Vetítőterem – #27


The Green Knight – 2021

JackOneill – 6.9/10

Korábban észrevett hanyatlásom itt is észrevettem magamon. egyszerűen nem nagyon bírom már a hagyományos történetvezetést extrém módon mellőző, csak a saját elvont szimbolikarendszerével kommunikáló filmeket. Az alapfelütés az Arthur mondakör nagyon jó választás, ritkán hallott történet. A kor megjelenítése zsigeri, atmoszférikus és magával ragadó. Nincs nyoma fényűzésnek csak a mocskos és szürke valóság. Az operatőri munka szintén kiváló, a lassú, komótos kameramozgás a szintúgy nagyon eltalált zenékkel együtt kivételesen nyomasztó és egyedi atmoszférát ad. A színészek egytől egyig jól játszanak a főszereplő simán elviszi a hátán a filmet nekem mégis az öreg Arthur király szereposztása tetszett a legjobban. Az elején még izgalommal vártam a történéseket.

Mutasd a spoilert!

Miután megjelent a zöld lovag és Arthur átnyújtotta az excaliburt hogy azzal küzdjön a főhős, jóleső érzet fogott el. Végre valami, amit még nem láttunk és ahogyan nem láttuk. De itt kezdődtek nálam a gondok. Miért jelent meg a zöld lovag? Ez azt hiszem egy fontos kérdés lenne. De én erre nem találtam választ. Persze láttuk, hogy a főhős anyja másokkal karöltve valamilyen vajákolást vagy idézést csináltak, de a miértre ez sem ad választ kiváltképp, hogy az anya szerepe ezzel kb. be is fejeződött.

Én ezt egy amolyan lovagkori roadmovieként éltem meg. A főszereplő halad előre közben történnek vele dolgok, amik hatnak a jellemére, előhozzák rossz oldalát majd végül jön a felismerés. Piros pont, hogy nem egy kikezdhetetlen nemes lovagot kapunk, hanem épp ellenkezőleg, egy gyarló, gyenge embert, aki nagyra vágyik, de ő is tudja, hogy nem abból a fából faragták. Itt akkor rá is térnék a történetvezetésre. Alapvetően a filmben semmi konkrét nem történik. Nincs egy lekövethető mit miért cselekményszál. Egyik helyről csapongunk a másikba sokszor olyan jelenetek közt, amiknek én legalábbis bárhogy gondolkodtam nem találtam meg a jelentését. Ilyen pl. a halott lány vagy a látszólag minden épeszű ok nélkül kószáló óriások. Van még ilyen, de szerintem érthető. Mondhatnám, hogy ez van én nem értem hülye vagyok, de ez van végül is most én értékelek. 😀 A film legvégére végbement karakterív lezárásának ellenére bennem ürességet hagyott, hogy nem tudom mi céllal jelent meg a zöld lovag. Lehet úgy érződik ez nekem becsípődött és hát tényleg. nagyon kíváncsi vagyok a többiek mit írnak. De most megyek elolvasok pár kritikát hátha megtudom…

Gabo81 – 8/10

Faramuci a helyzet. Tegnap este néztem meg, nagyon pocsék állapotban, kétszer be is aludtam rajta, most még betegebben próbálok rá vissza emlékezni, viszont mégis azt mondom profi a cucc. Ez a pszichedelikus látványvilág, csóri gyerek jellemfejlődése, az óriások, és a végén a kulcs, hogy meg kell szabadulni az amulettől, nekem nagyon adta. Újra fogom nézni, csak előtte jobban rákészülök, elemzések, mögöttes tartalom stb. Amúgy engem ez a minimalista díszlet a legjobban a Gyaloggaloppra emlékeztetett.

Patrick – 6.4/10

Tetszett, rohadt jól nézett ki, a zenék is eltaláltak voltak. Audiovizuálisan zseniális egy film, de ez várható is volt. David Lowery-tól eddig két fimet láttam, az Ain’t Them Bodies Saints címűt és az A Ghost Story-t. Mindkettőre rávéstem egy kis agyalás után a 9/10-et. Ez a film is lehetne hasonlóan erős, mint azok, de egy valami itt nagyon hibádzik. Az érzelmi kapocs hiánya. Nem érdekel, hogy nincsenek dialógusok lényegében, nem érdekel, hogy lassú, nem érdekel semmi ilyesmi, de cserébe mozgasson már meg egy kicsit, érdekeljen a dolog valamilyen szinten, legyen már hatásos. Hát nem lett. Arról aztán meg nem is beszélve, hogy mi mit jelent, mit szimbolizál és egyébként is mi van? Hát tudja a fene, hogy őszinte legyek. Nyilván utánaolvasással segíthetnék a dolgokon, de ezt már a Lost esetében sem szerettem, mert inkább nekem essen le valami magamtól, meg írják meg úgy a filmet, hogy üssön és rájöjjek valamire magamtól, mint hogy nekem kelljen enciklopédiákat átlapozgatnom azért, hogy valamit értelmezni és élvezni tudjak. Bizonyos „hétköznapi szituációkat”, pl. elveszítesz valakit, majd ezt feldolgozandó játszol a képzeleteddel, stb, még működhet nálam, együtt tudok érezni, tudok, megpróbálok azonosulni a karakterrel. De itt… Nehéz eset. Vártam a filmet, de kicsit tartottam is tőle… Nem is véletlen. Ettől független ennél ugye sokkal többet is lehetne beszélni a filmről újranézés és utánaolvasások után, csak hát van egy gondom vele; annyira nem mozgatott meg, hogy ennél több időt mostanság rászánjak.


Life’s Too Short – 2011-13

JackOneill – 8.8/10

Nekem nagyon tetszett. Szórakoztató, önironikus áldokumentarista jelleggel. Nincs különösebben sok mondanivaló róla. Az önmagát bálványozó főszereplő életére való kikacsintások érdekesek a „törpefutattó” vállalkozása szórakoztató. Az egyéb híres színészek bevonása is poénos. Az első részben Liam Neeson jelenetén is nagyon jól szórakoztam, de a kedvencem egy későbbi részben Val Kilmer feltűnése. Igazából tömör, szórakoztató kikapcsolódás. hozza, amit kell. Végig fogom nézni.

Gabo81 – 5/10

Nekem egyszerűen nem jött be. Az elején nagyon szenvedtem, aztán amikor megjelent Ricky Gervais leesett, hogy miért is érzem ezt. A kínos humor királya, viszont ez már nekem túl szenvedős. Az Extras annak idején még bejött, lehet én öregszem 😂

Patrick – 8.4/10

Hát ez ütött. Jó annyira azért nem, de most is, ahogy írom ezt a pár sort – hajnali 2-kor – hangosan felröhögtem, hogy mennyire adja is a dolog néha magát; Liam Neeson bevonása ilyen szinten iszonyat erős húzás volt, hiszen az, amit, ahogyan alakít és ahogyan mond, meg igen; ahogyan a főszereplőnk nagy lelkesen ül mellette, hát ezek mind zseniálisak voltak. Viszont ezt leszámítva nem feltétlen túl kreatív vagy kínos, sőt néha kissé fárasztó is, vagy csak szimplán nem elég vicces. De persze ez nem egy hagyományos sitcom, és nem is az állandó nevettetés a célja. Mindegy is, kár lenne mélyebben belemenni, sok potenciál van benne, eladta magát nekem az első rész, kíváncsi vagyok mennyi puskapor van még benne.