Hónap 2021 május

The Best of Youth [ Szépséges fiatalság ] – 2003

Grandiózus film. Egyébként pedig életem eddigi leghosszabb filmélménye, de minden perce megérte. Egészen elképesztő, hogy mennyire jó. Finom részletgazdagságával – Marco Tullio Giordana rendezése – egyszerűen magával ragad. Kivételesen jó alkotás, amely nem hiába tarolt a kritikusoknál is; 89% metacriticen. Viszont meglepően tapasztaltam, hogy mennyire kevesen látták, pontozták és véleményezték ez a gyöngyszemet a különböző filmes portálokon.

Valahol persze érthető a dolog. A 366 perc nem kevés. Meg hát ez nem is egy trendi látványfilm. Persze meg lehet két vagy akár több részletben is tekinteni, de sokakat tényleg elriaszthat a hossza, pedig aki szereti a lassabb lefolyású drámákat, annak ez telitalálat lehet. Azt azért leszögezhetjük, hogy itt nem fog az ember a karfába kapaszkodni perceken át, de részben pont ettől a visszafogottságtól lesz annyira emberi, hiteles és maradandó élmény ez az utazás.

A történetről csupán annyit, hogy a 60-as évektől, egészen a 2000-es évekig követhetjük végig egy család útját. Nyilván pár karakter központibb szerepet kap, de ez a harmonikus összkép tényleg emberfeletti teljesítményt takar. Nem érzek semmit igazán túlzásnak, és valóban nem akarnék sem többet, sem kevesebbet semmiből. Tényleg ordít a filmről; nem létezhet, hogy könyves alapanyag nélkül dolgoztak az írók. Pedig így van. Minden elismerésem az övék, mert tényleg olyan ez a 6 óra, mintha egy remek könyvet forgattam volna a kezeimben. Ami azért – egy ilyen nagyívű történet megfilmesítésénél – biztosan embert próbáló kihívás lehetett.

A film nagy erénye, hogy ezen családi tablókép lefestése közben ügyesen merítenek, hiszen az adott évek jelentősebb eseményeivel gyengéden átszövik a szereplőink életét; legyen az pl. a firenzei árvíz, a gyárak tömeges leépítései vagy épp a foci VB döntője. Nyilván az adott kor “problémáit” nem lehet még egy ekkora filmben sem részletesen kitárgyalni, de a készítők gondos kezekkel használták fel ezen történelmi eseményeket, és ezekre azért reflektálni sem felejtettek el.

A film szépen fényképezett, és hát most nyilván nagy meglepetést nem okozok; de elég kellemes helyeken is játszódik. Egyébiránt ettől független nem mondom, hogy minden képkockája aranyból van, de természetesnek hatnak a jelenetek és a beállítások, miközben azért így is sikerült néhány olyan képet a vászonra vinniük, hogy az életben nem felejtem el őket.

Csodálatos, klasszikus filmélmény, amely úgy tud érzelmes lenni, hogy a giccset szerencsére messzire elkerüli. Ilyenkor örülök kimondottan, hogy sokat böngészem a filmes adatbázisokat, és fennakadt a szemem a magas ratingeken, mert bizony ez a film minden kétséget kizáróan rászolgált az elismerésekre.

The Chaser [ Az üldöző ] – 2008

Most néztem meg másodszor és tartom a 10/10-es pontszámot. Pedig kicsit féltem tőle az újrázás előtt. Rég láttam már, és emlékeztem, hogy a végén néhány dolog nem volt teljesen “világos” számomra, de ettől még akkor is járt neki a maximum értékelés. Most meg bátran állítom, hogy kár volt izgulni. Még jobban tetszik. Ennyire impulzív, hatásos és tökös filmet rég nem láttam. Nagyon rég. Tartom, hogy az egyik, ha nem legjobb thriller, amit valaha láttam.

Kezdjük azzal, hogy tényleg elég okos a szkript, mármint remekül van felépítve a film, miközben elvitathatatlan, hogy nincsenek benne még talán apró logikai bukfencek sem, igazából mindennek megvan a maga kis saját miértje, még ha ez a néhány dolog csak utalások formájában is szerepel a filmben. Tényleg olyan ez a film, hogy több oldalon keresztül lehetne részletezni az erényeit, akár képkockáról képkockára elemezve azokat. Mert tényleg ennyire feszesen és jól összerakott. Aztán menjünk csak tovább; nem csak a sztori jó, nézzétek meg a képeket, azt, hogy milyen remek soundtracket tolnak egyes jelenetek alá, miközben oda, ahova nem kell, nem tesznek semmit. Tényleg hibátlan. Némelyiket még Hans Zimmer is megirigyelhette egyébként, pláne, hogy ez a film 2008-as ugye… Ki lehetne persze a filmet kezdeni, hogy mennyire eredeti, mennyire (nem) mély, de kár volna; mert működik; ha kell, akkor meg tud lepni, szinte végig a székbe tud szegezni, és ember legyen a talpán aki kitalálja mi is fog történni ebben a két órában. A keleti filmekből rémlő kapkodás, habitus itt is előjön bizonyos helyzetekben, de szerintem meglehetősen visszafogott formában, és a helyzet komolyságát tekintve ez a fajta hozzáállás érthető is lehet.

A főszereplők maximális átéléssel (és szerencsére tehetséggel) hozzák azt, amit kell. Nekem egyikük kifejezetten a kedvenc figuráim közé emelkedett. A jelenetek minden szinten rendben vannak; az akciók kimondottan ultra-realisztikusak (apróság, de nézd, hogy fáradnak), miközben a körítés is nagyon meghatározó; a helyszínek egy része tényleg totálisan eltalált. Legyen szó akár a díszletekről, akár az esős, szűk utcákról. Mocskos egy film, amely megtekintése után nem engedi el az embert. Én pedig a hasonló stílusú filmekben kifejezetten pont ez a fajta kendőzetlen, magabiztos filmkészítést díjazom.

Bátran nézze meg mindenki aki még nem látta. Aztán újfent itt is kiemelném, hogy meglepő mennyire ismeretlen ezeken a nyugati filmes oldalakon ez a remekmű, imdb-n mindössze 58 ezer ratinget kapott, pedig gyanítom, ha ez amerikai lenne eredetileg, top 100 lenne legalább imdb-n, több százezernyi értékeléssel… Egyébként igen, láttam én is az Oldboyt, de nálam Hong-jin Na rendezése magabiztosan veri Chan-wook Park munkáját. Ez van.