Címke Vidám vidék

Happy Valley [ Vidám vidék ] – S01 – 2014-

Milyen régi már ez a sorozat is… Mármint röpül az idő kérem. A 2014 április 29-én leadott első epizódot már azév szeptemberében megnéztem – pedig akkor és most is voltak és vannak még bőven azért elmaradásaim. Minek apropóján írok hát most az első évadról? Hát mert újra megnéztem…

Ennek oka az volt elsősorban, mert felvettem a második és harmadik évadját az idei éves vállalásaim közé. Aztán megnéztem a második évad első epizódját, és néhol csak vakartam a fejem. Nem csoda, hogy 8 és fél év után nem sok minden rémlett belőle (mármint az előzményekből, az első évadból), de ahogy megnéztem utána ismételten az első szezon legelső epizódját, már rögtön minden sokkal tisztább lett. Mondjuk viszonylag könnyű dolga van az embernek, amikor egy ilyen sorozatot kell felidézni. Nem mondhatnám, hogy életem legnagyszerűbb első évadját láthattam, de jó eséllyel mocsok mód bűnös élvezetben lehet része annak, aki bepróbálja Sally Wainwright munkáját. Ha meg hozzám hasonlóan krimi rajongó valaki, nem is kérdés, hogy így kell tennie.

A Happy Valley – nem nagy meglepetés szerintem – címével ellentétben nem éppen egy vidám vidékről szól. Egy átutazónak talán még annak is tűnhet… De egyébként itt körülbelül minden van, csak kimondott vidámság nincs. Ennek ellenére nem húz le annyira a sorozat, mint amennyire megtehetné, de hát kimondhatjuk, annyi elcseszett dologra már egyébkénit is lehet immunisak lennék.

A BBC One szériája több szempontból is érdekes. Az egyik ilyen, hogy bár rengeteg krimit láttam, és meglehetősen sokat is olvastam, a legtöbb történetben magától értetődően úgy kezelik – sőt, úgy teremtik meg – a rossz, gonosz oldal megtestesítőit, hogy ők okosak, akár kifejezetten műveltek is, és bizony a motivációikat gyakran akár még valamilyen szinten meg is lehet érteni, még ha azok eszközeiben és céljaiban azért nem is éppen tudunk – akár csak szemernyi – önazonosságot sem találni. Ez ma már valamilyen szinten egyfajta írói alaptézis. Szeretünk olyan jó vs rossz küzdelmet látni, amelyekben méltó “ellenfelet” kap a kedvenc nyomozónk. Vagy akárki más.

Egyszerűen tiszteletet parancsoló tud lenni, ha azt látjuk, hogy a tettes sem éppen idióta, sőt… Ezzel nem csupán a figyelmünk ragadják meg; be kell látni, hogy ez sokszor – bizonyos téren – egy szimpla írói kényszerpálya. Az állami szervek általában túlerőben vannak, és ha nem éppen zsaru a tettes maga (azért ez eléggé valószínűtlen szokott lenni), akkor bizony nem kevés gógyi kell ahhoz, hogy a gyanúsított hosszú órákon, napokon, vagy akár hónapokon és éveken át “elszórakoztasson” úgy bennünket, mint akár a rendőrséget magát is. A legjobb filmekben sorozatokban még gyakran árnyalják is a képet, és olykor bizony a bűnöző emberileg még lehet közelebb is kerül a nézőhöz.

Oké, nos a Happy Valley nem kimondottan ilyen darab. Sőt. Itt talán ki is lehet mondani, hogy irtózatos hülyeségeket csinálnak néha az elkövetők. De ennek ellenére működik a dolog. Miért? Mert hát ilyen is biztos van. Sőt, lehet a legtöbb bűncselekményt valószínűleg nem kimondottan profin, a kiterveltek mentén sikerül abszolválni a valóságban sem. De ha bénák, akkor eléggé lefutott a dolog maga nem? Ez részben igaz is lehet. De vizsgáljuk meg ezt egy másik aspektusból: ha nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, akkor bizony az egyik baromságod még nagyobb baromságot válthat ki, és ezzel bizony akár még nagyobb, akár előre messze be nem tervezett károkat is okozhatsz. Nem csak magadnak. Hanem elsősorban másoknak…

A Happy Valley pedig ilyen. Izgalmas, pörgős, érdekes, drámai. Igazi angol cucc, a BBC One gondozásában. Könnyű rákapni, akár másodszor is. Én szívesen végignéztem újra az első évadot, és csupán egy hajszál választja el a 9 pontra értékelhetőségtől. De kivárok vele, hátha majd a második vagy a harmadik szezon még jobban betalál. A harmadikat kifejezetten nagyon várom, a sajtó eddig szerencsére imádja.

A produkció technikailag abszolút rendben van. A karakterek meg olyanok amilyenek… Egy kissé szinte mindenki elcseszett és defektes… De hát nézzünk csak szét jobban, és nézzünk akkor már a tükörbe is. Ezek után meg merjük azt mondani, hogy nem ilyenek vagyunk mi magunk is… Persze valakinek jobban bejött az élet, valakinek meg nem. Hát a Happy Valleyben a sors – amikor kiosztotta azokat a bizonyos lapokat – általában inkább a nemet részesítette előnyben…

8.4/10