Vetítőterem – #14


Being Flynn [ Mocsokváros utcáin ] – 2012

Elég fura atmoszférája volt a filmnek. Egyfelől kicsit steril volt, nem tudtam hova tenni és nem is igazán fogott meg eleinte. Másfelől az idő teltével, ahogy bekerült a hajléktalan szál és De Niro karaktere ebbe a helyzetbe került, sokkal behatárolhatóbb lett a film. Ez a téma volt a erőssége. Mert ez az írósdi egyszerűen nem tudott elég erősen jelen lenni. De ahogy az utcai világ nehézségeit mutatta az rendben volt. A főszereplő srác hát… Eleve Dano színészi képességéhez ez sok volt. Nem is szeretem ezt a színészt. De úgy nem tudtam a karakterrel sem azonosulni. 18 év után talán nem ugráltam volna úgy, ahogy ő egy telefon után.

Mutasd a spoilert!

De hogy miután van egy munkája amit igazából nagyjából szeret és egy tök aranyos és támogató barátnő mellett nekiáll kokózni.

Egyszerűen nem volt szimpátia. Ellenben Niro alakítása nagyon rendben volt szerintem.

Hogy miért is választottam ezt? Apámékkal néztük az Elnök embereit, és volt egy rész ami a hajléktalanokról szólt és apám megjegyezte, hogy ez is Amerika és ezt az oldalát nem látjuk. Én meg, mondtam, hogy dehogynem, csak ezek olyan alkotások amiért nem kígyóznak sorok a mozi előtt. Úgyhogy elvittem nekik ezt és rendesen elmerülhettünk benne… A legjobban az vágott mellbe ennél is, mint az angol filmnél, hogy lavírozol a felszínen és elég egy hibát elkövetned, aztán máris merülsz le a legaljára. Nekem mindig felüdülés, ha Robert De Niro-t nem rendőrként vagy maffiózóként látjuk. Paul Dano-t sokan utálják, mert tenyérbemászó, de én akkor is szeretem. Ami nem tetszett, hogy az öreget túlságosan idegesítőre csinálták meg, a narráció néha felesleges volt. És szerintem is mindenkinek el kéne mennie egy kicsit dolgozni egy ilyen helyre, hogy jobban megbecsülje azt ami van…

Kellemes kis film volt. De sajnos semmi extra. Mármint se zeneileg, se képi világra, a színészek és a karakterek is meh kategória néha, ahogyan sem az írás, sem a hajléktalanság, sem a lecsúszás témakörét nem járja körül elég mélyen, de persze talán nem is kell és nem is lehetne – 90 percben – ezekről mind számot vetni. Mármint láttunk már jóval jobb és határosabb filmet a lecsúszásról, ezért talán nem is kell megindokolnom jobban a pontszámom.


To the Lake [ Menekülés a tóhoz ] – 2019

Az első 15 perc után nagyon azt hittem, hogy ez egy borzalom lesz, de annyira nem volt rossz szerencsére. A kamerakezelés nem tetszett, a testre szerelt kamerát kicsit öncélúan is használták. Bénácskák a szereplők is, a vírus felvezetése, ami az egész mozgatórugója meg kevés volt. A végére viszont magára talált valamelyest, volt egy kis akció, így ott már könnyebben telt az idő. Meg olyan rossz pontszáma nincs is, lehet magára talál a cucc. Ezzel együtt a legjobb az epizódban, az a szőke csaj volt, vizes pólóban. Ezt ki tudom emelni. 😃

Ugye én elsőre az Ez minden amit tudok-ot akartam indítani, ez meg tényleg csak véletlenül jött szembe velem, de végül nem bántam meg. Ne feledjük, hogy ez egy 11-es regény alapja és 18-ban csinálták meg, amikor még híre hamva sem volt a Covidnak. Nem is amerikai, nem is európai, hanem orosz. Vannak benne hibák, a zene is pocsékul megválasztott, viszont látványra nagyon jó. Amikor megjelentek fertőtleníteni az iskolában komolyan szorongtam, és az a lefújt kiscsaj ahogy vitték el… A karakterekre meg végre hagytak időt, hogy rendesen megismerjük őket.

Mutasd a spoilert!

A félkatonai szervezet létjogosultságát viszont nem értem és szerintem túl gyorsan is hozták be őket.

Pár napot hagytam volna legalább erre az Ember embernek farkasa dologra. Én azt mondom le a kalappal az oroszok előtt, és csak így tovább!

Hú, ez a legrosszabb sorozat-pilot volt amit talán valaha láttam. Persze nyilván vannak gyengébbek is bőven, csak még nem nagyon találkoztam velük. Miért ez e legpocsékabb? Soroljam? Öncélú operatőri munka (pl. nyitás), botrányosan oda nem illő zenei váltások és választások, nulla de tényleg nulla hangulat (a témában elég sok mindent láttam, játszottam), ami egészen durva egy ilyen koncepciójú sorozatnál, de persze értem én, hogy kevés a pénz, de pont ez az a műfaj, amihez igazából nem is feltétlen az anyagiakon állna feltétlen a minőségi tartalomgyártás; csak egy jó script, pár jó operatőr, hangulatban passzoló zene meg egy erős kéz kellene, ami összefogja az egészet. Voltak mondhatni kevéssé rossz pillanatai is a résznek, de totál hidegen hagy az egész, ha ennyire sugárzik a gagyiság szinte minden porcikájából. Annyi ostobaság van a részben, hogy az hihetetlen, kezdve az olyanoktól, hogy

Mutasd a spoilert!

amikor a csávó kimenekíti a családot a furgonnal, és előre ülteti az exet a kocsiba, aki akkor kezd el kapkodni, hogy fel kéne húzni az ablakot, amikor már majdnem késő, korábban eszébe nem jutott volna, még jó, hogy nem nyitotta ki az ajtót a bandának… kamu feszkó level -1.

Jellemző a részre, hogy míg pl. a Csernobil nézése alatt néha tényleg tiszta para volt az ember, itt meg még a vállam rángatása se ment. Plusz a zene, és a kamerakezelés, te jó isten… mondok egy példát még: gyerek a játszótéren. Partizene be, gyerek full pofával a képernyőn, aztán örüljé’. Utána még az apukat vigyorgó fejét is látnunk kell. Köszi, ha ilyeneket akarok nézni egy „vidámparkból”, akkor tik-tokot nyitok. Nem is értem, komolyan… 4/10-et akartam adni, de ha levenném ezeket az illúzióromboló dolgokat akár jóval jobb is lehetne, számomra érdekesebb karakterekkel, de 5/10-nél ez nem ér többet… Aki szerint igen, az nem látott, játszott semmi hasonlót a műfajban…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük