His Master’s Voice [ Az Úr hangja ] – 2018
JackOneill – 5.6/10
Istennem, úgy szeretem a sci-fit, de ez nem jött be. A műfaj azon részét gazdagítja amikor nagyon sokat akar mondani, de végül ebből alig vagy semmi nem lesz. A film egész szerkezete csapongó, összevissza. A legnagyobb baj, hogy szerintem maga sem tudja eldönteni mi is akar lenni. Kezdetben egy klasszikus sci-finek tűnik majd a viszonylag jó vizuális megvalósítást és érdekes képeket egy unszimpatikus párkapcsolati probléma egy sérült testvér és egy rég eltűnt apa megtalálása váltja fel. Mindezt rettentő gagyi bejátszások tarkítják. Az egész beültetve egy kamu amerikai összeesküvés elméletes mindfuckba. A színészi alakítások is borzasztóan hullámzóak voltak. A viccesebbnek szánt jelenetek működtek.
Mutasd a spoilert!
Véleményem szerint egyrészt sokkal kevesebb dologra kellett volna koncentrálnia, hogy igazán mondanivalót tudjon átadni és ne essen szét. Másrészt egy magasabb költségvetés sokat segített volna.
Gabo81 – 8/10
Szerintem ez már az „Annyira szar, hogy jó” kategória. Egyszerűen csak bírtam. A színészi játékok pocsékok voltak, de a mögöttes tartalom és pár jelenet, beállítás nagyon bejött. Az az ágy jelenet amikor másznak rá a nők… Amúgy is szeretem, az ilyen nemzedékeken átívelő, sorsszerű cuccokat és brutál jól jelképezték a végén. Amúgy is az én életemben, pont már nagyon aktuális a gyerekvállalás téma.
Patrick – 4.6/10
Nem tetszett. Egy filmet sem láttam Pálfi György-től még, de megnézve a többi alkotását, hát talán ez érdekelt volna a legkevésbé. Ott van pl a Final Cut: Hölgyeim és uraim, 8 pont imdb-n, 4.4 kritikustomeg-en, de nyilván a Hukkle, vagy Taxidermia is régóta listás nálam, és a közvélekedés szerint ezek jóval jobbak ennél. Hát mondjuk ez nem lenne kifejezetten nagy csoda, mert Az Úr hangja igazából borzasztóan középszerű. Van itt minden egyébként, és hát szerintem pont ez a film egyik legnagyobb baja, a képi, vizuális megoldások néha ötletesek is lennének, de szerintem ide nem kellettek volna. Egy Requiem egy álomért / Trainspotting féle filmben működhetnek ezek a képsorok, de ott nyilván gyakran be vannak állva az emberek, beüt a depresszió, stb. Ide viszont minek? Ez egyszerre akar dokumentumfilm, hangulatfilm, dráma, sci-fi és music video is lenni. Egyik téren sem sikerült akár csak kicsit is maradandót alkotni. Okos film lenne? Nem tudom, nem is nagyon értem, vagy lehet teljesen értem, de nem érdekel különösebben, nem kapcsolt ki, nem szakított ki a világomból, alig vártam, hogy vége legyen. Vannak filmek, amelyek elé fáradtan nem érdemes leülni, legyen szó akár a Primer-ről, akár a Coherence-ről. De vegyük akkor ezt a két filmet példának. Ezek nem vállalják túl magukat, ezek hatásos, izgalmas, feszült és érdekes filmek, nem akarják mindezeken túl még egyéb stílusok és megközelítések mentén is megváltani a világot. Itt még az sem mellékes, hogy a párbeszédek „néha” idegesítőek voltak, a karakterek szintén, de kár is ragoznom. Nekem ez nem adta. Pedig sokféle filmet képes vagyok szeretni, és helyén tudom kezelni általában mindet, ez a csomag kevés, mit kevés, össze sem áll. Ahhoz nagyon gyenge volt, hogy csupán audiovizuálisan kielégítő legyen, szórakoztatónak meg aztán végképp nem mondanám, és hát ahhoz sem elég jó, hogy legalább hülyének vagy butának érezzem magam utána. Nem értem mi volt a cél, a koncepció, az üzenet, vagy milyen szinten kellene ezt értékelni. Érdekesnek érdekes valamilyen szinten, de nem azért mert jó lenne, hanem mert – most komolyan –, ebből ennyit és így sikerült csak kihozni?
Hellbound [ Út a pokol felé ] – 2021
JackOneill – 5.2/10
Az alapfelállás alapvetően érdekes és emiatt érdekelt mit hozhatnak ki belőle. Az epizód viszont baromira hullámzó volt. Kezdjük a főhős rendőrrel, aki elég egysíkú és abszolút nevetséges, hogy nyilvánvalóan szörnyek gyilkolnak embereket, de ő és a rendőrség úgy tesz
Mutasd a spoilert!
A főszereplő lányát egy az egyben ki is hagyhatták volna. Ezzel szemben a közösségi médiában terjedő videók és a szekta agresszív csoportosulásnak jelenléte jó volt. Azok a részek is működtek mikor a misztikus részt építgettek vagy amikor feltűntek a szörnyek is rendben volt. A brutalitás is hatásos volt nem volt túltolva. A látvány nem mondhatnám, hogy nem hagy kívánni valót maga után, de nyilván a pénz korlátolta őket. Összességében a karakterek gyengesége és a történet sok helyen logikátlansága miatt közepes az egész. Nem hiszem, hogy folytatni fogom. A Squid Game-ben többet láttam az első rész alapján.
Gabo81 – 5/10
Maga a téma nagyon tetszett, mindenhol láttam, hogy döntötte a Squad Game rekordjait, de egyszerűen nem jött át. És a durva, hogy nem is érdekel hova fog kifutni. Pedig nagyon jó téma, az eleve elrendelés és hogy mitől lesz valaki jó vagy rossz ember. Kár érte…
Patrick – 3.8/10
Hirtelen nem tudom adtam-e már hasonlóan rossz pontszámot, de hát ez szörnyű volt. Már az elején azok a jelenletek…
Mutasd a spoilert!
A kérdések és megállapítások melyeket a nyomozók felvetnek, az vicc, még paródiának is kevés, nulla. Amikor meg a streamer elkezdett hadoválni a képernyőn kiöltözve, kifestve, nah az volt a másik mélypont. Értem is én, hogy mit akarnak ezzel, de attól ez még csak rosszabb lesz. Ugyan olyan szájbarágós társadalomkritikai parasztvakítás, mint pl a Squid Game, de valahol ez még gyengébb, értékelhető momentumok nélküli. David Ficher sírva fakad szerintem, hogy ilyen szemeteket néznek, és ezekről beszélnek az emberek… Komolyan Gábor, ha minőséget akarsz, ami elvont is, mély is, és nem feltétlen tolja a pofádba azt, hogy mit is kéne éppen gondolnod, akkor nem is értem miért nem mondjuk Mike Flanagan-tól a Midnight Mass c. sorozattal próbálkozol…
Ez nem egyedi művészet (akárhogyan is nézem), ez olyan, mint egy szar képregény brutálisan pocsék feldolgozása.