Vetítőterem – #02


Hoop Dreams [ Kosaras álmok ] – 1994

Azt hiszem valahogy így kell sport dokumentum filmet csinálni. Persze ez különbözik egy átlag sportfilmtől, hiszen itt nem adott egy meccs izgalma, nincs előzmény, nincs manipulálás, izgalomfokozás csak a tények. Itt a bemutatott karakterekhez fűződő érzések határozzák meg mennyire izgulsz egy-egy meccs alatt. Emellett remekül mutatja be, hogy a bármit elérhetsz, csak akarnod kell jelige akkora bullshit mint egy hegy. Persze az akaraterő, a kitartás mind szükséges, de önmagában nem elegendő, sőt még a tehetség sem feltétlen. Hogy hová születtél, milyen családba, anyagi helyzetbe, környékre stb. ezek mind hátráltatják az embert. Egy ilyen helyzetben az egyszerű szerencse az, amire a leginkább szükséged lehet a kitartás és a tehetség mellé. A két srácot remekül lekövetik az események nem időznek semmin többet, mint az szükséges, így nemcsak őket de a családjukat és környezetüket is van idő bemutatni. A hangulat ennél 90-es évekbelibb nem is lehetne, de ezt jó értelemben mondom. Furcsa de már ez is kb retro. Én két részletben néztem meg, szerintem így jobban befogadható a 3 óra egyben nekem kicsit soknak tűnt. Viszont a főszereplők valahogy mégsem fogtak meg túlzottan.

Mutasd a spoilert!

Talán Gates volt az, akinek inkább szorítottam a sérülések és megfelelési kényszer árnyékában, egyszerűen az ő vonala érdekesebb volt sport szempontból. Agee inkább életének szerencsétlen fordulatai, a pénzhiány, az apja kálváriája és lecsukott barátja miatt volt érdekes.

Végül egyedül amiatt nem adtam neki 10 pontot, mert úgy istenigazából tényleg nem tudtam teljes szívvel izgulni értük. Ez az a hangyafasznyi dolog ami miatt mondjuk a Last Dance pl. 10/10 nálam, még ha ott előre tudja is az ember, hogy mi lesz sokszor.

Nagyon nehéz szülés volt számomra, annak ellenére is, hogy szeretem a dokumentum filmeket. Viszont az tény és való, hogy nagyon szépen bemutatja az amerikai valóságot meg a reményt, hogy kikerülhetsz a gettóból a sporttal, ami itt nálunk sosem volt olyan húzó erő.

Mutasd a spoilert!

Amúgy most olvastam kicsit utána, és egyiküknek sem jött össze az NBA.

Igazából szerintem többet sem kellene írnom, mármint arról, hogy miért is volt ez zseniális – mármint ha figyelembe vesszük, hogy imádom az ilyen bennfenteskedő cuccokat. Kicsit olyan, mint egy reality show, csak hát ez nem játék… Igazából amúgy is imádom a sportos tematikájú dolgokat: Minden héten háború, Pénzcsináló, Dühöngő bika, Millió dolláros bébi, Az elátkozott Leeds United és még sorolhatnám sorokon át… Nem tudom igazán, hogy miért nem tíz pontot adtam rá, van amikor csak valami érzés hiányzik, lehet katarzisvadász lettem, és mindenben azt keresném, de ez van, idővel lehet ez több is.


Kingdom – 2014

Na akkor még egy sportcucc Patrick… Mostmár el kell mennünk sportolni valamit 😃 Pozitív csalódás. Nem vártam egy ilyen jellegű sorozattól, hogy ennyire pörgős legyen, de már a pilot is nagyon jó volt. Jó karakterek, remek pörgős párbeszédek, remek humor és egy többszintű alapkonfliktus. A bunyó közbeni kameramozgásnál láttam már jobbat, de így is jó volt. Plusz szinte biztos, hogy lesz az még jobb is. Az epizód végi cliffhanger sajna elég kiszámítható volt, de ez nem a világ. Tutira folytatásos lesz.

Végre ez is megvolt. Annak ellenére, hogy mostanában kezdek rákapni a mozgásra ez még mindig nem az én világom. Sem lélekben, sem sehogy nem vagyok Harcos. Aki ezt szereti annak biztos 10/10. Szépen felvonultatnak minden zsáner szereplőt, a frissen börtönből szabadulttól a tékozló drogos, de azért kocka hasú gyerekig. Nagyon sok csavarra nem kell számítani. A gengszteres vonal viszont idegesít.

Mutasd a spoilert!

Jön a Mester és lezúzza őket, aztán az ájult emberek mellett ott hagy az utcán egy fegyvert, azok meg amikor rájönnek, hogy kicsoda, a fiát kapják el ahelyett, hogy a fatert lőnék le a gecibe…

Hú, ez nagyon jó volt másodszor is. A párbeszédek, az alapkonfliktus felvezetése, jó a ritmus, stb. Kicsit benne van, hogy talán túl sok is így minden egyszerre, de hát basszus, nézzünk szét a való világban, mennyi elcseszett család van a világban… Jonathan Tucker, az a drogos arc meg egy isten. Ti lehet nem sok helyen láttátok, de én már sok helyen találkoztam vele – jelentős szerepekben: a másik nagy kedvencemben a Justified-ben és a City on a Hill-ben is. Áááh, az a csávó… Sugárzik a szeméből az agyament faszság, erről a faszról tényleg elhiszem, hogy ilyen laza, stb. Ez a srác még kurva sokra viheti, de remélem nem ragad le egy idő után a filmeknél, pláne nem a nagyköltségvetésű cuccoknál… Ilyen undergroundabb cuccokban szvsz sokkal jobban kiélheti magát. Szóval jó kis alapozás ez, jó zenékkel, feelgood, laza momentumokkal, és kellő mennyiségű drámázással, előbbire példa pl amikor kiülnek a strandon és dumálnak, tök természetesnek, odavalónak hat, eszembe is juttatott pár FNL-os momentumot, szóval tényleg jók a képek, az opening is fasza, a casting is állat, mi kellene még? Csak azért 8/10, mert innen ezt még lehet fokozni. És tudják is.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük