Hónap 2021 június

Sound of Metal [ A metál csendje ] – 2019

Darius Marder első drámája zsigerien mélyre hatol az ember lelkében. Az úrnak azonban nem ez az első komolyabb munkája, egyszer dolgozott már együtt íróként Derek Cianfrance-el is, akinek többek közt olyan tartalmakat köszönhetünk, mint pl. a Blue Valentine, a The Place Beyond the Pines vagy az I Know This Much Is True. Az sztori alapfelállását gondolom nem kell nagyon részleteznem, aki hallott a filmről, az rég tudja már, miről is szól; van egy dobos, aki egyszer csak azon kapja magát, hogy beütött a szar; gond van a hallásával. Nem is olyan kicsi…

A film ennek a problémának a feldolgozásával, illetve a orvoslásával foglalkozik, elsősorban a főszereplő; a már sokszor bizonyított Riz Ahmed szemszögéből. És ez önmagában talán nem is lenne annyira érdekes és maradandó, ha nem lenne olyan jó mellette mindenki és minden más is, mert bizony egy hasonló témával könnyen nagyon mellé lehetett volna nyúlni. Szerencsére itt nem így lett, hiszen tényleg sziporkázóan jó ez a két órás utazás. Bár jómagam nem doboltam az életben egyszer sem, a metál – tizenéves korom óta –, a mai napig eléggé közel áll hozzám. Amiért viszont talán jobban át tudom érezni a főszereplő karakter pokoljárását, az az, hogy már több mint 15 éve csillapíthatatlan, kikapcsolhatatlan fülzúgásom van…

Szóval nem egyszerű ez a téma, pláne egy olyan karaktert illetően elmesélve, aki valamilyen szinten az életét a dobolásnak köszönhette. A képek, a hangulat és maga a (nem)feldolgozás is zseniálisan van ábrázolva a filmben, és bizonyos dolgok nagyszerűségéről tényleg csak spoileresen tudnék megfogalmazni gondolatokat, de maradjunk annyiban, hogy valóban nagyon egyben van egész. Számomra meg aztán kifejezetten örömteli, hogy a zenei szegmens potenciális kiemelésével nem estek túlzásba; mit tagadjam, nem nagyon vagyok oda a zenés darabokért, csupán a Whiplash és az Almost Famous azon kivételek kevese, amelyeket hajlandó vagyok bármikor megnézni, már sokadjára is.

Nem kell azonban megijedni, a film nem rendel mindent annak alá, hogy könnycseppeket csikarjon ki belőlünk, nem esik át a ló túloldalára, szigorúan megmarad annak, aminek lennie kell; egy tisztességes, remekül összerakott dámának, amely nem csak a hasonló problémákkal küszködőnek nyújthat valamiféle kapaszkodót, hanem talán az – ilyen szinten – egészséges emberek is jobban át tudják érezni nem csupán a sérült emberek lelki megpróbáltatásait, hanem azt is, hogy milyen kincs birtokában is vannak ők.

Thy Catafalque: Vadak – 2021

Szokásos sztori, mászkálgatok RYM-on, erre látom a new music alatt, hogy hoppá, mi is van itt 3.8-as értékelés alatt, csak nem a Thy Catafalque? Hát de. Mondom magamban, nem hiszem el, hogy megcsinálták megint. Pedig ez a helyzet… (Azóta, hogy ezt elkezdtem írni, már felkerült az éves listára a lemez, jelenleg 3.72-vel a 12. legjobb album az idei évben, úgy, hogy az év felét már letudtuk!)

Róluk érdemes annyit tudni, csak úgy, a miheztartás véget, hogy rateyourmusicon leginkább a 2004-es Tűnő idő tárlat-tal futottak be, aztán az azóta eltelt időszakban megjelent további hat felvétel egyike sem esett 3.47-es átlag alá, ami baromi erős, hazai zenekarokat és zenészeket illetően bátran állíthatom, hogy példátlan. Azonban ez csak az érem egyik oldala, a másik pedig az lenne, hogy mennyire is népszerű, már-már “populáris” a Thy Catafalgue; két lemezüket is több mint 1400-an értékelték, de ezen oldalakon túlmutatóan is bátran állítom, hogy itthon egyfajta hivatkozási alap lett ez a szólóprojekt; nálunk ők jelentik azt a bizonyos mércét.

Hát ha másra nem is, arra jó volt ez a kis bevezető, hogy fejben elhelyezhessük, hol is helyezkedik el ez a munka a virtuális zenei térben, de még teljesebb lesz nyilván a kép, ha leírom, hogy stílusok vonatkozásában főleg az avant-garde-, a progressive-, és a black metal képviselteti magát, ezeket olykor megfűszerezik folkos és elektronikus elemekkel is, ami akár sok is lehetne így egyszerre, de valami brutálisan harmonikus egyveleget alkot ez a több mint 60 perces anyag, tényleg el lehet mondani, hogy egyik zenei elem a másiknak támasza.

Kátai Tamás munkája minden téren lehengerlő, az ő nevét illeti ez a visszafogott, elegáns borító is. Mindemellett sok a közreműködő a lemezen, valamint iszonyat mennyi helyen dolgoztak a felvételekkel, és valóban eléggé meglepő, hogy ilyen minőségi és sokszínű albumot ilyen rövid időn belül össze tudtak hozni, hiszen a Naiv c. lemezük ugye nem is olyan rég – 2020 elején – jelent meg. Persze itt bejátszhatott a covidos “szünet” is, de őszintén nem tudom, hogy mennyit turnéztak volna a srácok mostanában, és hát Kátai Tamás egyébként is mint egy úthenger, fáradhatatlanul szállította a jobbnál jobb lemezeket az elmúlt pár évben. Ezen felocsúdva aztán rá is kerestem, hogy mennyit turnéztak ezen formáció égisze alatt, és lám, jól sejtettem; “nem sokat”. Kátai a Thy Catafalque kapcsán többször is kijelentette már, hogy ő maga biztosan nem tervez koncertet a projekttel, ennek ellenére az idei Fekete-Zaj legnagyobb dobása idén pont hozzájuk köthető:

Kátai Tamás életműve még sosem mutatkozott be élőben, ezúttal is kifejezetten a Zaj kedvéért állt össze egy 30 tagú zenei kollektíva, hogy MEZOLIT – Mesék a Thy Catafalque-ról néven, Tamás iránymutatásával életre keltsék dalait. Erről az estéről még sokat fogunk beszélni…”

Hát mit tagadjam, az elmúlt években nem nagyon jártam koncertekre – mármint egy bécsi kiruccanást leszámítva, ahol a kanadai Alvvays-t néztük meg egy barátommal –, szóval inkább passzív zenehallgató szerepét töltöttem be, de ez az esemény igencsak erősen felkeltette a figyelmem; úgy érzem, ha valahova, hát ide el kell jutnom idén.

Visszatérve a lemezre; változatos, végletekig kimunkált, már-már tökéletesen letisztult hangzással bír. Szerintem meglehetősen fogós szerzeményekről van szó, könnyen elkapja az embert a fonalat, és azért ez nem mindig volt így. Igen, szerencsére végtelenül szórakoztató már első hallgatásra is, miközben kellő mennyiségű felfedeznivalóval is szolgáltat a későbbiekben, így ráunni nem egyhamar fog az ember. Tudom, mert last.fm-en a számlálóm már 217-nél jár – csupán az elmúlt hét napot nézve.

Az első számhoz készült klipp (a fentebb található Szarvas) már két hónapa fent van youtubeon, és azt kell mondanom, hogy sajnos méltatlanul kevesen látták. Tényleg nagyon elszomorít a dolog. Pedig zseniális az egész; az elején az elektronika misztikussága is már magával ragadó hangulatot teremt, minek után megérkeznek természetesen a gitárok is, hogy aztán a későbbiekben – egy kis kitérőt követően – szinte gótikus klasszikusokat idéző dal bontakozzon ki előttünk. A klipet rendező Guilherme Henriques visszafogott és valamilyen szinten végig statikus képekkel dolgozott, amelyek kétséget kizáróan kiválóan állnak ennek a nyitódalnak.

Nem szeretnék tételesen végigmenni a lemezen, de úgy érzem ezzel ők lesznek az idén legtöbbet hallgatottak nálam last.fm-en, egyszerűen nem tudok elszakadni tőle, mindezek mellett pedig újra és újra fel szeretném fedezni a korábbi alkotásait is. Pontszám? 10/10 nyilván, szóval gyorsan megyek, megnézem, hogy hol és milyen formátumban is kellene ezt beszereznem… Általában a bandcampes digitális verziót preferálom a nagy kedvenceknél, de ezt úgy vélem hiba lenne nem a polcomon is tudni.

The Marvelous Mrs. Maisel [ A csodálatos Mrs. Maisel ] – S02 – 2017

Volt már olyan, amikor valami annyira betalált, hogy direkt nem hallgattátok vagy néztétek meg sokáig újra, esetleg szánt szándékkal félbehagytátok? Nálam Amy Sherman-Palladino sorozata ilyen volt. Már az első etap is egyre jobb és jobb lett, de ez a második valami igazi csoda. Minden szinten. Nem túlzok. A második évad 5. részét is szinte végig vigyorogtam, olykor fel is nevettem, voltak benne meglepetések is, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen varázslatos hangulat áradt a sorozatból. Gyorsan félre is tettem egy ideig, de aztán már nem bírtam ki, le akartam tudni a maradék 5 részt is…

Nem csak a kor miatt is klassz az egész, hanem az igazi nyár felidézése is olyan könnyedén ment a szériának, hogy az szinte leírhatatlan. A karakterek egyre jobbak, az arányok is kellemesek, nincsenek irreálisan túltolva bizonyos szereplők, sőt, komolyan azt kell mondanom, hogy még csak töltelék karakterek sincsenek, mindenki annyit és ott szerepel, ahogyan kell. A fellépésekből is épp csak annyit látunk, amennyi szükséges, de persze van amikor ezt nagyon odateszik; ekkor úgy is sikerül, hogy ezen jelenetsorokat és szövegeléseket legszívesebben mindenkinek mutogatni kezdeném.

Nem nagyon tudok az évadba belekötni, sőt, tovább csak tovább magasztalnám. Nem érződik az évadon a helyben toporgás egy pillanatra sem, valami mindig történik, de csak a maga kis visszafogott tempójában, sem elkapkodva, sem a végletekig elnyújtva nincsenek a dolgok. Tényleg minden pillanata arany, arról nem is beszélve, hogy milyen gyönyörű képek, helyszínek, díszletek és jelenetek tudják színesíteni az összképet. Oké, hogy ezek egyikét vagy másikát általában sok sorozatban sikerrel tudják abszolválni, de ilyen – minden szinten – minőséget kevés eredeti sorozat tud képviselni.

Imádom, amikor behoznak bizonyos szereplők által kedvelt, új témákat, és ha nem is teljesen, de azt teszik meg az egyik központi témává az epizódban, remekül feldobják az évadot az ilyen pillanatok, arról nem beszélve, hogy ezek a kis kitérők is milyen mondanivalót tudnak magukban hordozni. Aztán a zenék, te jó ég. Egymást követően azon kapom magam, hogy vége a résznek, és indul az Amazon Primeon a stáblista, és már szól is a zene, de milyen zene… Ezen dalok illenek a korhoz, passzolnak a látottakhoz és hallottakhoz, nem kérdés, hogy olykor szimplán tökéletesen választanak, és én közben csak ülök, nézek ki a fejemből, miközben mosolyogva végighallgatom a dalt. Ilyen volt a Tell That Girl To Shut Up vagy a Someday is… Hibátlanok.

Nem is tudom, mit írjak még; az utóbbi évek legeredetibb, legszebb és legkomolyabb produkciója. Mindössze három szezon alatt összegyűjtött annyi jelölést és győzelmet (Won 20 Primetime Emmys 80 wins & 150 nominations total), amely már önmagában csettintésre készteti az embert, az is lehet, hogy a rekordoktól sincs ilyen téren olyan messze. Én többet nem is kívánhatnék, csak így tovább; iszonyat kevés olyan sorozatkészítő van, akiknek akár több projektjét is újranézném, hiszen azért elég időigényes egy komplett sorozatot újrázni, de Amy Sherman-Palladino nem szórakozik ilyen téren; mert ahogyan ezt, úgy a Gilmore Girls-t is imádtam, és már alig várom, hogy 5-10 év múlva ismételten szemügyre vehessem.

KultNapló – 2021

Végre létrehoztam az alábbi kis naplót, ahol mindent is vezetek majd. Itt láthatjátok mit fogyasztottam – láttam vagy olvastam – éppen. A legfrissebb élmények vannak legfelül. Sorozatoknál az évszám nem az évad, hanem az első etap TV-s vagy streaminges premier idejére vonatkozik. Ha írtam valamelyikről, akkor a linkre kattintva el tudjátok olvasni, hogy mit is gondoltam az adott alkotásról. 8.0-tól felfelé külön színekkel jelölöm a produktumokat.

2021-ben 24 évadot néztem végig, ebből 8 volt minisorozat. Pont 100 filmet láttam idén, ebbe az újranézéseket természetesen nem számoltam bele. Ezen 100 alkotásból 4 tétel volt rövidfilm.

Igazából mindenből lehetett volna több, de ez nem lett egy igazán jó év, és hát néha játszottam és szimulátoroztam is. Nem is olyan keveset. Jövőre nincsen kimondottan tervem, maximum annyi, hogy ezen számokat felül szeretném múlni jövőre. Reméljük a legjobbakat.

Képregény

Craig Thompson:  Takarók – 9.3/10


Regények

J.D. Barker: Szíve helyén sötétség – 9.2/10
Jack Ketchum: A szomszéd lány – 10/10
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés – 10/10


Sorozatok

Ray Donovan – 2013 – S01 – 8.4/10
Maid – 2021 – minisorozat – 9.3/10
Baron Noir 2016 – S01 – 8.4/10
The Marvelous Mrs. Maisel – 2017 – S03 – 7.1/10
Animal Kingdom – S01 – 8.2/10
StartUp – 2016 – S03 – 8.3/10
Feel Good – 2020 – S02 – 7.1/10
The Marvelous Mrs. Maisel – 2017 – S02 – 9.6/10
Battlestar Galactica – 2004 – S01 – 6.6/10
Lonesome Dove – 1989 – minisorozat – 9.5/10
The Underground Railroad – 2021 – minisorozat – 9.7/10
Mare of Easttown – 2021 – minisorozat – 9.5/10
Little Fires Everywhere – 2020 – minisorozat – 8.5/10
Bosch – 2015 – S03 – 7.8/10
StartUp – 2016 – S02 – 8.4/10
StartUp – 2016 – S01 – 8.5/10
The Last Dance – 2020 – minisorozat – 9.6/10
Deadwind – 2018 – S02 – 7.1/10
Informer – 2018 – minisorozat – 9/10
I Know This Much Is True – 2020 – 7.8/10
Caliphate – 2020 – minisorozat – 8.8/10
Deadwind – 2018 – S01 – 8.1/10
The Crown – 2016 – S04 – 9.4/10
Borgen – 2010 – S03 – 8.6/10


Filmek

The Monster – 2016 – 7/10
The Power of the Dog – 2021 – 8/10
Don’t Look Up – 2021 – 5/10
What We Do in the Shadows – 2014 – 7/10
The Last Duel – 2021 – 7/10
Ginger Snaps – 2000 – 7/10
Alone in the Wilderness – 2004 – 5/10
Homicide – 1991 – 7/10
Graduation – 2016 – 7/10
The World’s End – 2013 – 6/10
Night Moves – 2014 – 8/10
The Name of the Rose – 1986 – 6/10
Certain Women – 2016 – 8.2/10
Judas and the Black Messiah – 2021 – 8/10
Wendy and Lucy – 2008 – 8/10
The Maltese Falcon – 1941 – 4/10
Meek’s Cutoff – 2010 – 10/10
16 Blocks – 2006 – 7/10
Lone Star – 1996 – 7/10
Oslo, August 31st – 2011 – 7/10
The Chaser – 2008 – 10/10 újranézés (harmadszor)
The Big Sick – 2017 – 9.6/10 újranézés (ötödször)
The Killing of Two Lovers – 2020 – 8.6/10
Help – 2021 – 6/10
Cold War – 2018 – 7.2/10
One Night in Miami… – 2020 – 9.2/10
Coyote – 2017 – 7/10
Carlito’s Way – 1993 – 8.4/10 – újranézés (másodszor)
Broken – 2012 – 7/10
I Lost My Body – 2019 – 9.2/10
Inside Llewyn Davis – 2013 – 9.5/10 újranézés (másodszor)
Rams – 2015 – 7.9/10
The Big Sick – 2017 – 9.6/10 újranézés (negyedszer)
Wild Roots – 2021 – 10/10
No Time to Die – 2021 – 9/10
Chuchotage – 2018 – rövidfilm – 6/10
Last Call – 2018 – rövidfilm – 8/10
Rossz színész – 2018 – rövidfilm – 8/10
My Guide – 2013 – rövidfilm – 7/10
Skyfall – 2012 – 6/10
Custody – 2018 – 7/10
The Green Knight – 2021 – 6.4/10
Malignant – 2021 – 5/10
Babyteeth – 2019 – 8.3/10
Beckett – 2021 – 3/10
Pig – 2021 – 4/10
Flickering Lights – 2000 – 5/10
The Big Sick – 2017 – 9.6/10 – újranézés (harmadszor)
The Right Stuff – 1983 – 7.4/10
Sound of Metal – 2019 – 9.3/10
A Quiet Place Part II – 2020 – 5.6/10
Biutiful – 2010 – 8.2/10
The Best of Youth – 2003 – 9.6/10
The Rundown – 2003 – 2/10
No Mercy – 2010 – 2/10
Minari – 2020 – 7/10
Take This Waltz – 2011 – 8/10
Riders of Justice – 2020 – 6.5/10
The Vast of Night – 2020 – 6/10
Revenge – 2017 – 7/10
The Yellow Sea – 2010 – 7/10
Seaspiracy – 2021 – 7/10
Weekend at Bernie’s – 1989 – 5/10
Nomadland – 2021 – 7/10
Columbus – 2017 – 8/10
Treasure Planet – 2012 – 3/10
The Father – 2020 – 5/10
King Kong – 2005 – 3/10
Ruby Sparks – 2012 – 7/10
The Kid Detective – 2020 – 7/10
Eagle Eye – 2008 – 6/10
Ain’t Them Bodies Saints – 2013 – 9/10
Fury – 2014 – 6/10
Sherpa – 2015 – 6/10
The Diary of a Teenage Girl – 2015 – 7/10
Battle Royale – 2000 – 5/10
Another Earth – 2011 – 7/10
The Constant Gardener – 2005 – 6/10
Louder Than Bombs – 2015 – 8/10
Spies Like Us – 1985 – 5/10
The Farewell – 2019 – 6/10
Monos – 2019 – 7/10
A Very Long Engagement – 2004 – 5/10
Encounters at the End of the World – 2007 – 7/10
These Final Hours – 2014 – 7/10
After You – 2003 – 7/10
Sorry We Missed You – 2019 – 9/10
Weathering with You – 2019 – 6/10
Corpus Christi – 2019 – 7/10
A Simple Plan – 1998 – 7/10
The Dig – 2021 – 6/10
A War – 2015 – 9/10
Summer of ’42 – 1971 – 8/10
Crimson Tide – 1995 – 7/10
Promising Young Woman – 2020 – 8/10
Alita: Battle Angel – 2019 – 7/10
Richard Jewell – 2019 – 7/10
The Call – 2013 – 6/10
Stargate – 1994 – 6/10
Booksmart – 2019 – 7/10
Resolution – 2012 – 6/10
The Hunt – 2020 – 7/10
The Peanut Butter Falcon – 2019 – 7/10
Vanishing Point – 1971 – 6/10
The Shape of Water – 2017 – 7/10
Another Round – 2020 – 7/10

Battlestar Galactica [ Csillagközi romboló ] – S01 – 2004

Nagy elvárásokkal kezdtem neki, de eléggé felemás érzésekkel fejeztem be az első évadot. A sorozat jó lenne, mondjuk 8-10 részben elmesélve és a sok hülyeségtől kigyomlálva, de hát sajnos nem ilyen. Olyan sok az idegesítő töltelék-pillanat, hogy az ember feje néha belefájdul. A sztori bizonyos szinten jó, de sok területen gyenge is, a legnagyobb probléma pedig emellett leginkább az, hogy már a karakterekkel is gondom van. Nem nőttek hozzám, nem nagyon érdekelnek, de ha olykor aztán mégis, akkor meg gyakran szó szerint felcsesznek bizonyos döntéseikkel, amelyek megalapozottsága az adott pillanatban léggé megkérdőjelezhetőek.

Audiovizuálisan semmi extrával nem találkoztam; nyilván nem arról van szó, hogy teljesíthetetlen elvárásokkal ültem le elé, de ez nem kiemelkedő semmilyen szinten ma már. Oké, persze ettől még látom, hogy nyert számtalan díjat az “Outstanding Special Visual Effects for a Series” okán, de én ezt inkább letudom annyival, hogy nem annyira illúzióromboló, hogy csak ezért pontokat vonjak le, meg hát ugye az effektek minősége csak egy dolog, attól pl. lehet az operatőri munka pocsék… Itt ha nem is ez a helyzet, attól még szemkápráztató dolgokkal és beállításokkal sem nagyon büszkélkedhet a sorozat. A kivetnivaló dolgok forrása miatt azonban most aztán agyalhatok, hogy írjak úgy kritikát, hogy az ne legyen spoileres. Hát megpróbálom…

Szóval élveztem én úgy ahogy ezt az etapot, de számomra ez kevés, és igen, ennél szerintem bőven akadnak jobb, következetesebb és érdekesebb nézni- és olvasnivalók, és simán lehet ez a mérleg egyik fontos nyelve, mert azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma már van is miből válogatni. Akkor kezdjük azzal, hogy mi nem tetszett, sőt mi miatt lett ez nálam kasza. A sorozatban van (legalább) egy durván elviselhetetlen karakter, aki még csak nem is mellékszereplő, hogy el tudjuk nézni neki a “botladozásait”, szóval így a frontvonalban elég idegesítő tud lenni az ő ténykedése. Mert persze rengetegszer eléggé irracionálisan viselkedik, hazudik, terel és senkinek nem tűnik fel közben, hogy az illető kifejezetten orvosi eset, pedig hát ugye ez az abnormális viselkedés kívülről is eléggé mutatós tud lenni, pláne amikor – mindezek mellett – mindenféle következetességet is nélkülöz a figura. A ballépés ezzel az egésszel az, hogy sajnálatos módon logikátlan, buta, ostoba placebo ez a “szál”, a feszültség és izgalom olyan szinten való mesterkélt fokozása, hogy az már kínos. Még tovább is megyek; a szereplők egy része is asszisztál az egészhez; van egy rész, amely egyik pillanatában valaki elalszik egy politikai tanácskozáson, bevallottan nem érdeklik az ehhez hasonló ténykedések, hogy aztán a következőben meg már azt láthassuk, hogy érdekfeszítően nyilatkozik a médiának, de úgy, hogy szemlátomást is lubickol a szerepében…

Szerelmi szál is van a sorozatban, talán négy is. De minek ezek is? Persze egyenként ki lehetne elemezni, hogy milyen területeket is érint egy kapcsolat, mit vállalhat be az ember a kedveséért, meddig ésszerű a lojalitás, hűség, de a gond az, hogy egyik szál sem éppen fogós, sőt, néha totálisan abszurd az egész, hogy valaki a társa kedvéért elhallgat olyan dolgokat, amelyek bizonyos szempontból végzetesek lehetnek. Igen, itt is vannak kisebb nagyobb konfliktusok, de egyik sem túl maradandó, a legtöbb inkább erőltetett vergődésnek tűnik, vagy olyan rögtönzött hisztikkel szembesülhetünk, amelyeket akár némelyik szappanopera is megirigyelhetne.

Néha feldobják a szezont filler részekkel, de azok is milyenek… Pl. van amikor egy elítélt csávó keveri meg a lapokat, és még azt sem mondom, hogy a probléma felvetése és kezelése nem lett volna valószerű, csak hát totál meh’ kategória lett a rész, hol van ez mondjuk egy Barry féle, S02E05-ös szórakoztató, de drámai agymenéstől… Aztán még nem is beszéltem olyan bitang fejcsóválós dolgokról, hogy itt azért nem kis ajtókat kell nyitogatni, ennek ellenére az első évad végéhez közeledve feltűnt, hogy sokszor így buknak le ezzel-azzal a szereplők, ami azért eléggé olcsó megoldás, de ez még semmi, amikor az egyik karakterrel olyan lehetetlen “baleset” történik, amely után komolyan azt mondtam magamban, hogy engem már az utolsó rész sem érdekel. Ennek ellenére letudtam az utolsó részt is, de sok köszönet nem volt benne, hiszen logikailag elég sok sebből vérzik a dolog, aki megnézi, látta, az tudja miről beszélek, mert eléggé egyértelmű dolgokra célzok most. És igen, ezen írói fordulatok, húzások is megmagyarázhatóak lehetnének a későbbiekben, de szerintem roppant erőltetett módon. (Valami ilyesmire gondolok; XY-t sem azért rúgták ki a melóból, mert elcseszett valamit vagy pocsék volt a teljesítménye, hanem a munkavállaló akart épp váltani…)

Nyilván csúnya dolog lenne más sci-fikhez mérni, de hát naná, hogy mérni kell, és szerintem a Lost ezerszer feszültebb, okosabb, összetettebb, komolyabb, és leginkább talán hatásosabb mint ez, de ezek a The Leftoversre is érvényesek lennének, ehhez képest meg a BSG első évadja, hát erősen ásítós fajta, ennél még egy közepes valóságshow is érdekesebb lehet. Mert hát hiába ambiciózus a BSG, hiába van íve is, de a karakterek iszonyat gyengék és kétdimenziósak, a konfliktusok nyögvenyelősek, a dinamika is hiányzik belőle, sokszor műviek a jelenetek, a párbeszédek és a színészek is szinte középszerűek, és hát a csattanók is általában túl gyengék, de még ha némelyik működne is, akkor is ott van a másik oldalon az a rengeteg ostobaság és kérdés, amelyek jelentős részét utólag szinte lehetetlen lenne megmagyarázni. Az ötlet jó, a kivitelezés elmegy, de az írókat és a rendezőket én egy az egyben kidobtam volna. Sajnos sokkal több negatív érzés fogalmazódik meg bennem a szériával kapcsolatban, mint előzetesen szerettem volna, így számomra ez megy a csalódások közé, szépen a The Sopranos és a Dexter mellé.

Sorozatok, amelyeket idén bepróbáltam

Eltelt az év fele, júniusban meg már nem kezdek el új sorozatot, szóval lássuk, hogy milyen darabokkal is ismerkedtem eddig 2021-ben. Pontszám szerint, csökkenő sorrendben. Az alábbi értékelések csak a pilot epizódra vonatkoznak. A vastaggal jelöltekből az első évadot befejeztem. Idén, az év második felében szerintem nem sokkal fog gyarapodni ez a lista; pótlásokat tervezek, meg a szinten tartással sem szeretnék megcsúszni, és hát egyébként is olvasgatni tervezek majd inkább.

  1. Lonesome Dove – 9/10
  2. The Underground Railroad – 9/10
  3. The Last Dance – 9/10
  4. Mare of Easttown – 8/10
  5. Patria – 8/10
  6. Caliphate – 8/10
  7. Deadwind – 8/10
  8. Little Fires Everywhere – 8/10
  9. Battlestar Galactica (mini 03′) – 8/10
  10. The Mosquito Coast – 8/10
  11. Primal – 8/10
  12. Startup – 7/10
  13. Informer – 7/10
  14. I Know This Much is True – 7/10
  15. Battlestar Galactica (’04) – 7/10
  16. Itaewon Class – 7/10
  17. We Are Who We Are – 7/10
  18. Mrs. America – 7/10
  19. For All Mankind – 7/10
  20. Debris – 7/10
  21. Egynyári kaland – 6/10
  22. Tales From The Loop – 6/10
  23. Hanna (’19) – 6/10
  24. To the Lake – 5/10
  25. Sky Rojo – 5/10
  26. Invincible – 5/10
  27. The Wilds – 5/10
  28. Angie Tribeca – 3/10

Szépséges fiatalság

Kérem, most leszek gondban, mert oké, hogy lesz egy ilyen kategória, de mit firkantok majd én ide mindig? Oké, most is leírom pl. hogy Zoe Kazan az egyik legcukibb teremtés a világon, így lazán, vastagon, aztán lapozhatnánk is persze, de gyorsan végignéztem milyen filmekben és sorozatokban szerepelt, és hát mostanság nagyon jól alakulnak ilyen téren a dolgai; The Big Sick, The Ballad of Buster Scruggs majd utána nem sokkal The Plot Against America. Maradjunk annyiban, hogy minimum elismerésre méltó. Ő még biztosan nem egyszer fog itt szerepelni.