Vetítőterem – #45

Apollo 10½: A Space Age Adventure [ Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor ] – 2022

JackOneill – 8.5/10

Az a fajta fimélmény ez, amit leginkább talán egy meséhez hasonlíthatnék, amit az ember csak hallgat és átadja magát a hallottoknak majd képzelőereje szerint elképzeli azt. Itt ugyan a képek adottak voltak mégis így éreztem magam közben.

Egy felnőtt számára is hihetetlenül izgalmas a kor és a helyszín, ahol a cselekmény játszódik hát még egy gyereknek. Tudomásom szerint a rendező Linklater akit egy filmkedvelőnek kár bemutatnom valódi gyerekkori élményei alapján alkotta meg ezt az animációt. És én ezt teljességgel át is éreztem. A kisvárosi élet apró rezdülései és hétköznapjai a maguk egyszerűségével. Én el tudtam veszni benne. Emellett a humor is megfelelt annak, amit egy családi animációs filmtől várhat az ember.

Persze ami magát a filmbéli küldetést illeti már picit árnyaltabbak a meglátásaim.

Ahogy a film sem erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt úgy én sem. Egy érzést kaptunk, ami vagy beszippant vagy nem. Én szerettem.

Gabo81 – 6/10

Ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Rákerestem, már értem is, hogy egy csomó rendezőnek megvan a maga gyerekkorát felidéző filmje és hogy ezzel a hatvana évek végét ünneplik, de akkor sem értem miért volt rá szükség. Szerintem ha valaki csinálna egyet a magyar nyolcvanas évekről, akkor sem ülnék rajta könnyes szemekkel. Talán a Moszkva tér volt ilyen amit a moziban imádtam, aztán újra néztem, hümmögtem, hogy mi ez a…?
Amúgy tény és való, hogy nagyon jól néz ki és mindent bemutatott egy adott korszakról, de ennyi. Egynek azért elment, és tény és való nekik még izgalmasabb és élménydúsabb gyerekkoruk volt, mint a maiaknak.

Patrick – 7.2/10

Linklater az egyik kedvenc rendezőm, Mielőtt-trilógia, Sráckor, stb… Ebben is érzem a lelkesedést és a kreatív munkát, meg a minőséget is, mégis kevés. Sajnos unalomig ismerjük a sztorit. Értem én, hogy valaki adott esetben tablót szeretne állítani a saját kis gyerekkorának, de ettől a szándéktól az még nem lesz feltétlen elmesélésre érdemes. Igen, piszok szép a film, meg kellemes az egész – úgy ahogy van. Csak rohadt unalmas. Tét nélküli. Érzelmek nélküli. Engem nem mozgatott meg. Pedig aztán most is érezhettem volna magam már nem éppen fiatalnak, szinte öregnek, csak míg az előző körben lévő A nagy szépség megdolgozott ilyen szinten, addig ez csak inkább elálmosított. Lehet ha abban a korban ezt megélem valahogy, akár csak úgy, hogy TV-ben nézem, és én is fel vagyok pörögve, akkor egy rohadt jó nosztalgikus bombaként lehet leterít az egész, és valóban sírva fakadok rajta. Itt viszont szerintem nincsenek komoly történetek, karakterek, drámák, dilemmák, stb, csupán fantázia van és mesélés. Ez meg ennyire lett elég.

Samurai Jack – 2001

JackOneill – 6.3/10

Megint próbáltam kicsit könnyedebb irányba vinni a vetítőtermet ezzel a két ajánlással, hogy ne mindig a melankólia lengje körbe, ezért egy gyerekkori klasszikust is bedobtam a vidámabb film mellé.

Nos a legnagyobb csalódottság valószínűleg pont engem ért. Mindig fáj, ha egy régi kedvenc felnőttfejjel már nem tetszik. Habár az édes nosztalgikus érzés megvolt a sorozat színvonala messze nem az, amire emlékszik az ember. Akkor valami egyedit és mégis szórakoztatót véltünk sokan felfedezni benne, amit most nem láttam. Habár a rajzstílus, a kevés párbeszéd és hangulat most is működik, mégis túl gyerekes és kapkodó volt. Ez a 20 perc nagyon kevés. Emlékszem, hogy maga a cselekmény későbbiekben tisztul és lesz egyre jobb, de a pilotot kell értékelnem.

A Primalt ennek következtében ajánlottam anno, de azt kell mondjam az sokkal inkább megfelelt a kor vagy az én életkorom követelményeinek.

Gabo81 – 7.5/10

Őszinte leszek, ez nekem teljesen kimaradt. Amikor szóba jött a Cartoon Network én össze kevertem a Johnny Bravo-val, és azt hittem ez lesz az. Úgyhogy nekem nagy meglepetés volt amikor letöltöttem. Isten igazából értem már, hogy miért írták a Primal-nál, hogy azoknak készült akik szerették a Jack-et. Itt is megvannak a letisztulsz formák, vagy hogy csomó ideig nem szólalnak meg, mégis érted az egészet. Pont ezért is vagyok bajban, mert felnőtt fejjel ez nem fogott meg, a Primal-al ellentétben, és nem tudom mi lett volna, ha gyerekként látom. A Primal-t ledaráltam egy nap alatt, ha jól emlékszem, ennél viszont, nem vitt rá a lélek, hogy rányomjak a második részre is.
Amúgy, mint első rész jó. Megvan benne mindaz amit szerintem minden gyereknek meg kéne érteni. Tanulás, tanulás, tanulás, tapasztalás, gyakorlás stb. Imádtam ahogy végigment a srác a világon és minden kúltúrában megtanult valamit, még akkor is ha az történelmietlen, mint ahogy a Primal is. Szóval azért jó volt és sajnálom, hogy kimaradt annak idején…

Szóval az a durva, hogy nagyon rosszat semmire sem tudnék mondani, mégsem fogott meg annyira, hogy tovább nézzem. Talán majd egyszer…

Patrick – 5/10

Néztem miután megtekintettem, hogy mennyin is áll ez IMDB-n, mert ezt viszont rohadt mocsok módon untam. 8.8 az első résznek. De mire? Látványra hát nem tudom… Vannak kreatívabb képi megoldások, de olyan olcsó benyomást kelt az egész, hogy bizonyos képkockáit én is össze tudnám hozni ma már egy Mac-en. Sőt… Lehet egy telefonon is… 23 perc volt, azt hittem sosem lesz vége… A történet a szokásos bosszúfilmek menetét vetíti előre, nekem ebben aztán semmi érdekes vagy izgalmas nem volt. Eredetileg 6 pontot adtam rá, de akkorákat ásítoztam tényleg rajta, hogy ezen sorokat írva rontok egy pontot rajta, mert igazából egy pillanata, egy részlete sem kimondottan tetszett. Nem tudnék kiemelni semmit. Dialógusok? Ne vicceljünk már… A többi meg ezer milliószor lejátszott dolog volt. Már akkor is, amikor ez TV-be került. Persze nekem is sok minden tetszett gyerekként, ami mai fejjel vállalhatatlan, de akkor az volt, hogy jóformán mindent is imádtunk, ami nem szappanopera volt. Néha még azokat is. Hupsz. Nem is igaz, csak vicceltem. 😂