Sound of Metal [ A metál csendje ] – 2019

Darius Marder első drámája zsigerien mélyre hatol az ember lelkében. Az úrnak azonban nem ez az első komolyabb munkája, egyszer dolgozott már együtt íróként Derek Cianfrance-el is, akinek többek közt olyan tartalmakat köszönhetünk, mint pl. a Blue Valentine, a The Place Beyond the Pines vagy az I Know This Much Is True. Az sztori alapfelállását gondolom nem kell nagyon részleteznem, aki hallott a filmről, az rég tudja már, miről is szól; van egy dobos, aki egyszer csak azon kapja magát, hogy beütött a szar; gond van a hallásával. Nem is olyan kicsi…

A film ennek a problémának a feldolgozásával, illetve a orvoslásával foglalkozik, elsősorban a főszereplő; a már sokszor bizonyított Riz Ahmed szemszögéből. És ez önmagában talán nem is lenne annyira érdekes és maradandó, ha nem lenne olyan jó mellette mindenki és minden más is, mert bizony egy hasonló témával könnyen nagyon mellé lehetett volna nyúlni. Szerencsére itt nem így lett, hiszen tényleg sziporkázóan jó ez a két órás utazás. Bár jómagam nem doboltam az életben egyszer sem, a metál – tizenéves korom óta –, a mai napig eléggé közel áll hozzám. Amiért viszont talán jobban át tudom érezni a főszereplő karakter pokoljárását, az az, hogy már több mint 15 éve csillapíthatatlan, kikapcsolhatatlan fülzúgásom van…

Szóval nem egyszerű ez a téma, pláne egy olyan karaktert illetően elmesélve, aki valamilyen szinten az életét a dobolásnak köszönhette. A képek, a hangulat és maga a (nem)feldolgozás is zseniálisan van ábrázolva a filmben, és bizonyos dolgok nagyszerűségéről tényleg csak spoileresen tudnék megfogalmazni gondolatokat, de maradjunk annyiban, hogy valóban nagyon egyben van egész. Számomra meg aztán kifejezetten örömteli, hogy a zenei szegmens potenciális kiemelésével nem estek túlzásba; mit tagadjam, nem nagyon vagyok oda a zenés darabokért, csupán a Whiplash és az Almost Famous azon kivételek kevese, amelyeket hajlandó vagyok bármikor megnézni, már sokadjára is.

Nem kell azonban megijedni, a film nem rendel mindent annak alá, hogy könnycseppeket csikarjon ki belőlünk, nem esik át a ló túloldalára, szigorúan megmarad annak, aminek lennie kell; egy tisztességes, remekül összerakott dámának, amely nem csak a hasonló problémákkal küszködőnek nyújthat valamiféle kapaszkodót, hanem talán az – ilyen szinten – egészséges emberek is jobban át tudják érezni nem csupán a sérült emberek lelki megpróbáltatásait, hanem azt is, hogy milyen kincs birtokában is vannak ők.

2 hozzászólás

  1. Többször elsiklottam màr a film felett azt mondvàn magamban a törtènete úgy egyben az It’s All Gone Pete Tong című film.
    Azzal a különbséggel hogy ott egy DJ veszíti el a hallàsát majd ennek, illetve az èletmóddal jàró drog ès alkoholproblèmàknak köszönhetően megy àt a poklon,veszíti el karrierjèt, csalàdjàt ès őrül meg majdnem.
    Alapvetően dràma de fura torz humor is àtszövi.Vannak beteg pillanatai mint pl a 2 mèteres farkas taknyos orral, egy lapàttal tolja Pete arcàba a kokót… Na megjelent a kèp? 😀
    Bàr mondhatni megelőzte a koràt a (fenti filmet biztosan) nem hagyott mèly nyomot bennem. Egy amolyan 7/10 körüli filmkènt èl bennem, de règ làttam. Ellenben ha valakihez közelebb àll a Dj-k vilàga tehet vele egy próbàt.
    Viszont hogy a kritikàra is reflektàljak, miután elolvastam túllendültem a pàrhuzam okozta tètovàzàson ès megjött a kedvem hogy megnèzzem. Elvègre az alapötlet règen is jó volt most úgy làtom egy igènyesebb tàlalàst kaptunk. Köszi!

  2. Hehe, majd lecsekkolom ezt a filmet. Most rákerestem, aztán megnéztem ki rendezte az It’s All Gone Pete Tong-ot, hát aztán láttam van egy What If címet viselő ír-kanadai drámája, szerelmi története, vígjátéka, amelynek a posztere tök hétköznapi, és olyan színészek szerepelnek benne, mint:
    Zoe Kazan (L), Adam Driver, Mackenzie Davis (CTRL nélkül)… jó lesz, lehet ez. 😀 Már töltöm is. 😀

    A filmről amiről beszéltél, jah, szerintem elég szar plakátja van, mármint ez egy lehúzós téma lenne, erre pont ennek az ellenkezőjét közvetíti a poszter… De persze ettől a film lehet bármilyen is, lehet a korát megelőzte, de ugye nem biztos, hogy kellően hatásos is lesz számomra, majd tényleg ránézek valamikor a köv pár hétben.

    „a 2 mèteres farkas taknyos orral, egy lapàttal tolja Pete arcàba a kokót…”
    nah jó, ez még akár tényleg érdekes is lehet 😀 de kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz természetes és jó, a humor meg a dráma egyvelege, pl. a Trainspotting ugye zseniális volt ilyen téren, de persze ilyenkor mindig veszélyes, hogy a humor élét veszi a mélyebb dolgoknak… Bár nyilván jól megírva, akár fel is erősíthetik egymást… Majd meglátjuk…

    thx a tippet

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük