Everything Everywhere All at Once [ Minden mindenhol mindenkor ] – 2022
JackOneill – 7.9/10
Sok mindenre számítottam, de ilyen szintű agymenésre nem. És ezt most nem negatív értelemben értem. Az elején leszögezném, hogy nekem tetszett, jól szórakoztam rajta. Elvitt a hátán ez a kavalkád. Tetszettek a poénok, a hangulat, de még a mondanivalója is rendben volt még ha nem is éreztem, hogy teljesen tisztában is lettek volna pontosan mit is akarnak tudatni velünk. A család, az élet örömei, bízz magadban vagy éppen a párhuzamos világok, mint másik életek mind érdekes és jó dolgok csak éppen egyikre sem volt elég idő a családi szálat leszámítva talán. De hogy is lett volna mikor a film brutál szinten pörög, egyik ötletet dobja be a másik után, és bár nem mind működik, a nagyja nekem tetszett, a szabályrendszer pedig jól kitalált. A képességek megszerzésének módja a más világokból nagyon szórakoztató eleme volt a filmnek, nagyon tetszett. Viszont azért a virsli ujjú világ vagy a főgonosz, ha nevezhetem így nem volt az igazi. A végére viszont kicsit megcsömörlöttem. Nem tudom, hogy hosszabb kellett volna e legyen, hogy kicsit pihenjünk is és több időt fordítsanak mondjuk a karakterekre vagy ha már ez a tempó volt a terv akkor rövideb? Amit sajnálok, hogy Jackei Chan nem tudta elvállalni a főszerepet, amit először külön neki szántak. Amekkora sikere lett a filmnek, jó lett volna, ha még bejön egyszer neki egy nagy film és abban is biztos vagyok, hogy hozzá tudott volna még tenni az egészhez. Végül is bár nekem tetszett nem tudok rá 9 vagy 10 pontokat adni sajnos.
Gabo81 – 8.5/10
Nagyon nehéz szavakba önteni a látottakat. Most viszont nem azért, mert nem lehet róla mit írni, hanem azért mert nagyon is van, viszont én ehhez már kevésnek érzem magam. A buddhizmushoz, a kollektív tudatalattihoz, meg a pszichológiához is jobban kéne érteni. Amúgy egy nagyon jó újítás. Végre kiléptek a megszokott a keretek közül, bár hozzá kell tenni gyorsan az előző agymenése is nagyon bejött a rendező párosnak. Több ilyen függetlenfilmes alkotás kellene. Ami nem jött be, hogy túl pörgős lett az egész. Hagyni kellett volna pihenő időket. Az én agyam is lekapcsolt a végére és bealudtam kicsit, és tényleg nem az unalomtól, egyszerűen már nem bírta a terhelést XD Tényleg sok mindent kéne meg lehetne is írni, de nehéz szavakat találni. Viszont SOSE feledjük, hogy a Család az első 🙂
Patrick – 3/10
Azt a rohadt mindenségit. Mi volt ez? Mondanám, hogy nem értem, vagy hogy nem teljesen. De igazából teljesen mindegy is, mert lefárasztott, meg azért nem olyan bonyolult ez. Micsoda? Hát ez a katyvasz. Nektek már említettem, hogy az első 25 perc is sok volt nekem, aztán a helyzet nem javult, sőt… Alapvető probléma az egésszel, hogy úgy próbál egyszerre akció-sci-fi paródia is lenni, hogy közben meg azért osztogatja az élet nagy igazságait is – természetesen a drámai pillanatok alkalmával. Pl. ne bánd, hogy egy senki vagy, élvezd ki amit lehet, sosem késő, képes vagy bármire… És sorolhatnám. A dráma azért még valamilyen szinten működik is benne; több komolyabb érzelmi pofon elcsattan azért a film során, de ennyiben ki is merül a film összes pozitívuma.
Én értem azt, hogy roppant igényes a film. Értem azt, hogy teli van apró ötletekkel. De ha valami sok, akkor sok. Nem is azzal van bajom, hogy van olyan pillanata amikor egy jól kidolgozott műfasszal csépeli az egyik a másikat, vagy hogy bizonyos pasik úgy nyernének energiát, hogy bele akarnak ülni valami jó vastag dologba, mert ezek logikailag fel van építve, mármint az, hogy miért is kell azt tenniük amit. A probléma az, hogy az egész súlytalan. A filmben nem nagyon tudtam kiért izgulni; a karakterek többsége kidolgozatlan volt, a dráma sem volt elég hangsúlyos, mert a sok akciózás és a rengeteg videóklip elem lényegében kitöltötte az egész filmet. Audiovizuálisan nagyon rendben van a film, és érzem én, hogy kicsit gonosz is tőlem ez a 3 pont. De hát rég untam ennyire filmet. Rég hatott rám – egy alapvetően iszonyat sok munkával összerakott – produkció ennyire álmosítóan. Ha nem VT-s, eskü végig sem nézem.
Mutasd a spoilert!
Nem vicc, tényleg azt érzem, hogy itt volt egy csomó apró ötlet, ami megszülte a nagyobbat, ami már nem volt akkora… Kár is ragozni, ez nagyon mellé ment… Nem is értem, hogy lehet ezt ennyire benyalni…
Prehistoric Planet [ Prehisztorikus bolygó ] – 2022
JackOneill – 7.8/10
Amióta az eszemet tudom imádom a Dinoszauruszokat, gyerekként régész akartam lenni és emellett a dokumentumfilmek és Attenborough munkásságát is természetesen. Kezdeném a látvánnyal, ami nagyon nagyot fejlődött. Már, már Jurassic film szint. Utoljára a Dinoszauruszok: Az ősvilág urai Discovery film volt, ami ilyen minőséget képviselt és a mai napig nézhető látványvilága van. Viszont az jobb volt. Hogy miért? Nos ahogy az előző heti dokufilmből úgy innen is a valódi információs mennyiség hiányzott. Persze jó, hogy a lények külsőjét a legújabb elméletek és tények alapján készítették el és hogy a viselkedésüket élőhelyüket is más irányba helyezték át, de ez önmagában inkább kötelező alapelem. Csak a felszín volt kapargatva és kevés időt, infót kaptunk. A fentebb említett filmben a Triásztól a Juráig rengeteg dínót bemutatnak és sokat részletesebben, a csontozatuk fizikai felépítésén át a táplálkozásig és viselkedésig. Olykor szakértői kitekintéssel. Attenborough ismét a megszokottat hozza nem is vártam mást. Minden megszólalásából süt, hogy mennyire őszintén lelkesedik még mindig ezért az egészért. És hát mi másért is csinálná még ennyi idősen is. Na és a zene. Én azt hallgattam meg előbb, Hans Zimmer készítette és olyan is. Most bár inkább a komplett évadról írtam, de mindez az első részre is nagyrészt igaz.
Gabo81 – 9/10
Utoljára gyerekkoromban néztem Attenborough-t, sajnos az újkori munkássága nincs meg, ami talán jobb is, mert csak depresszióba sodorná az embert amit a földdel csináltunk. Ez viszont nagyon ütős. Hihetetlen, hogy a technika mára annyit fejlődött, hogy nézel valamit és nem tudod megmondani, hogy CG vagy sem, pedig 66 millió éves sztorit dolgoz fel XD Ahogy olvastam valahol, ezek után már tényleg felesleges a Jurrassic World. Szóval jó volt, nagyon nem is lehet róla mit írni szerintem. Ami egyedül nem tetszik, hogy egy-egy fajra több időt szánhatnának.
Patrick – 6/10
Ez meg a másik amit untam. Oké, ezt annyira már nem. De nekem kezd elegem lenni David Attenborough narrációjából. Értem én, hogy így eladhatóbb, egyfajta messiás az öreg, meg jól is tolja, hiszen megnyugtató, szinte ismerős a hangja, de az már egyszerűen nem lehet igaz, hogy lassan minden nagyköltségvetésű dokumentum-sorozatba az ő hangját vagyunk kénytelenek hallgatni. Ha én a helyében lennék, lenne egy mentoráltam, aki sokkal fiatalabb lenne, és akinek a tudásomból, a szenvedélyes hozzáállásomból, kapcsolatrendszeremből át tudnék adni valamit. Pénzre az öregnek nem hinném, hogy annyira szüksége lenne, ha meg igen, akkor az már önmagában felérne egy hatalmas csalódással. És egyébként is hiszek abban, hogy egy fiatalabb hang lehet üdítőbb, izgalmasabb és változatosabb narrációval járna.
De a sorozatra magára visszatérve. Látványos. De szokásosan csapongó, először ezt vesszük végig, majd azt… Itt lemarad valaki, jaj, mi lesz vele, aztán megyünk is tovább… Mondanám, hogy egyedül lehet végignézem egyszer, de igazából ki van zárva, hogy ez engem lekössön ebben a formában. Értem én, hogy van benne egy csomó érdekes dolog, de hát Steven Erikson 800 oldalas fantasy regényeiben is rengeteg finomság van, aztán az legalább szórakoztató is. És értem én, hogy az egyik „mese”, a másik meg valóság volt, de ilyen időtávlatból kb. teljesen mindegy is a kettő közötti – ilyen szintű – különbség.