia miatt aktuálisabb, mint valaha. Én pont holnap megyek pfizerral oltatni, és bennem lesz, hogy mi van, ha most… 😃

A hatását elérte, egyből le is nyomtam a két évadot. A második talán még erősebb, kevésbé agymenős. Csodálkoztam is, hogy nem folytatták, meg nem is. Majd valahol utána kéne nézni, hogy van-e Utópia klubb vagy rajongói csoport tele olyat beteg állattal, mint a sorozatban is.

Nekem nagyonn bejött, hogy bizonyos élénk színeket még jobban felerősítettek. És azt hiszem az a mondat, hogy Where is Jessyca Hyde, mindannyiónknak beleégett a tudatalattijába és ezt onnan már nem lehet kisütni 🙂

Hát nyilván én is szerettem, azért van itt. Ez a cucc tud úgy rohadt stílusos lenni, hogy közben a tartalmi mélység nem veszett a felszínesség homályába. Nagy ígéret az egész, de működik. Plusz az a cold opening az elején, az is mekkora már. Talán azért nem 9 vagy 10 pont, mert nem tudott elég személyessé válni számomra, de persze tudom, hogy minden komplex cucc később érik be igazán. Minőségi, angol, összeesküvős cucc, ami valahol félelmetes, valahol vicces, de az biztos, hogy baromi szórakoztató.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük