Vetítőterem – #21


The Right Stuff [ Az igazak ] – 2010

Ez a film az űrhajós mozik alfája. Ezt a zsánert ez indította el. Egy igaz történet a maga Hollywoodi jegyeivel. Apollo 13, Úrcowboyok vagy akár a Mentőexpedició is valahonnan innen indult. Az elején kezdve a berepülő pilótás szál szerintem kifejezetten jól működik annak ellenére, hogy sokan feleslegesnek találták. Hangulatában is más, mint a film későbbi része. A karakterek nagy része itt tűnik fel és nem mellesleg innen tudhatjuk meg milyenek is a pilóták, akiket csak a siker és a rekordok megdöntése éltet. Akár az életük árán is. Ebben a tekintetben jobban is teljesít, mint pl a Top Gun ami sokkal inkább macsóskodás.
A szereplők névsorán csak végig kell nézni, de mindemellett jól működnek egymás mellett a vásznon is. Ez egy komoly téma, nagy tétekkel mégis a film humora elég terebélyes. Hazudnék, ha azt mondanám részben nem emiatt ragadtam annak idején előtte. A válogatás, amin átmennek szinte végig nevetős, de vannak azért pillanatai ezen kívül is. Egyébként szerintem ez a fajta könnyed válogatás is itt tűnhetett fel, ha nem is először, de az elsők között. Mindemellett nem akar nagyot mondani, nem akarja a szokásos amerikai patriotizmust lenyomni a torkunkon. Tény; jelen van az is, de leginkább csak megjeleníti azt, hiszen ez – mondhatni – aranykora volt Amerikában a patriotizmusnak. A háború utáni versengés, az oroszoktól való félelem és egyben legyőzési vágy vezetett ehhez az elképesztő momentumhoz, amit a film bemutat.
Az asztronauták sem kikezdhetetlen csillogó hősök, hanem egyszerű emberek, akik sikerre vágynak, arra hogy elérjenek valamit amit előttük senki. Sőt ezen túlmenően egy ponton azt is kiemeli a film, hogy egy majmot is kiküldhetnek helyettük. Ezt a megalázást és frusztrációt is helyén kezeli. Nekem továbbra is egy kedvencem marad.

Amikor ezt a filmet nagyjából velem egykorúaknak említettem, mindenki bólogatott és mondta, hogy nagyon jó. Nekem viszont teljesen kimaradt, most hallottam róla először pedig tényleg nagyszabású, sok híres szereplővel. Gyerekként biztos, nagyon tetszett volna, de a mai fejjel valahogy nekem nem jött át. Kategóriában nagyon emlékeztet a Nagy kékségre. Mind a kettő három órás és a határok feszegetéséről szól, és hogy mire képes az emberi szenvedély meg akarat. Maga a korszak érdekes, én sem tudtam, hogy milyenek voltak a kezdő lépések. Számomra a vicces jelenetek nagyon idegesítőek voltak és erőltetettek, főleg az a 2 méteres indiános, helyrerakom a nagymenőket sztori. A CG meg olyan volt amilyen 83-ban biztos az volt a csúcs. Pár éves film ugye az Első ember. Végig az járt a fejemben, hogy ha ezt most forgatnák, mit lehetne kihozni belőle…

Minőségi cucc, az tuti, de ennyire unalmas filmet rég láttam. Ehhez képest a 160 perces Amadeus egy állatira pörgős akcióorgia… De sorolhatnék még hosszabb filmeket… A film eleje olykor elég hangulatos, alapozásnak meg is tenné valamilyen szinten, de aztán nem pörög fel, sőt… Izgalmakról majdnem kár beszélni, van ugyan pár rázósabb helyzet, de a legtöbb lefutását előre tudjuk, az meg azért jelzésértékű, hogy a legnagyobb konfliktust és indulatokat egy médiaszereplés váltja ki az egyik szereplőből. Nálam a First Man sem lett akkora szenzáció (arra is 7 pontot adtam), de azt lehet inkább újranézném, mint ezt, hiszen az nem elég, hogy rövidebb is, de ráadásképp elég szép képekkel és zenével is rendelkezik. A The Right Stuff is csinos, csak nekem tartalmilag szegényes, nem nagyon tudok azonosulni senkivel, nem tudok szorítani senkiért, és hát értitek; a drámai vonal is elég felejthető lett, értem én, hogy ebből a sztoriból ennyire futotta, itt kérem nem kell katarzisra, csavaros meg izgalmas sztorira számítani, de attól még, mert így történtek a dolgok a valóságban, mondhatom rá, hogy ásítozós volt számomra. Nem rossz, voltak a filmek jó pontjai, és alapvetően korrektnek tartom, csak a hossza és a fentebb említett dolgok sokat rontanak az összképen.


Angie Tribeca [ Angie Tribeca – A törvény nemében ] – 2016-18

Hát ez az a műfaj, amihez abszolút szeretni kell ezt a fajta banális fájó humort. Így tudtam mire vállalkozok mikor beajánlottam. Olyan filmklasszikusok nyomán készült ez a sorozat, mint a Csupasz pisztoly, Nagy durranás, A fuszeklik fejedelme vagy mindannyiuk atyja az Airplane. Valljuk be akármennyire is népszerűek voltak ezek régen mára teljesen eltűntek és én már csak azért is hálás vagyok ennek a sorozatnak, hogy egy kicsit visszahozta ezt. legalábbis az első évad… Sztori, cselekmény stb mint olyan nem igazán van, minden csak azt a célt szolgálja, hogy egy újabb szóviccet vagy ökörséget süthessenek el. Valljuk be nem működik mind még nálam sem, aki imádja a műfajt, de annyit puffogtat, hogy mindig van valami agymenés, amin röhögjünk vagy a fejünket fogjuk, de jó értelemben. Aki ebben logikát vagy bármit keres azzal nincs miről beszéni. A szereplők zseniális fapofával hoznak minden abszurd hülyeséget. A fekete zsaru Tanner és kutya társa Hoffmann nekem abszolút kedvenceim a sorozatban. Kell hozzá hangulat is és egyszerre többet megnézni hát…fárasztó, nem is érdemes. Meg sem közelíti a klasszikus Nagyon különleges ügyosztályt, de legendáján evezve egy elhanyagolt műfajt képvisel nem is rosszul (Mindezen pozitívum csak az 1. évadra érvényes mert a 2. katasztrófa. A 3.-4. évad pontszámai jobbak így azokan is fogok adni egy esélyt.)

Egyszerűen nem tudom hová tenni. Steve Carell-t bírom, ezt a feleségével együtt csinálta, lehet csak, hogy együtt töltsenek több időt. Ahogy nézem az imdb-n 10/7, nekem eleve a vígjátékok csak akkor kerülnek látótérbe, ha nincs mit nézni, vagy csak, hogy a háttérben szóljon valami. Ha már rendőrős nyomozós vígjátékos kategória, akkor a Brooklyn 99. Két pozitívumom volt, az a néhány elem ami a Csupasz pisztoly érára emlékeztetett és, hogy akivel megnéztem az első két részt, az nagyon jókat nevetett.

Iszonyat kínos és kellemetlen volt. Értékelem az átlagos, Friends szerű humort, meg a szürreális, de kreatív Scrubs félét is a zseniális szövegekkel, miközben a régi klasszikusok többsége is kedvencem, mai napig élvezni tudom a Mr. Bean sorozatot, aztán ott van még az Airplane! és a The Naked Gun filmek is (és még sorolhatnám); mindegyiket szeretem. A gond ott kezdődik, amikor találkozom egy ilyen trakt.tv-s értékeléssel az első epizód alatt: „I lost 10 IQ points watching this pile of stupidity I’m sure of it.”. Aztán bátran állítom, hogy ez a fajta reakció már önmagában viccesebb volt, mint bármi ebben az egy epizódban. Erőltetett, béna, gagyi, kétszer mosolyodtam el csupán az első rész alatt, és ahhoz képest, hogy mekkora szemétdombot hordtak itt össze fél órában, hát ez a szám kifejezetten szánalmas. Ez pedig itt kérem nem kedv, meg hangulat kérdése, hanem a minőségé. Komolyan, ilyen gáz „vígjátékot” életemben nem láttam még, gyanítom, hogy ennél még a tékás Amerikai pitéket is többre tartanám, és nem az abszurd humorral van baj, hanem azzal, hogy egy-két béna poénnak milyen fárasztóan ágyaznak meg, hogy aztán az a humorbomba még csak ne is üssön. Kár a szavakat pocsékolni, beszéljen a pontszám.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük