Hát nem nőtt egy nagy pattanás az orrom mellett? Már szinte fáj. Kinyomni még nem lehet, szóval egy ideig együtt élek vele… (De majd adok szépen neki.) Ha azt vesszük, így talán akár el is nevezhetném… 😅

Na jó, tudom, most legyen elég az undi dolgokból… Kicsit elhanyagoltam a blogot, de hát mostanában tényleg elég sokat dolgoztam. Volt, hogy 9 napból 8-at melóban töltöttem, ami 12 órás műszakokban kicsit sok is volt. Maradjunk annyiban, hogy ennyit egy hónapban még soha nem dolgoztam itt… És a február is húzósabb volt… Most ilyen időszak van, de igazából örülök neki, jól jön a pénz. Közben a lakást is pofozgatom még így meg úgy; életem harmadik „nagyobb” IKEA-s rendelése futott be pl. a napokban. Valamivel szívtam egyedül, de hát csak megoldottam eddig mindent. Nem gigantikus dolgok ezek, de azért alakulgat a dolog. Más kocsikulcsokkal, meg „villákkal” villog, én meg azzal, hogy nézzed’ már, milyen klassz is a kis lakásom. 😅 Na persze csak úgy, hogy a saját mércémmel nézve, meg ha azt is figyelembe vesszük, hogy honnan indult a dolog…

Na mindegy, most majd nyugisabb időszakom jön talán. Egy ideig biztosan. (Mondjuk összességében ebben az évben szerintem rohadt sokat tudok és kell majd túlóráznom, ami azért felgyorsít bizonyos dolgokat.) Nem így mondjuk az éves „blogos” vállalásaim kipipálását, amelyekkel persze elég jól állok így is, pedig aztán nem csak ezeket pörgetem. Bár nem lehet nem észrevenni, hogy a könyvekkel el vagyok maradva, de hát ha már nem akad nagyon olyan néznivaló, és nem is leszek éppen hulla, akkor olvashatok is akár egyfolytában…

Magánélet? Haverok? Hát, ez érdekes téma is lehetne. De nem lesz. 😅 Pár változtatást eszközöltem a múltban – már azzal kapcsolatban kihez és hogyan állok, mennyi időmet fordítom ilyen vagy olyan dolgokra –, meg ahogy tapasztalom, tartom is ezekhez magam a jövőben. Persze ez mind biztos ilyen pótcselekvés féleség – elvégre így el tudom mondani, hogy lépek e tekintetben valami érdemlegeset és kézzel foghatót –, de amúgy nem nagyon érdekel az egész, csak „haladjak is valamerre”. (Mondjuk ez az egész egyébként csak félig-meddig igaz, de mindegy, mert hát még egy mellé, még egy kapufa, még egy kis pofon, már szinte megszoktam. Innen szép felállni. 😅)

Aki néha felnéz ide, vagy követi mit „alkotunk” a vetítőteremben, az észrevehette, hogy a korábbi két hetes fordulókból havi egy lett. Az egész elkaszálása is közel volt, mert mindenkinek viszonylag sok dolga van, stb, és össze is gyűlik, gyűlt már annyi néznivaló sorozatos fronton, hogy szinte felesleges ennyi mindent bepróbálni, de aztán úgy döntöttünk, hogy a havi egy még belefér lazán, annyit egyébként is lehet ajánlanánk a másiknak…

Aztán meg a lakás megint… Hmm… Szóval van már pár bekeretezett sorozatos, filmes plakátom, de tavaly egyet levettem pár feles után, aztán odaajándékoztam – ott helyben – JackOneill barátomnak. 😎 Aki persze másnap visszaadta volna, de hát na, tudtam én mit csinálok… Jól mutat nála is – ebben biztosak lehettek. Egyébként a True Detective első évados darabjáról van szó. Szóval annak a helyére is kellene már valami, meg ott van még egy szinte szabad falfelület is, és hát na, mi ez kérem szépen, ha nem tarthatatlan állapot? Ugye pikk-pakk rendelhettem volna a kedvenceimből filmes posztereket, de valami utánajárósabbat, izgalmasabbat, már-már szinte kissé személyesebbet szerettem volna. Hát aztán úgy döntöttem, hogy ez a négy kép lesz még felpattintva a falra. Majd fogok még saját plakátot készíteni, kreatívkodni, és mindennek meglesz a saját kis helye – max ha mégsem, akkor cserélgetem őket néha. De most itt van ez a négy kép, és én ezeket akarom így, ahogy vannak. Holnap vagy ma délután megy is le rájuk a rendelés.