moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Művész sarok – Olvasás #01
Ha mostanában egyébként is olvasni fogok leginkább, akkor a téma mi más is legyen ezúttal ugye…
Ha mostanában egyébként is olvasni fogok leginkább, akkor a téma mi más is legyen ezúttal ugye…
Ígértem, hogy jövök még a legutóbbi „szerelmes galéria” után valami mással is. Hát fogtam magam, majd úgy keresgéltem, mintha egyébként fizetnének is érte, hogy aztán találjak pár elég szomorú képet… Gondoltam megosztom, ne csak az én kedvem legyen tőlük ilyen remek. Szívesen! Először itt a nap egyik legnagyobb felfedezettje: Ivana Besevic. Iszonyat nehéz volt választani az alkotásai közül, hiszen rengeteg…
Bár már régóta ismerem őket, de idővel nálam az elfáradás jeleit mutatták; nem is nagyon hallgattam őket az elmúlt 10 évben, és ezalatt nem is sikerült igazán kitörniük a nagyobb elismertség és népszerűség irányába. Mondjuk általában egyébként is a karakteresebb, súlyosabb és komolyabb zenéket preferálom, szóval nem könyveltem el őket kimondottan nagy veszteségként. Tavaly valamiért mégis szerencsét próbáltam a 2020-as…
Ha létezik egy olyan könyvespolc a világon, amely telis-tele van olyan írásokkal, amelyek képesek úgy lehozni az életről, hogy közben bizonyos pillanataiban – karaktereinek, gondolatiságának és cselekményének vezetése útján – azért kellő lelki erőt is adjanak a folytatáshoz, akkor azok között Matt Haig története biztos előkelő helyen láttatná magát. Az első néhány fejezetben annyi és annyi azonosulási pontot kaptam, amennyit…
Találtam pár elég jól sikerült képet a 2001-es születésű hölgyről, aki fiatal kora ellenére is már olyan produkciókban szerepelhetett, mint a The Nice Guys, a Mare of Easttown vagy épp a Jasper Jones. De nem is szaporítom most tovább a szót.
Nem tudom ezzel miért vártam eddig. Pedig az egyik legérdekesebb magyar film volt a premierje környékén. Miért? Hát erről készítettem egy táblázatot még az oldal FB csoportjába régen. Eléggé szerette a „hazai szaksajtó”. Valamiért aztán eddig nekem kimaradt… Pedig tényleg nagyon finom, érzékeny alkotásról van szó. Csakhogy iszonyat csalódást okozott. Miért? Mert a párbeszédek olyan silányak voltak, annyira életszerűtlen volt…
Nem tudom mi lesz ennek a vége, azt pláne nem, hogy miért, de idén biztosan egyéni rekordot döntök olyan tekintetben, hogy annyi romantikus filmet nézek meg, amennyit még soha egy éven belül. De nincs is ezzel gond, amíg ennyi jobbnál jobb mozgóképes alkotás várja azt, hogy elmerüljek bennük… A Comet is ilyen. De tényleg. Első körben talán nem árt tudni…