Vetítőterem – #51


Thirteen Lives [ A tizenhármak ] – 2022

JackOneill – 8.1/10

Miután a baj elég gyorsan bekövetkezik el is indul a film fő mozgatórugója a mentés. Azért írom ezt így mert meglepően keveset foglalkoznak, mint a bent rekedt gyerekekkel mind a kint aggódó családtagokkal. Ez már csak azért is fura mert az elején van erre való utalás a legkiesebb születésnapos gyerekkel és az ő anyjával, de végül egy-két apró jelenetet leszámítva a búvárkodás és a mentés van a középpontban. Még maguk a búvárok sincsenek pátoszos hős felhőkbe burkolva. Sőt a Viggo Mortensen által játszott karakter egy ponton ki is mondja, hogy ha nem biztos, hogy ő ki tud jönni akkor visszafordul. Mégsem éreztem ezt gonosznak inkább tisztán emberinek. Jót tett ez a filmnek. A környékbeliek összefogása, a mérhetetlen mennyiségű víz elterelése a termőföldekre lehetett volna ilyen elem, de tudomásom szerint ez valóban így történt a valóságban is.
És hát maga a mentés egészen torokszorító volt. Emlékeztem a hírekből hogyan végződött ez az egész mégis magának a mentésnek a módja ismeretlen volt számomra. Amennyire utána olvastam ez részben azért van mert a későbbiekben is titkolták ezt az egészet és egy könyvben tálalták ki a teljes igazságot arról, hogy valójában erős nyugtatókkal nyomták tele a gyerekeket, hogy ki tudják hozni őket. A korábban említett földhözragadtság itt is megmaradt, nem voltak nagy hősies áldozatok vagy tettek a nyilvánvalón felül, hogy kicsit még izgalmasabbá tegyék a filmet.
Viszont a hossza kicsit talán sok volt. De lehet csak azért érzem így mert fáradt voltam. Mindenesetre nekem nagyon tetszett igazi kikapcsolódás és kis borzongás azon miket hozhat az élet és mire képes az ember, ha a szükség úgy hozza.

Még hozzátenném, hogy mivel úszni sem tudok a szűk, sötét barlangi járatokban való jelenetek nekem külön feszültek voltak.

Gabo81– 8/10

Egy újabb igaz történtet, egy újabb nehéz kérdés. Magára a történetre koncentráljunk, vagy azt felejtsük el, mert az élet hozta össze és maradjanak a külsőségek, a színészek meg a látvány?
Az a vicc, hogy a kritikák is úgy kezdődnek, hogy „Amíg mi a foci vb-t néztük…” Annak idején konkréten egy meccset sem láttam, viszont őket nyomon követtem a neten és értetlenkedtem, hogy mit szenvednek ennyit a kimentéssel, meg mélyen elítéltem a tanárt aki velük volt, hogy vonják majd felelősségre.
Na ezek a dolgok most legalább rendesen kitisztázódtak. Megkönnyebbültem, hogy az edzőnek sem lett baja 🙂 Azon viszont csodálkozom, hogy csak egy ember halt meg. Én is olyan vagyok aki szereti beleképzelni magát a helyzetekbe és nyilván a méreteim miatt, nagyon sok percet töltöttem szűköléssel a víz alatti jeleneteknél. Nagyon profi lett a megvalósítás és a látvány. Kellőképpen kihangsúlyozták itt is az emberi kicsinyességet, a katonai és politikai hierarchiát, de ugye a hozott anyag.
Annak ellenére, hogy ilyen hosszú volt, kitöltötték elég feszültséggel az időt. Ami viszont engem jobban érdekelt volna, az a gyerekek helyzete és szemszöge. x percet eltöltöttek velük addig, ahogy bemennek a barlangba, aztán majdcsak amikor már rájuk találnak. Ennyi erővel kezdhették volna a kutatók szemével akiknél megcsörren a telefon, hogy menniük kell. Én biztos nem bírtam volna ki ennyi ideig, viszont ha vannak ilyen meditációs technikák, akkor ide velük, mert nehéz idők jönnek és sokat lehetne spórolni kaja nélkül xd
Mindent összevetve jó volt, feszültséggel teli, hiteles. És kaptam egy újabb megerősítést, hogy sosem akarok búvárkodni és barlangászni…

Patrick– 6.8/10

Hát én annyira nem vagyok lelkes. Jó, profi kis film, de ezen túl azért sok mindent nekem nem adott. Zenére kb nem is emlékszem… Egyébként meg, hogy kertelés nélkül bele is vágjak, milyen más okok mentén „bukik el” nálam egy ilyen mozgóképes élmény… Nos, tömören fogalmazva mondhatnám azt, hogy személytelen. Egy Titanic többet – sőt iszonyat sokat – ki tudott belőlem régen váltani, már amikor először láttam moziban a filmet, emlékszem hazafelé csak bámultam ki a fejemből a buszon, és csak reméltem, hogy nem látszik rajtam annyira, hogy engem mennyire meghatott, meg maga alá temetett a film… Arra emlékszem, hogy többen beszélgettek róla, én meg csak elmerülten vettem a nagy levegőket, és bíztam benne, hogy most senki nem kezd el cseszegetni. Hiába na, nagyon szerettem volna már (egy barátnőt) szerelmes lenni, és hát ehhez hozzájött még, hogy a film is meglehetősen grandiózus lett. És hát ugye ez egy olyan szerelem volt, amely nem ismert határokat. Szóval én kész voltam rendesen. De ez csak egy film, egy példa.

Nyilván lehet valakinek egy ilyen mentős film is személyes, nah’ de egyébként tényleg kiknek? Akik részt vettek benne? A családtagok, a túlélők? Szóval elég szűk kört fed le így ez a dolog. Szóval ezzel valamit kezdeni kellett volna még, lehet tényszerű, lehet minden így történt, lehet látványos, ha én ennek ellenére néha már untam… Sok karakter szerepel benne, de mindenkire csak pár mondat jut szinte… Kevés azonosulási pont… Ezt az egészet lehetett volna sokkal személyesebben is tálalni. És hát igen; maga a túlélési technika, a meditáció, hát nekem piszok kevés volt.

Jó volt, elment, de örültem, hogy a végére értem… A lélegzetem visszatartására néhol – talán-talán – elég volt, egyébként meg felejthető darab…


The Orville [ Orville ] – 2017

JackOneill – 7/10

Bár kissé furcsán tekintettem mindig is erre a sorozatra azért nekem tetszett. Egyrészt ez a leginkább klasszikus sci-fi sorozat ma. Könnyed, jól felismerhető elemek és epizodikus lebontás. Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem kell, hogy valami véresen komoly, összefüggő és valósághű legyen. Hiszen néha pont elég, ha élvezed, amit látsz, ha az nem teljes blődség. Márpedig ez azért nem az.
Másrészt viszont Seth Macfarlane humora egy olyan kardinális pont, ami eldöntheti kinek mennyire jön be. Én magam imádom a srác humorát legyen szó a Family guyról vagy a Tedről, hogy csak a két legnagyobbat említsem.
Itt azonban láthatóan visszafogta magát és bár van néhány jó poén nem ezen van a hangsúly, ami a pilot epizódban azért baj mert önmagában a sztori egyáltalán nem acélos. Egyrészt tisztelgés a klasszikus scifik előtt mert van itt minden Star-wars, Stargate de leginkább Star-Trek., másrészt pedig egy csapatösszerakó rész volt.
Kiváltképp a későbbi epizódokhoz mérten látszik, hogy ez mennyire egy semmilyen rész is volt hiszen ott már a humort is kicsit feljebb pakolják a polcon és meglepően mély dolgokat dolgoznak fel a maguk könnyed módján.
Így csak a pilotot nézve nem tudok ennél több pontot adni de kevesebbet sem nagyon mert akarva akaratlanul is a sorozat összképe belefest. Így ez most csak 7 pont, de az évadra simán 8/10. Aztán majd ezt is be kellene fejeznem. 😊

Gabo81– 7/10

Hihetetlen, hogy ez a fickó mennyire nem volt meg nekem eddig. Amikor megláttam a nevet, hogy Seth Macfarlene, az „Eszem faszom megáll” jutott eszembe és hogy annak idején azt is mennyire hájpolták, de nekem nem jött be, mindenki mással ellentétben. Aztán most rákerestem és kiderült, hogy az a Ford Fairlane kalandjai volt, ez meg az aki a Ted-et meg egy csomó mindent csinált, amiket egyébként szerettem 😀
Megnéztük, de annyira nem szippantott be, hogy rámenjek a következő részre. Pedig látszik rajta, hogy rengeteg pénzt tettek bele. Vígjáték és mégis olyan a látványvilága, mintha egy igazi Sci-fi lenne. Hozzá kell tennem, sosem néztem a Star Trek sorozatot, a filmek közül láttam egy kettőt. A sztori egyébként jó, a dialógok is, poénok is, én is többször felvisítottam. Imádtam, hogy odafigyelnek a részletekre, ahogy az időgépet kezelték.
Pár dolgot viszont túltoltak szerintem, gondolok itt a volt feleségére, meg a haverja is rém idegesítő akit benyomott a hajóra.
Mindent összevetve jó volt, egyszerűen csak nem az én világom.

Patrick– 4.4/10

Hú. Szemét leszek, de alapból rühellem, ahol lemegy a sorozatból 3-4 perc, és még mindig rohadt nagy gagyi karakterekkel írják ki, ki és mit csinál a sorozatban. illúzióromboló, igénytelen hulladék. A sorozat meg valahol jó, valahol kínosan gagyi, de sokkal inkább utóbbi… Persze, hogy nálunk színes egyéniségek vannak (szinte minden pozícióra más-más jelmez kell – igen, szemforgatósan fejcsóválós a dolog –, meg mindenki valamilyen szinten vicces, vagy szórakoztatóan jó fej, az ellenség meg full rémisztő egyen arcokkal teletolt nem is tudom mi… Talán a díszlet a legjobb szó rá, mert azok a lövöldözős jelenetek, te jó isten…

Köszönöm, eddig sem az én műfajom volt ez, ezután meg aztán pláne. Ragozhatnám még mennyi minden nem tetszett, meg kiemelhetném azt a párat ami viszont igen, de inkább engedjük ezt most el…